Tanulság!

16 éves voltam, mikor megismerkedtem egy 21 éves sráccal, Lacival, akinek beleszerettem a zabolátlanságába, a megfoghatatlanságába. Ő nem vetített csajozós dumával, vagány volt, igazi rosszfiús típus. A magamfajta nőnek, ha nincs résen, az ilyen férfiak okozzák a vesztét. Pláne, hogy még nem is voltam nő, csak egy kislány, aki iszonyatosan szeretetéhes.

Az elejétől fogva sok problémám volt vele, hiába volt akkora a szerelem. Nem foglalkozott velem, a haverok fontosabbak voltak, és rendkívül ellentmondásos volt. A cselekedetei, az ígéretei sosem függtek össze azzal, amit mondott. Azt mondta szeret, sosem szeretett még így senkit és nem akar elveszíteni. Mindig ha rossz fát tett a tűzre, azzal javította ki, hogy azt mondta és csinálta, amit minden nő hallani akar. Képes volt a nap bármely szakában telefonon zaklatni, addig amíg meg nem bocsátottam neki. Ez működött és ezért azt csinált velem, amit akart, mert mindig visszajöhetett. Később más taktikát választott, méghozzá, hogy úgy csinált, mintha nem történt volna semmi, és azt várta, hogy majd én is úgy csinálok. Játszotta az ártatlant, én meg megbocsátottam...Már kezdtem megszokni, azt gondoltam úgysem találok jobbat, hát szóba került a házasság én meg azt mondtam ok. A kisbaba is tervre került, miután már egyet elvetettünk mondvacsinált anyagi okok miatt. Azt gondoltam sínen vagyok: van egy nem megbízható, ám pénzes vőlegényem, baba is lesz, ha teherbe esek végre, nemsoká itt az esküvő...

Aztán jött a villámcsapás. Laci szokásához híven eltűnt az éjszakában, amit ha nem tett volna, talán még most is vele lennék.

Áldom az eget és köszönöm neki, hogy akkor utoljára egyedül hagyott, mert közben mostani kedvesem interneten rám kattant, aki egyébként a boltba szállít, ahol dolgozom. Revansot akartam venni és betelt a pohár. Azt gondoltam, ha Lacinak lehet, akkor nekem is. És különben is miért menjek feleségül valakihez, akiben nem lehet megbízni? A kisbabával is csak egyedül hagyott volna.

Tehát randiztam P-val, aki miatt aztán feldobtam az életre kelt álmomat, és most egy újban vagyok benne. Semmit nem bántam meg, hiszen most azt kapom, amire vágyom. Megbízhatok benne, odafigyel rám, szinte hihetetlen, hogy ilyen van.

Néha bennem van a félsz, hogy ő is át fog ejteni, be fog csapni, de aztán rájövök, hogy nem érdemes ezen rágódni. Élvezem amit kaptam, és meg vagyok győződve róla, hogy ez ajándék és megérdemeltem. Még ha nem is tart sokáig, akkor is.

Szóval ezt azoknak a csajoknak ajánlom, akiknek vetítenek, akik félnek a változástól. Számomra a tanulság, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem muszáj megalkudni.

Nem szabad beletörődni a sorsba és addig kell kiszállni, amíg nem késő! Szóval, ha úgy érzed nem szereted, nem vagy boldog akkor válts! Én is azt tettem, és most boldog vagyok!