Szulokkel egyutt elni paroddal egyutt esetleg egy gyerkoccel? (beszélgetés)

Mindenképp külön élni a legideálisabb. Másfél évig laktam anyóséknál. A konyhát mi álltuk, a rezsit ők. Minden 7végén kint voltak a sógorék családostul. Mindent elpusztítva. Mindenbe beleszólva. Még a hálóban se volt nyugalmunk, mert a gyerekeik mindíg ott akartak lógni. Aztán amikor a sminkkészletem is kopni kezdett, és a ruháim se ugy voltak a szekrényben, ahogy én elraktam, kiborult a bili. És még én voltam a rossz. Aztán mikor megérkezett a babánk, se éjjelünk, se nappalunk. Ha csak nyöszörgött a kicsi, anyósom csak úgy csörtetett befelé, hogy majd ő.. Ott álltak felettem, szoptatáskor, fürdetéskor, mindíg. Sok vitát is gerjesztett ez a helyzet, mert nem hagytam szó nélkül. Külön költöztünk. Anyósék haragudtak..

Azóta "uj" anyósom van. A világ minden kincséért nem költöztem volna oda. Tökéletesen jo anyós, mivel 100 km-re lakik tőlünk.

A szüleimhez se költöznék vissza. Apámmal annyira nem jövök ki, ő is mindenbe beleszől. Két utcával odébb laknak a szüleim. Ha valami van, tudunk egymásnak segíteni, vállalják a gyerekeket is.

Különélésnek nincs párja. Magad ura vagy. Ha pucéran akarsz mászkálni, akkor ugy fogsz, ha nem főzöl, nem fogsz, ha össze akarsz bújni a pároddal, akkor és ott teszed, ahol és amikor akarod..

Ha én is vártam volna akkor még nem lenne itt ez a kis drága!

Persze nem beszéllek rá,igazad van,de ha belegondolsz most jobban küzdünk a sajátért mert mostmár nem magunkért hanem a baba miatt is fontos!:)

Lényeg hogy mindenben meglásd azt hogyan tudsz előrébb lépni,és örüljünk neki hogy jó a szülőkkel a kapcsolatunk.

Remélem mihamarabb sikerül nektek is álmotok vágyatok!:)

Nyuszogó, nagyon egyet értek azzal, amit írsz. Jobban mondva én is így vagyok ezzel, a gyereket leszámítva. Nálunk is jó a kapcsolat, sokkal könnyebb az élet is, de ennek ellenére én is vágyom sajátra, ami jelenleg nem kivitelezhető. Talán jövőre sikerül egy telken belül külön házba költözni, ennél jobb megoldást nem tudunk kiötölni.

Gyereket már szeretnénk, de győzködöm magam, hogy várjunk, amíg legalább külön bejárattal-konyhával rendelkezünk.

Hát igen.. magamat már azzal feladon, ha odaköltözöm hiszen egyetlen porcikám sem kívánja. Anyósomnak se vagyok éppen szíve csücske, kérdés hogy fog viselkedni. Valahogy ki kéne puhatolni mire számíthatok, még összeköltözés elött. De milyen esélyeim vannak a boldog életre, ha már eleve keserű szájízzel megyek?

Tudom, olyan megoldás nem létezik ami mindenkinek tetszene.

Eldöntöttem, lesz ami lesz én derűs leszek és optimistán próbálom majd felfogni a dolgokat. Ha tarthatatlan lesz a helyzet akkor pedig simán hazaköltözöm a szüleimhez. Jó ötlet a házasság elötti összeköltözés!

igen! :D nekem ez szívügy! ha valaki ilyesmit kérdez, akkor próbálom "megmenteni"! :DDD hogy ne járjon úgy mint én!

mert ami a vicc, hogy távolról, meg k.-ra bírnám ezt a nőt! :D

Igen, így van. Sajnos ezek még viszonylag kis gondok :(

Nagyon feljük billenti a mérleget, hogy van egy családi vállalkozásuk ahol a párom dolgozik. A telephely persze ott van, garázzsal műhellyel mindennel együtt. Ha itt laknánk folyamatos ingázás lenne az élete közöttem- és a vállalkozás közt.

Sajnos evidens, hogy nekem kellene mennem.

Ő mindig ilyen anyámasszony katonája volt. Szerintem hiába akarna eljönni onnan, nem engednék. Mondván utolsó gyerek, otthon a helye.

háááát neked sem egyszerű!!

ez durva azért hogy a pasik mennyire nem bírnak elszakadni anyuci szoknyájától! az meg hogy ennyit nem ér neki a kapcsolatotok az gáz és elgondolkodtató! Mondjuk ha te elfogadod hogy ott éltek majd, akkor jól is elsülhet, de ha nembírod az anyóst ,akkor előbb utóbb közétek áll majd!! és akkor tényleg rámehet a kapcsolat!! Nehéz ez nagyon nagyon!

Hát ez tényleg szörnyű :( Nem kell neki kulcsot adni. Bár hiszem ezzel aztán végképp sikerülne magamra haragítani :( Sajnos a párom tuti ad majd neki kulcsot, mert anyós kaját hord mindenfelé hiába költöznénk el tuti hetente jönne hogy ilyen meg olyan finomat főzött. A sógoromnak is viszi. Azt hiszi éhenhal a fiacskája ha nem ő főz rá!

Indokok mindig lesznek, csak magánéletünk nem :(

De ez nálunk is csak igy lenne, max kicsit elviselhetőbben.

Albérletbe soha nem jönne a párom, ingyen lakik otthon annyit nem ér meg neki a kapcsolatunk hogy máshol rezsit fizessen.

figyelj vegyél erőt magadon! Lehet egy darabig harc lesz, de később nagyon fogod bánni és még gázabb lesz a helyzet! Apukád meg megoldja majd hidd el! Viszont ha tudja hogy rád számíthat, akkor nem helyre jönni! Tapasztalat, az én szüleim is ugyanez volt! Mikor tőlük elköltöztem, akkor majdhogynem én voltam a gonosz hgoy otthagyom őket a sz.rban! Több napig nem aludtam annyira lelkifurdallásom volt, merhogy imádom őket, és baromi nehéz volt eljönni, ma meg, vígan élnek nélkülem, és minden gondjukat meg tudják oldani! Csak el felejtetettek felnőttként viselkedni és egyszerűen rá kellett kényszeríteni őket! valszeg nálatok is ez lenne!

komolyan nagyon gondold át!

hát nem olyan egyszerű a szitu! Meg hogy a párom ebből semmit nem érzékel, és nem érti mi bajom! én ezt mégegyszer nem vállalnám be azt tuti!! de már nem sokat tehetek, szóval próbálom finoman a páromnak mondani, hogy lássa mi van, meg nyelek nyelek nyelek!

gyerek még nincs, de asszem akkor lesz majd a balhés korszak, ha abba is beleszól hogy neveljem.... mert belefog, az tuti!!