Szülők vagyunk: egy kis angyal szülei (beszélgetés)

én a történetből csak azt olvastam ki, hogy könnyű és gyors terhesség volt, ami sajnálatos módon nem teljesedhetett ki. nem írta, hogy bármi probléma lenne, és nehezen eshetne újra teherbe, vagy az orvos bármitől óva intette volna

fiatal, nem gyászolnia kéne és tragédiát kreálni ebből készakarva, hiszen amúgy is egy nehéz és fájdalmas dolog. megértem, ha utána valaki magába zuhan, és mindenhol babát lát meg terhességet, de nem szabad így hozzáállni, nemcsak a vetéléshez, az élet más nehézségeihez sem, mert könnyen belelovalhatja magát egy gyengébb jellem a kreált gyászába, miközben ott van előtte a lehetőség még bármi jóra :)

biztos szívtelennek tűnök, de szerintem nem kéne ennyire túldrámázni egy vetélést. ha azt erősíted magadban, mekkora hatalmas tragédiát éltetek át, mert szülőként elveszítettétek az egyszem gyereketeket, azzal tönkreteszed az életedet, a párodét, megkeseríted a mindennapjaidat - teljesen feleslegesen

előfordul sajnos, hogy egy magzat nem életképes, és van, aki többször is elvetél. szomorú dolog és nagy csalódás, de arra kéne koncentrálni, hogy valóban szülők lehessetek, és a feldolgozás után örömmel állni az életnek, nem gyászolni

Minden megoldódik az idővel.....

Bár tudom 16 év távlatából "könnyű" visszanézni.

Akkor egy Világ dőlt össze bennem,úgy éreztem minden reménytelen,és nekem soha-de soha nem lesz gyermekem,velem ez a tragédia 2-szer történt meg, egymásután 11 héten,mindkettőt művi úton fejezték be. A másodiknál majdnem elvéreztem.:(

Mindenhol pocakos anyukákat láttam, vagy kisbabás anyukákat, a fájdalom elmondhatatlan volt. Reménytelennek tűnt minden.

De ha valaki azt mondja nekem,akkor se hiszem el.

Rá három évre megszületett az (3) az eső fiam azt a boldogságot mindenkinek kívánom, mintha ezzel megtört volna a jég:) Persze nem volt egyszerű,12 hétig rettegés,különböző betegségek gyanúja,hogy nem lesz egészséges a gyermek....

A végeredmény most 39 évesen 3 fiú gyermek boldog anyukája vagyok(15ÉVES,12 ÉVES,3 ÉVES)

Sok kitartást!

Neked tovabbi boldog babavarast! :)

A foruminditonak pedig biztatasul! A tobbi ismerosom is, akikkel has.eset tortent, ugyanilyen jo hirekkel jottek par honap utan...kitartas!

Nagyon sajnalom :( Ilyenkor nincsenek sztem igaan vigasztalo szavak. Nyilvan ilyenkor az sem erdekli az embert, hgy ki massal tortent mar meg. Minden embernek a sajat terhe a legnagyobb es ez ertheto... sosem tudjuk elkepzelni ilyen is lehet a masiknak.

Kivanom, hgy jojjon a ababuckatok, amikor jonnie kell! Es maradjatok optimistak :)

Sajnálom, szó szerint én is ezt éreztem "egy világ omlott bennem össze" 10.hét volt tavaly decemberben. Pco és Ir mellett amúgy sem számíthattam sok jóra, és hirtelen mégis, 5hónappal később kárpótolt az élet, jelenleg 25 és fél hetes várandós vagyok.

Sok erőt és kitartást kívánok neked!

sajnálom, átérzem, nekem 2 hete volt a missed ab-om, 8 héten lett babácskánk angyalka. 6 év küzdelem és lombik adta meg nekünk a csodát ami nem sokáig tartott, most talpra kell állnunk és folytatjuk

erőt és mielőbbi pocaklakót kívánok!

Sok erőt kívánok! Tudom mit érzel, 3-szor éltem át, csak más- más időben. És 4. terhességből van egy csodálatos egy éves fiam.

Tarts ki és mielőbbi gyermekáldást kívánok!