Szülő halála után meddig "szoktak" feketében járni? (beszélgetés)

"Nekik ennyi."

Ennyi. (A hagyomány szerint.)

"Évekig"? Egy év a gyászidő. (A hagyomány szerint. Ill. kettő, ha a házastársát gyászolja valaki.)

Nálunk halotti tor van. Összeülnek temetés után, esznek, isznak és beszélgetnek az elhunytról. A nagymamám egy tányérban ételt és ez pohárban italt tett félre a halottnak amit aztán a tor végén kidobott.

Ahány ház, annyi szokás. És egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Nekem a nagymamám vidéken még 1 évig járt feketében.

Rég volt.

Egyszer láttam egy műsorban mexikói temetést, elsiratták a halottat, aztán jött a mariachi zenekar, és buli, tánc. Nekik megvolt a hitük hogy a szerettük jó helyre került, megünnepelték a nagy utazását.

Ha jól rémlik, voltak magyar tájegységek is, ahol a gyász színe a fehér volt, hasonló okokból.

Apum 6 éve ment el. Csak a temetésén voltam feketében. Belül gyászolom. Ahogy írták is: ez nem tartozik senkire.

(Ha belegondolok: ha feketében látok valakit, azonnal az jut eszembe, hogy talán elveszítette egy szerettét. Megkérdezem, mi történt, és persze sajnálkozom, részvétet nyilvánítok. Na, a gyász időszakában erre semmi szükségem. Csak felkavar, újra feltép még alig gyógyuló sebeket.)

Ma már lehet, hogy nem szokás, de régen 1 évig hordták a fekete ruhát. Legalábbis én így tudom, ez szokás volt.

Ez olvasható róla:

"Honnan ered a gyász, a gyászruhaviselés hagyománya?

Amikor valaki elveszíti egy szerettét, ezt a ruházatának átformálásával ki tudja fejezni a külvilág számára. Manapság ekkor egyértelműen az uralkodó szín a fekete lesz, azonban sokáig a fehér volt a gyász színe a köznapi emberek között is. 1498-ban egy királyné fekete gyászruhát varratott magának, ekkor kezdődött meg az, hogy a fehér gyászruhát apránként felváltotta a fekete a gyászolók között. Azonban a fekete kelme igazi luxus cikknek számított, így inkább az arisztokrata körök engedhették meg maguknak ezt, és csak nagyon lassan, a technológia fejlődésével vált széleskörűvé a fekete gyászruha viselése.

Az 1700-as évekre a gazdagabb kereskedő körökben is kezdett elterjedni a fekete gyászruha, majd az 1800-as évekre már a középrétegben is ez a szokás uralkodott. Magyarországon a fekete gyászruha viselését Sissi – Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné honosította meg, amikor fia halála után semmilyen más színű ruhát nem viselt.

Az 1800-as években szigorú társadalmi elvárások voltak a gyászolókkal, főleg az özvegyekkel szemben. Hatalmas szégyenben maradt az, aki vétett a gyászidőszakban, akár viselkedésével, akár a ruházatában az előírtakkal szemben. Éles szemmel figyelte az utca, hogy vajon betartja az özvegyasszony – akár erőn felül is – az előírt gyászt.

Abban az időben a gyászruhát, vagyis a fekete színű ruhaanyagot veszélyes kemikáliák használatával érték el, és annak több hónapon, éven keresztüli viselése bizony komoly fizikai fájdalommal, sőt akár halállal is járhatott. Az özvegyasszonyoknál nem volt ritka, hogy belehaltak a gyászba, így éltükben soha többé nem viselhettek más ruhát, mint feketét.

Arra a kérdésre, hogy meddig tart a gyászidőszak, nem is annyira egyszerű választ adni, főleg ha ismerjük a régi vidéki szokásokat, a vidéki elődeink gyászában ugyanis az egész utca osztozott, nem hagyták magára a fájdalmában sem másikat. A szomszédság a tizedik házig két hétig, a tizedik háztól két napig gyászolt együtt a gyászoló családdal. Tehát régen a gyászruha viselésének időtartama csak egy dolog volt, emellett fizikai kiterjedése is volt a gyásznak.

Minél közelebbi rokon hunyt el, annál hosszabb és szigorúbb volt a gyászidőszak. A legszigorúbban, és leghosszabb ideig az özvegyasszonyokra vonatkoztak a szabályok. Távolabbi rokonok elvesztése esetén pár hónap, esetleg hét volt a minimálisan betartandó gyászidőszak. A férjüket elvesztett fiatalasszonyok esetében ez két és fél év volt, ennek az első egy évében kötelező volt a talpig fekete ruha és fátyol viselése, majd a gyászidőszak második felében színesíthették ruházatukat némi sötétlila, szürke, esetleg mályva kiegészítővel, sőt, szolid gyászékszereket is hordhattak. Tartózkodniuk kellett a mulatságokon, nótázásokon való megjelenéstől, és minden nyilvános szerepléstől, esküvőt is csak a gyászidőszak után tarthatott a család.

Ezeket a szabályokat már nem vesszük ennyire szigorúan, manapság mindenki addig gyászol, amíg neki arra szüksége van. A gyászetikett szerint közeli rokont – házastársat, szülőt és gyermeket-, 1 évig illik gyászolni, fél évig az elvesztett testvért és idősebb gyermeket, a nagyszülőt pedig 6 hétig."