Szülés utáni érzéseink

Itt szúr, ott fáj, amott feszül, alig van erőd arra, hogy lezuhanyozz, nemhogy kisminkeld magad, és akkor még ott van 1-2 szobatárs is családostul.

Az idillnek lőttek.

Elképzelted, hogy életed legszebb pillanatai lesznek az első napok, aztán mégsem érzel semmit a felhőtlen boldogságból. (Később visszagondolva, elfelejtve a kellemetlenségeket, majd rájössz, hogy valóban szép időszak volt ez.)

Aztán pár nap után hazamentek, kilépsz a Nagyvilágba a babáddal, ha valamilyen kérdésed van, úgy érzed, nincs akihez fordulj (a kórházban legalább más anyukáktól kérdezhettél, ha a nővérek és orvosok nem segítettek) tele vagy bizonytalansággal, kétellyel. Néha úgy érzed, hogy elvesztél.

Hiába van segítőkész párod, ő még annyit sem tud az újszülöttekről, mint te.

Mindezekhez még jön a szülés utáni hormonváltozások sorozata, amelyek egy testileg-lelkileg rendben lévő nőt is megviselnének.

Ezeket az érzéseket minden frissen szült anyuka megéli, de nem mindenki ugyanúgy.

Ismerek olyan anyukát (külföldön élnek), aki a filmekben bemutatott kórteremben ülve várta az apukát, aki, amikor megérkezett elszörnyedve látta, hogy a karjában a picivel könnyesre sírt szemmel üldögél az ágy szélén.

Szerencsétlen azt hitte, hogy valami baja van a picinek, pedig csak az anyukára tört rá a baby blues, és igazából nem is volt tudatában annak, hogy csorognak a könnyei.

A baby blues számunkra új kifejezés, mely igazából gyermekágyi szomorúságként fordítható, és egyes statisztikák szerint a nők 80%-át érinti.

Az állapotot érzelmi hullámzás, sírógörcsök, ingerlékenység, félelemérzések, szomorúság érzés jellemzi.

Oka lehet többek között:

- a hirtelen nagyfokú hormonális változás,

- az anyaszerephez való alkalmazkodás nehézségei,

- a szoptatásképtelenségtől való félelem,

- félelem attól a nagyfokú felelősségtől, hogy valaki teljes egészében ránk van utalva, valamint

- az ún. anya-magzat szimbiózis végének gyásza.

Ez az állapot a szülés utáni 2.-3. napon kezdődhet (így egybeesik még a tejbelövellés időszakával is), és 1-2 hétig tarthat.

Mit lehet tenni?

Az első heteket mindenképpen nyugalomban kell tölteni.

Csak a nagyon közeli rokonok látogatása javasolt, ha mégis van olyan, aki nem bírja kivárni, hogy láthassa az újszülöttet, küldjünk neki fényképet, és gyengéden, de határozottan kérjük meg, hogy csak egy idő után jöjjön látogatni (ez inkább az apukák feladata).

Nagyban segíthet, ha a pároddal meg tudod beszélni az érzéseidet. Ne félj neki kitárulkozni (ha bent volt a szülésen, már úgyis sok mindenen átmentetek), hiszen valószínű, hogy ő tud a legjobban megnyugtatni.

Az apukáknak üzenem, hogy ez nem hiszti, és nem szabad félvállról venni ebben az időszakban az anyuka érzéseit, még akkor is nyugtatni, és dicsérni kell, ha halvány fogalmuk sincs egyébként arról, hogy mit is kellene csinálni, vagy hogyan kellene ellátni az újszülöttet.

Sokszor a puszta jelenlétük is megnyugtatja az anyukát, talán jót is lehet mosolyogni azon, hogy mit szerencsétlenkednek együtt azzal a piciny élettel.

A fontos, hogy ilyenkor az anyukának érzelmi megerősítésre, gyengédségre, biztatásra van szüksége.

Amennyiben nem szűnik a levertség érzés, az anyuka egyre ingerültebb, nem tud megbirkózni a felmerülő legkisebb problémával sem, és nemhogy könnyebben, de sokkal nehézkesebben látja el a babát, már felmerülhet a gyermekágyi depresszió lehetősége is.

A helyzetet súlyosbíthatják a családi konfliktusok, vagy az anyukát ért érzelmi támadások (sajnos vannak olyan nagymamák, vagy egyéb, általában női rokonok, akik nem képesek elfogadni azt, hogy más is el tudja látni a babát, mindenben a hibát keresik, és ezt hangoztatják is, - ha máshogy nem, az apukán keresztül).

A kialvatlanság miatti kimerültség, a szabadság érzésének elvesztése, a teljes lekötöttség, érzelmi stresszt okozhatnak, amellyel vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben birkóznak meg.

Ugyanakkor van egy külső nyomás is az anyuka felé, hiszen bizonyos elvárások szerint, ilyenkor kell a legboldogabbnak lenni, mert aki nem ezt érzi, az biztosan nem is akarta a gyermeket, és az nyilvánvalóan rossz anya…

Ez persze nagy bugyutaság, valószínűleg az találta ki, aki még nem volt frissen szült anyuka, vagy ha mégis, nem találkozott soha a kimerültség, bizonytalanság érzésével.

Sokan ezek miatt a hiedelmek miatt az érzéseiket szégyellik, takargatják, még a legközelebbi hozzátartozói elől is titkolják, és bűntudatot éreznek miattuk, mely még mélyebb depresszióba sodorhatja őket.

Elég eltérő tünetei lehetnek a gyermekágyi depressziónak:

- vannak akik képtelenek lesznek ellátni gyermeküket, teljesen közönyössé válnak iránta,

- van aki túl sokat foglalkozik a gyermeke körüli dolgokkal, attól félve, hogy nem kap eleget enni, túleteti, vagy túlöltöztetik, nehogy megfázzon (ezekkel kapcsolatban mindenkiben van félelem, itt nagyfokú túlzásokról van szó),

- önmagától teljesen idegenül, nem foglalkozik a saját külsejével,

- túl keveset, vagy túl sokat eszik,

- nem tud aludni, vagy túl sokat alszik,

- egyáltalán nem érdekli a szex (ez nem közvetlenül a szülés utáni hetekre vonatkozik),

- zugivóvá válik,

- ingerlékeny, gyakoriak a sírógörcsök,

- túlzott félelmek (attól, hogy bántani fogja a babát, a kontrollvesztéstől, megőrüléstől),

- önvádlások, elégtelenségérzések jelentkeznek.

Mit lehet tenni?

Enyhe esetekben a tudatos odafigyelés, a családi támogatás, esetleg a védőnő, vagy gyermekorvos (akiben megbíznak) gyakori jelenléte sokat segíthet, súlyosabb esetekben pszichoterápiás és gyógyszeres kezelésre van szükség.

Segíthet még a szabad levegőn való sok mozgás, találkozás más kismamákkal, akivel megbeszélhetik a gondjaikat.

Kimutatták bizonyos hiányállapotokat is a depresszió okaként, ilyen lehet a vashiányos vérszegénység, vagy az alacsony cink szint. Amennyiben kiderül, hogy ezek okozzák, sürgősen pótolni kell őket.

A fentiekben felsorolt érzések nagy része természetes egy kisgyermekes anyuka életében, a túlzások jelentik a problémát.

Legtöbbször csak a szakember képes megkülönböztetni a depressziót mástól, például a kimerültség okozta stressz által kiváltott tünetektől.

Meddig tart?

Általában csak néhány hónapig, de van, akinél akár évekig is elhúzódhat.

A szülés utáni pszichés zavarok közül a legsúlyosabb az ún. szülés utáni pszichózis, mely a realitásérzés teljes elvesztésével jár, téveszmék, hallucinációk jellemzik.

Csak azonnali kórházi kezelés a megoldása.