Hogyan nevelem majd a gyermekem?

Megosztok veletek néhányat a saját elveimről és a valóságról.

Kezdjük a terhességnél

Elv: Kismamatornára fogok járni, hiszen így könnyebb lesz a szülés is.

Valóság: Az 5. hónap környékén jutott eszembe, és amire rászántam volna magam, már nagyon fájt a derekam és a szeméremcsontom, örültem, ha hosszabb ideig tudtam sétálni.

Szülés

Elv: Spontán szülés, gátvédelem, homeopátiás golyók a könnyebb tágulásért.

Valóság: Az első fájástól számítva 20,5 óra múlva, oxytocinra kötve, gátmetszéssel, igaz, hogy spontán.

Cumi

Elv: Roncsolja a fogakat, nem lehet leszoktatni róla, állandóan a szájában lesz.

Valóság: Már a kórházban bekerült a szájába, azóta is azzal alszik, igaz, napközben nem használja, csak, ha nem vagyok elég éber és rátalál egyre (van 4), de akkor kiveszem a szájából. Viszont ekkor nem tiltakozik ellene, csak vigyorog. :-)

Szoptatás

Elv: 6 hónapig csak anyatejet fog kapni.

Valóság: Nem igazán indult be a tejem, 1 hónapos korára sokat fogyott, így tápszer lett a vége. Azért szerencsére 7,5 hónapos koráig így is kapott anyatejet, igaz pótlással.

Sírás

Elv: Milyen anya az, aki hagyja sírni a gyermekét?

Valóság: Kb. 1 éves koráig valóban nem hagytam sírni, de aztán rájött az okoskám, hogy így mindent el lehet érni nálam (Apánál nem), így manapság ha rossz passzban van, szoktam úgy főzni, vagy mosogatni, hogy bömbölve lóg a lábamon.

TV

Elv: Nem, nem és nem! 3 éves kora előtt semmiképp. Megnézheti legfeljebb az esti mesét, de azt is már csak akkor, ha megérti.

Valóság: Egy szobában vagyunk, és bizony mi nem tudunk lemondani a tévéről, Manónak meg nem tudom mondani, hogy csukja be a szemét. Reklámfüggéssel kezdtük, ma már ott tartunk, hogy saját maga kapcsolja be, és addig nem nyugszik, amíg nem nézheti kicsit a Baby tévét. Ébredés után egy kicsit, délutáni alvás előtt pár percet és este kicsit, amíg el nem kezdjük nézni mi a műsorokat, igaz, azokat nem nézi.

Manapság el lehet veszni a gyerekneveléssel foglalkozó könyvek és a médiából ránk ömlő információk között. Mindenki hallott már Freud-ról vagy a legújabb kedvencről a „Suttogó”-ról, és nem tudom, hogy másnak is feltűnt-e, hogy hirtelen rengeteg pszichológus lett körülöttünk.

Véleményem szerint túl nagy elvárásokkal (sem magunk, sem a gyermekünk felé), nem szabad nekiindulni a gyereknevelésnek, mert úgyis csalódás lesz a vége.

Kezdő szülőként, van elég más bajunk, minthogy még azzal is foglalkozzunk, hogy a korábbi elveinkhez foggal-körömmel ragaszkodunk.

Az újszülött már az első perctől beleszól a dologba, a saját egyéniségének (már ekkor is van neki!), és habitusának megfelelően lesz közreműködő a nevelésében, és ha nem akarsz egy állandóan tiltakozó gyermeket, akkor ezt figyelembe kell venni.