Szétvet az ideg a rendszeresen nem működő BKV liftek miatt. (beszélgetés)

Igen, az ilyen veszélyeket lehetőleg el kell kerülni. Nem látszik egy álló alakon, hogy mennyire "rozogán" áll.

Mozgólépcsőn lehet vinni úgy, hogy a kerekesszékben ül, menetiránynak háttal, és megdöntve tartod a széket, de ezt inkább férfierőre bíznám. Jobb a kisbusz, és nem drágább.

Az a meggyőződésem, hogy ha az ember inkább taxizik vagy megoldja nagy nehezen másképpen, akkor úgy érzékelik hogy nincs erre igény. Pedig dehogy is nincs!

Esetleg szelíd hangon meg lehet azt is kérdezni, hogy örülne-e az illető (középvezető vagy akárki), ha az államtitkárnak jeleznéd, hogy egy videót leszel kénytelen megosztani a széles nyilvánosság előtt, hogy miként tud egy (történetesen mozgásában korlátozott) állampolgár közlekedni Budapesten... és hogy a kísérőszöveg német nyelven is mellékelve van (ez lenne az én fordításom)...

Komoly szervezést igényelt, de ahogy írtad mindent megért az élmény!

Nekem anyu még néhány lépést megtud tenni segítséggel akár egy buszra is fel tudom rakni kocsi nélkül is, és a mozgólépcsőn megáll ha tartom.

De a tapasztalatom az pl. a mozgólépcsőn volt egy inzultus a multkor. Egyik kezemmel tartottam anyut másik kezemben a kerekes szék erre a hátam mögül tolakodnak, hogy ugyan álljak már félre mert nem tud rohanni a lépcsőn. Előbb még szépen mondtam nézze meg hogy nem tudok félre állni, aztán mikor szentségelni kezdett nállam is elszakadt a cérna. Persze én is találkozok segítőkész, kedves emberekkel is.

Én a segítőkészségnek örültem. Persze jóval előre kezdtem már érdeklődni, ekkor mondta nekem is valaki ezt a BKV-s megoldást.

Hogy az 5-ös busz alacsony padlós változata nem jött, az volt az egyetlen fennakadás. Emiatt egy vonatot le is késtünk, (persze a mávosnak szóltunk), és a volános kisbuszosnak is kellett szólni. Odafelé a BKV-kisbusz vitt a Keletitől a Délibe. Pazar módon meg van oldva a kerekesszék rögzítése, a kísérő számára is kényelmes ülés.

Fel és le lifttel emelik.

Megjegyzem, hogy mindenütt előbb telefonon érdeklődtem, és mindig azzal kezdtem, hogy a segítségét kérem. Erről és erről van szó.

Bármikor, ha kifejezettem kéred a segítséget, senki nem mondja, hogy nem segít. Ha ő maga nem tud, akkor legalább tanácsot ad. Ez már régebbi tapasztalatom. Nyugodt, derűs hang és segítségkérés.

A Volánnak mailt írtam, abba már belefoglaltam, hogy a MÁV maximálisan segít, és kérem tanácsukat, hogyan juthatnánk el időben a vonathoz és vissza.

(A hatvani vasútállomáson vasutasokat rendeltek ki, akik a kerekesszéket körbetolták a targoncaúton, hogy ne kelljen 3 lépcsősoron fel-és levinni, mert ott a sínek nincsenek a peronok szintjén, nem lehetett a kis átjárón áttolni.)

Ez emlékezetes utazás volt, mert innen a faluból egészen Tolna megyébe (és vissza) szerveztem meg az eljutást, egy hétvégi baráti találkozón vettünk részt.

Tele voltam önbizalommal, mert sikerült. Rájöttem, hogy ha segítséget kérek, akár harsányan is, akkor valaki biztosan segít.

A vasutasok szuperek voltak, és végig elérhető volt telefonon egy koordinátor, akinek köszönhetően mindegyik vonat mindegyik kalauza várt bennünket. Sőt a Déliben egy tekerős lifttel vártak, ami felemelte a vonatra, mert az nem alacsony padlós vonat volt.

A Volán (a faluból a városi pályaudvarig és vissza) nem tudott busszal szolgálni, ezért egy alapítványon keresztül kisbuszt szerveztek nekünk. Ingyen.

A férjem is remekül érezte magát az úton is végig. És nekem ez a mai napig is csodás emlék, mert rá három héttel meghalt. Örök seb lett volna, ha ezt az utat meg nem szervezem neki.

Nem jött vasárnap este alacsony padlós busz. Feltettük a kerekesszékestül a férjemet.

A tömegben odafurakodtam a sofőrhöz, megköszöntem, hogy megvárta a felkecmergésünket, és kértem, hogy a Keletinél is legyen türelemmel, míg leszállunk.

Már a megálló előtt, amikor lassítani kellett, bemondta: Kedves utasok, kerekesszékes útitársunk leszállását legyenek kedvesek segíteni, mert a busz nem indul tovább, amíg rendben le nem jutott.

Annyian segítettek, nem is fért mindenki oda. És lent is állt egy jó erős srác, aki onnan segített. Még valaki rám is szólt, hogy tőlem nem fér oda segíteni, pedig hát... :D

A Délinél le lehet menni a rámpán, és a Vérmezőn ha átvágsz, akkor a busz a Keleti előtt tesz le.

És járnak alacsony padlósak.

Visszafelé mi is úgy jöttünk, mert hétvégén nem volt kisbusz.

Én azért megpróbálnám megbeszélni.

Betegszállítás kérhető, de az meg nem jön időre.

Az orvosnál nem lehet kérni betegszállítást?Bár arra is sokat kell várni...

Vagy van valami papír,amit az orvos tölt ki és elszámolják az utazás költségét.

Az talán gyorsabb,mint megvárni a lift javítását:(

Itt van, az alján van az elérhetőség!

[link]

[link]

Próbálj írni nekik, hátha tudnak valamit.

A BKV vagy BKK üzemeltet kisbuszokat, amelyek a kerekesszékeseket egy jegyért vagy annak áráért elviszik Budapesten a tömegközlekedési járművek helyett!

A honlapon lehet felvenni a kapcsolatot, a szállítást előre meg kell beszélni.

Így vittem a kerekesszékes férjemet a Keletiből a Délibe, egyik vonattól a másikig.

Fókusz?

Szeretnek ilyen riportokat csinálni...

Mert a békávésok (vagy BKK) mindent ki tudnak magyarázni és meg tudnak indokolni. Még a buszsofőr szeme láttára bevitt szájkosár nélküli kutyát is.

Arra is válaszolnának valami mondvacsinált okot, hogy miért közlekedtetnek nyár eleje óta SOKKAL TÖBB RÉGI BUSZT, mint egyébként.

Az alacsonypadlós járművek nemcsak a kerekeseknek létfontosságúak, hanem mert ezek légkondicionáltak. Gondolom a nyári hőség miatt.