Szerintetek lenne esélyem javítani a helyzeten? (beszélgetés)

Nem könnyű eset az anyósod.

Március még odébb van, de addig is számolj be, mire jutottál!

Hát nem irigyellek! Hogy neked kell az "öregek" fölött éberkedni.

sósperec ötlete jó!

Sztem próbáld meg,de estére időzítsd a találkozót,úgy,hogy 1-másfél óra múlva már jogosan állhasson fel bárki az asztal mellől azzal a szöveggel,hogy késő van,menne haza,elfáradt.

Ennél több időre sztem nem szabad elsőre összeereszteni ilyen helyzetű embereket,mert minél többet ülnek együtt,annál valószínűbb,h vkinél elszakad a cérna,és felhoz valami kínosat.

Sejtem, és már elkezdtem pár témát összeírni, amiből talán nem lesz veszekedés. Elvégre az időjárásról nem lehet órákig beszélgetni :)

Annyira nem szeretnék "puncsolni" anyósomnak. Bocs a kifejezésért. De ő igazi mindenbe bele kell szólnom típus, aki nem veszi észre magát, még akkor se, ha nagy veszekedés robban ki miatta.

Például már most kijelentette, melyik bölcsibe fog járni a gyerek, aki még meg se fogant.

Nem akarok tőle többet, mint ami van. Nem akarom, hogy beleszóljon az életünkbe. Azt pedig főleg nem, hogy mindennapját nálunk töltse, úgy mint régen, és órákig hallgathassam a jó tanácsait. Aztán ha nem azt csináljuk, elkezd hisztizni.

Csupán arra vágyom, ha összetalálkoznak a szülők, legalább köszönjenek egymásnak. Elég fárasztó, hogy emiatt minden névnapot, szülinapot kétszer kell megünnepelni, mert nem lehet őket összeengedni.

Anno édesanyám összeveszett az édesapjával, ezért ő - vagyis a nagyapám - egyszer sem szólt még hozzám, se a tesóimhoz az életben.

Senki sem tudja már, min vesztek össze. Viszont ennek mi, az unokák ittuk meg a levét.

Ezt nem szeretném a saját gyerekemmel megcsinálni.

Látom, egy az álláspontunk.

Nagyon jól összeszedted, én is pont ilyesmikre gondoltam.

Nem kell erőltetni semmit.

Akkor viszont dolgozz ki egy tuti forgatókönyvet, mert biztos, hogy a beszélgetés fonalát neked kell majd gombolyítani,... hogy költői legyek.:)

Az természetes szerintem minden normális ember számára, hogy a szülés után a kismamának az édesanyja van segítségére. Így van ez, mióta világ a világ. Engem is anyám pátyolgatott és a menyemet pedig az ő anyja.

De a beszélgetés keretén belül, kérdezd meg az anyóst, hogy amikor anyukád megy, tudna e Ő jönni?(Még ha nincs is rá már akkor nagyon szükséged, hadd érezze, hogy Ő is fontos!)

Egyébként az olvasottak alapján BOLDOGAN elfogadnálak menyemnek, mert egy tüneményes "kislány" vagy! Bár nekem a saját menyemmel sincs semmi bajom, nagyon szeretem!:)

Bennem is felmerült ez a kép :)

Elképzeltem az arcokat :)

Csak valahogy nem szeretném, ha a szülőszoba előtt jönne ki a harag.

Ne ott kapjanak össze, hogy ki tartja először a kezébe az unokát, stb. :S Vagy anyut kértem, pár hétre költözzön hozzánk, segíteni. Férjem támogatja az ötletet. Csak akkor meg a másik oldalról lesz hiszti, hogy miért nem ő. Sajnos ezt képes vagyok kinézni anyósomból :S

Én ezt most még biztosan nem csinálnám! De ez én vagyok.

Elképzeltem ugyanis, amint - ha eljönnek egyáltalán - erőltetetten beszélgetnek, nagy csendek állnak be, a legközömbösebb témát igyekszik mindenki előhozni, feszengve nyúlnak a sóért, hangsúlyosan udvariaskodnak.

Brrrrr! Borzalmas!...és főleg azért, mert esetleg megint valaki mond valamit, ami a másikat zavarja, vagy félreérti és kitör a gyalázat, ami után már sokkal nehezebb lenne összehozni őket.

Szerintem inkább dolgozzatok a babaprojekten, majd a szülőszoba előtt kibékülnek! Vagy amikor jönnek babanézőbe, hiszen nem illik egy gyermekágyas nőt idegesíteni!:)

Azt nem lehet előre megjósolni, hogyan is végződik egy ilyen próbálkozás. De ne is filózzál ezen.

Rosszabb úgy se lehet.

Ha eddig nem beszéltek egymással, legfeljebb ez a helyzet konzerválódik.

Viszont az esélyt meg kell adni, és ti vagytok középen, azaz a két "cintányér között a levegő"

De a megoldás kulcsa is ti lehettek.

Talán nem volna haszontalan azért, ha előtte előkészítenétek a terepet és felmérnétek az esélyeket. (Azt se ártana tisztázni, miért is tört ki a balhé, fennáll-e még a harag)

Én nem erőltetném.

Hagynám, hogy az élet kiforogja magát. Majd a baba összehozza őket. Nem kell egy névnap köré feneket keríteni. Szerintem kilátszana a lóláb, a kibékültetési szándék.

S ami a legfontosabb: te éreznéd magad a legjobban feszélyezve. Hiányzik ez neked?

A történteket semmikép se szeretném felhozni.

Még mi sem tudtuk anyósommal megbeszélni a dolgokat.

De lehet, igazad van, hátha most...

Talán...

Megér egy ebédet, és van bennük elég intelligencia, rájönnek, hogy az ellenség nem a Családban lakik.

Nem is értem, miért kell veszekedni, beleokoskodni mások életébe! :S

Mindenki más, ettől kerek a nagy világ! :)))

Bő egy éve az esküvőnkön anyósom elég nagy balhét csapott, az örömszülők összevesztek. Azóta sem találkoztak egymással.

Az én viszonyom se volt túl jó az anyósommal, csupán a férjem kedvéért ebédeltünk együtt havonta egyszer.

Mikor láttam, hogy férjem viszonya is kezd megromlani az anyjával, próbáltam jobban "nyitni", mert azt semmiképp se szerettem volna.

Már fel is adtam a reményt, de az elmúlt két hónapban azt vettem észre, hogy ez a viszony kezd javulni. Kb 2 hete pl anyósommal több, mint órát beszélgettünk egymással kettesben, náluk ebéd után. Férjemmel este nem lehetett bírni, úgy örült. Felváltva sírt és nevetett.

Egyre jobban azt érzem, megbánta, amit akkor tett.

A szüleimnél is azt érzem, nincs már bennük akkora harag.

Hamarosan babát szeretnénk, de előtte mindenképp javítani akarunk a viszonyom. Nem szeretném, ha akkor is veszekedések lennének.

A jövő hónapban lesz a férjem névnapja. Arra gondoltam, meg kellene hívni ez alkalomból a szülőket hozzánk egy kis sütizésre.

Szerintetek lehetne javítani a viszonyukon? Talán abban reménykedem, az első alkalommal nem fognak egymás egymás torkának ugrani, utána pedig talán mindenki megnyugszik egy kicsit.