Szerintetek lehetséges, hogy autizmusom van vagy mire gondolnátok? (beszélgetés)

Egy autista nem igazán tudja értelmezni az érzéseket, illetve kifejezni azokat.

Szerintem erre érdemes figyelned magadban, akkor választ kapsz a kérdésedre is. :)

Társulhat az autizmushoz értelmi fogyatékosság, de nem minden esetben! Itt írnak erről:

[link]

Szia!

Mindenkinek vannak az átlagtól eltérő furának ható dolgai. Ez csak akkor baj, ha ez zavar Téged a teljes életben.Valami nem megy úgy mint ahogy a többieknek.DE ha jól érzed magad így is a bőrödben, ne foglalkozz vele.

Én mindig megszámolom mindent.

Ha eltérés van pl.több "megszámolt"kiskanál cukrot tettem a kávéskiöntőbe ,akkor fizikailag is rosszul vagyok.Felmegy a pulzusom.

Nem nézek ismeretlenek szemébe ,félek a gyerekektől.

Ha már megismertem őket ,tudok kommunikálni velük.

Még mindig "elringatom"magam alvás előtt.

Sanszos az asperger ,de letojom.

Ez nekem inkább OCD-nek tűnik, mint autizmusnak. Nálam ugyanezek a dolgok megvannak, bár talán kicsit enyhébb formában. Meg azért igyekszem kontrollálni. Ha épp fáradt és feszült vagyok, akkor felerősödik.

Persze az autizmussal annyira nem vagyok képben, lehet, hogy egy szakember azt mondaná a tüneteidre, hogy autizmus is lehet.

Ez a lényeg!

Rám is mindig azt mondják, hogy fura vagyok. És?

Engem nem érdekel, csak vigyorgok rajta:DDD

Köszönöm a pozitív válaszaitokat.

Kicsit bevallom zavar de annyira nem hogy jó lenne tudni hogy az vagyok e vagy nem de érdekelt ennyi igazából. Sok furcsaságom van és nem igazán találom rájuk a válaszokat, maximum pszichológus érthetné de betegnek meg nem érzem magam.

Számít, hogy az vagy e?

Jobb lenne, ha most azt mondaná a doki, hogy autista vagy? Miben változna az életed?

Mit számítana?

Úgy érzem, hogy fiatal vagy, így szerintem ne ezzel foglalkozz, hanem élj!

Ha mindig ezen pörögsz, akkor erre megy rá az életed és ehlyett jól is érezhetnéd magad.

Én is színek szerint pakolom el a ruhákat.

Nekem is van listám, hogy mit kell hosszabb utazásra vinni (fel van rajta sorolva szín szerint a rövidnadrág, trikó és minden).

Ha ruhát veszek, akkor mindet megtapogatom, hogy érezzem milyen az anyag állaga.

Táblázatot vezetek a kiadásokról. Pontosan tételenként felsorolva a tervezett kiadások és a tényleges kiadások.

Mindig ugyan abban a sorrendben takarítok és csinálok bármit.

És még van egy tulajdonságom, ami miatt többször azt mondták, hogy autista vagyok, bár szerintem meg nem;)

Nekem ez így jó, akkor is ha autizmusra utal az összes tevékenységem. Soha nem volt belőle hátrányom, sőt!

Az utolsó tulajdonságom miatt sok-sok előnyöm volt/van.

Élj! Dolgozz, tanulj és szórakozz!

Ne ezzel foglalkozz.

Én úgy emlékszem, hogy az autistáknak van valamilyen fokú értelmi fogyatékossága is. Anélkül, vagy kiemelkedő értelmi képességekkel inkább Asperger-szindróma valamilyen fokozata. Ez lehet annyira enyhe, hogy soha nem diagnosztizálják.

Lehet, hogy csak erősen introvertált vagy. Ez esetben inkább pszichológushoz fordulj és ő fog segíteni saját magad fejlesztésében.

Csatlakozom az előző hozzászólókhoz, ha zavar téged, amiket leírtál, akkor autizmus egyesület, ott foglalkoznak az Aspergerrel is, és/vagy háziorvostól beutalóval a pszichiátria szakrendelésre.

Sok sikert!

Szerintem is a szüleiddel beszélj erről. Kérdd el a leleteket, ha nincs meg, akkor írj a Gyermekpszihiártria címére.

Taj szám alapján tudnak neked segíteni és akár további vizsgálatokat végezni

[link]

Próbáld meg felvenni velük a kapcsolatot, hátha tudnak segíteni, ajánlani vmit, hogy mi legyen a következő lépés.

Gyerekkoromban is ahogy emlékszem, szerettem ha rendszerezve vannak a dolgok, pl.ha mentünk nyaralni akkor mindig listákat írtam miket viszket még azt is, hogy hány db papírzsepit is. Később kényszeresen rendszereztem mindent körülöttem, kényszeres tapogatás, színekkel passzolás...

Sosem tudtam mások szemébe nézni, még ha egy ideje ismerem az illetőt akkor sem. Jobban érdekelnek a tárgyak mint emberi kapcsolatok, külvilág. pl.nem rég vettem egy retro dobozú cukorkát amit napokon át nézegettem, csodáltam és abban tárolok most érméket. Vagy ha kinéztem egy telefont azt mindig elképzelem hogy már a kezemben van és ahhoz próbálok színek szerint keresni tárgyakat hogy passzoljanak. Általános iskolában kaptunk egy gyerektől aláírt posztert valami mágusról és szünetben sokáig fogtam, szorongattam azt nem tudom miért, mások is furcsálták de akkor örültem neki. Sok helyen nem tudtam beilleszkedni és szekáltak, inkább menekültem mindenhonnan ahol bántottak. Nagyon szorongó típus vagyok, meg csendes. Ha nincs téma akkor nem tudok mással beszélgetést kezdeni. Egy barátommal is csak úgy sikerült aki végig a barátom volt, hogy épp ő is nézte azt a sorozatot amit én és meglepődött és minden nap kitárgyaltuk ami ment de közben másra is terelődött a téma. Nekem ez a rendszerezgetés lehet ilyen OCD talán és nem is olyan régi de ahogy vissza emlékszem még kiskoromban is csináltam ilyeneket de ott talán vissza fogottabban. Amikor gondok voltak a suli lógással akkor kerültem valami táborba talán vadaskertnek hívták? Ott nem emlékszem semmire, hogy ilyesmit mondtak volna e de az biztos, hogy 1 hetet ott voltam. De emlékszem arra is, hogy fölöslegesen voltam ott. Munkahelyeken egy helyet nagyon szerettem, kis bolt volt de sajnos hiba volt lelépni mert utána teljesen átalakult nagyobb lett és nem tetszett. Vissza vettek de annyira idegen volt, annyira elveszett voltam ott hogy sajnos ismét elmentem onnan de végleg. Vásárolni se járok oda nagyon. A régi kinézetére mindig vissza emlékszek. Fejemben minden megnagyítok és ezerszer rosszabb mint a valóságban. Pl.félek az emberektől, ha új munkahelyet kell nézni már azon parázok, hogy hogy fogok öltözőben öltözködni másokkal együtt néma csendben, vagy mások előtt enni pedig ezek lennének a legkisebb gondok. Mit gondoltok?