Szerinted az embereknek van lelke , vagy agyi folyamat a "lelki" működés is? (beszélgetés)

Az is bizonyítja, hogy az idegek es a hormonok vannak a dolog mögött, ha megnézel egy demens embert.

Az ő "lelke" is kezd kihunyni. A végén lehet, hogy semmi nem marad belőle.

Csókay András csak tud valamit az agyrol, de nem találkozott még a lélekkel. Ugyanakkor, mondja, komoly műtétek elött imádkozik és azon kívül is.

Érdemes beleolvasni a könyvébe

[link]

És a lélekbúvár az smafu? :)

Én mint volt műszaki, nem tudom pszichét vagy lelket válasszam

Szerintem az alacsonyabbrendű élőlényeknek "jobb"/egyszerübb az életük

A Teremtő túl sokat rakott belénk, hibát követett el

Azt gondolom, hogy az emberi agy másként vagy más valóságot képez le, mint egy állaté (amit még alig ismerünk). Egy állat is oltalmába tud venni egy másikat. Nem tudjuk érez-e ilyenkor valamit vagy csak hagyja magához csapódni.

"Számomra az érzések maga a lélek."

Az érzéseket pedig az agy szabályozza.

Akartam is volna írni, hogy utódnevelési szempontból van haszna. Az érthető, hogy bennünk van a gondoskodás és nevelés.

De az, hogy örülünk annak, ha valami sikerül a szeretteinknek, mert jó látni, hogy boldogok?

Vagy megsajnálunk egy kóbor kismacskát, aki egyedül van az út mentén?

Persze az is érdekes kérdés, hogy egyesekben miért okoz nagyobb megrendülést a kismacska esete, míg mások elsétálnak mellette.

Én azt vallom, hogy az állatoknak is van lelke. Vagy nevezzük bárminek. Számomra az érzések maga a lélek. Nem jelentem ki, mert nem tudom tényként kezelni, de szeretem ezt hinni.

Vajon miért hasonlítanak ezek a halálközeli élményeknek a beszámolói?

Mert valójában mind egy folyamaton mennek végig, ahogyan az agy elhal. Nem kapja a működéséhez szükséges dolgokat (vérnyomás, vér, oxigén, stb...) Így fokozatosan "kapcsolja ki" azokat az agyi területeket, amelyek kevésbé fontosak az életbenmaradáshoz Valahogy mindenki agya ugyan azt a vészhelyzeti sorrendet követi.

Szeretnéd hinni, hogy több vagy, mint ami. Plusz szetetnék egyesek megmagyarázni azt, amit - szerencsére - egyelőre még nem értünk, ismerünk.

Más is így volt vele. Ezért találták ki és találják ki a mai napig a sok marhaságot. Lélekvándorlás, túlvilág, stb.

Meg biokémiát és biofizikát...

De van! Bárhogy is nevezzük! :)

Szerintem, evolúciós szempontból semmi. Az evolúció egyfajta alkalmazkodást és fejlődést jelent az életünk körülményeihez és ez nem tudatosan megy végbe bennünk. Ez is a fajfenntartás ösztönére vezethető vissza. Ez az evolúció meg fogja változtatni az ember fiziológiai felépítését, megtanulunk alkalmazkodni pl. az előregyártott kajákhoz, meg az olyan dolgokhoz, amik nem voltak az ősember korában. Persze, ehhez esetleg sok-sok ezer év szükséges. Mint ahogy nem véletlenül alakult ki az afrikai, meg arab népeknél a sötétebb bőrszín. Védekezés, a nap ellen.

Lelkük, az állatoknak is van, kutya-ember barátsága, stb. Egy tigris is megszokja, megszereti a gazdáját és sosem felejti el. Az állatok érzelmi világa más, mint az emberé, de láthatóan nem csak a fajfenntartás ösztöne vezérli őket. Tehát, mondhatjuk, hogy van lelkük.

Meg az életünk során látottak, hallottak, benyomások formálják a lelkünket, vagy talán inkább a hozzáállásunkat a valósághoz.

Szerintem, egy nagyon bonyolult agyi folyamat a lélek minden megnyilvánulása. És inkább nevezném hozzáállásnak a dolgokhoz.

Az ember test, lélek és szellem egysége.

Hallottál a halálközeli élményekről ? Olvass róla, vannak könyvek !

Nem tudom tényekkel alátámasztani, de szeretném hinni, hogy több van bennünk, mint puszta biológia.

Mi értelme lenne érzésekkel és törődéssel színesíteni az életünket evolúciós szempontból?

Szerintem ezeket a szép dolgokat a lelkével érzi az ember.