Szeretnék újra beleszeretni a páromba (beszélgetés)

Szia Szisz!

Örülök, hogy minden rendben. Sok boldogságot nektek.

Szerintem azért látod őt a legjobbnak, legfigyelmesebbnek stb., mert kötődsz hozzá. Én is minden kapcsolatommal így voltam, és nem mertem elengedni őket. De a következő valahogy mindig jobb és más volt.

Amiket még írtál, szerintem két dolog lehetséges: az egyik, hogy átmenetileg rossz passzban vagy, ezért nem vágysz érzelgős dolgokra, mindenkivel előfordul, hogy épp annyira nem vágyik a másikra. Ha viszont huzamosabb ideig ezt érzed, akkor szerintem az azt jelenti, hogy tényleg kihűlt ez a dolog, és akkor lépni kell, mert akkor hosszú távon mindenki boldogtalan lesz!

Szia!

Bevallom őszintén, hogy nem olvastam végig az összes hozzászólást, szóval ha ismétlek valakit, akkor elnézést. Szóval szerintem először azt kellene tisztáznod magadban, hogy tényleg szereted-e a párodat, vagy csak a megszokás és a változástól való félelem az, amit szerelemnek gondolsz. Van olyan, hogy a tudatalattid már eldönti, hogy ez az egész nem kell, és akkor ésre sem veszed, de úgy irányítod a cselekedeteidet, hogy ne működjön, és csak a rosszat veszed észre benne. Személyes tapasztalat. Azonban ha végiggondolod, és rájössz, hogy tényleg szereted és nem akarsz mást, akkor elkezded máshogy látni a dolgokat, és ennek megfelelően cselekszel. A pozitív dolgok a pozitívakat, a negatívok a negatívokat vonzzák!

Amúgy szerintem minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, amikor úgy érzed, hogy kevésbé szereted. Én majdnem három és fél éve vagyok együtt a párommal, bár már kétszer szakítottunk, az első két napig tartott, a második pár hónapig. A második utáni békülés óta hét hónap telt el, de azóta teljesen jól megvagyunk, ez kellett ahhoz, hogy értékelni tudjuk egymást és a kapcsolatot, meg hogy elfogadjuk egymást akkor is, ha néha már világgá tudnál menni a másik hülyeségei elől. És a legfontosabb, hogy mindkét embernek tenni kell a kapcsolatért, magától nem fog működni. Amúgy néha magam is meglepődöm, hogy két szakítás után hogy lehet ilyen lángolva szeretni valakit. :)

Szóval a lényeg, hogy először magadban tegyél rendet, és gondold végig, hogy tényleg szereted-e. :) (Remélem nem voltam túl zavaros! :))

"Ne várjunk arra, hogy szeressenek minket, hanem kezdjünk el szeretni – így válunk szeretetre méltóvá." (Gary Chapman)

:o)

Szisz! Hogyan tálalod az ötleteidet? Nem lehet, hogy ott a hiba... és dacot szülsz azzal, ahogy elővezeted?

Csak úgy vissza-visszajövök a topikba, és meggyőződésem, hogy igaziból nagyon kevés az olyan pár, ahol mindkettő tuti egyformát szeret, azonosan gondolkodik, mégis elég jól működnek együtt.

Az én párom szakmunkás, nekem felsőfokú végzettségem van... egész más körben mozogtunk... nah, a zenei ízlésünk az is tuti egészen más.... hijjjjjába még ma is kiütést kapok a Bódi Gusztitól meg a Nótár Mary-től... :o))))), de meghallgatom, sőőőőőt egy pohár bor után még táncolok is rá . :o)))) ... színházba járunk gyakran, de valószínűleg nem fogom rávenni a párom, hogy megnézze velem az Egy örült naplóját, bármennyire is tetszett nekem valamikor Darvas Ivánnal, de "helyette" megnéztük az Operettszínházban a musical-eket, mert tudtam, hogy azokat imádni fogja.(Így is volt!) Járunk koncertekre... persze könnyűzeneire. Ő szereti a Republicot, én már nem annyira... de mindkettőnknek bejön a Kormorán, így aztán mindegyik koncerten voltunk (többször is) ... Ő imád horgászni a barátaival...mellette éreztem ismét a természet szépségét... imádok kimenni velük a tóra, olyankor KIRÁLYLÁNY vagyok. Főznek bográcsban, sütnek a grillen, én kapom a legfinomabb falatokat és a legjobban behűtött sört... csak azért, mert ott vagyok és nézem őket, beszélgetünk, és ez őket boldoggá teszi. :o)) Táncolni mindketten szeretünk... havonta egy táncos buli az biztos, de van amikor kettő is. Hja, és amiben egyformák vagyunk... mind a ketten a másikat nézzük, hogy őneki mi lenne a jó.... így aztán nem marad hiányérzet a kapcsolatban. :o))

.... hastáncolni nem akart jönni velem... oda a lányommal járok! ...de az ország másik végéről hozott nekem "csörgös szoknyát" (rázókendőt) 4 színben, csak mert meglátta.... ;))

Ott kéne megfogni, ahol lehet:) Na, úgy értem, hogy olvass egy kicsit utána a rocksztárok életének, sok esetben kiderül, hogy nem olyan hülyék, mint amilyennek látod őket. És akkor felkiálthatsz: Né!

Alice Cooper kedvence a Turandot! Meg kéne hallgatnunk. (ilyesmi)

Értem, én is így gondoltam. Viszont az jutott eszembe, hogy a zenén kívül annyi más minden van még. Vagy a többi területen is ennyire különböztök? Például étterem, mozi, kirándulás, sport...stb.

Mi az amit mindketten szerettek csinálni?

:DD

aki kevésbé nyitott a világra, annál majdnem mindegy, hogy 30 vagy 98 éves..:D

Csak az a gond, hogy egy 30 éves pasiról beszélünk. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem hiszem, hogy képes lenne még változtatni, új dolgokat kipróbálni.

Hidd el, nekünk is vannak dolgaink, amik eltérnek (én például rajongok egy bizonyos videójátékért, ő meg mindig cukkol vele, mert nem szereti, vagy én szeretem a metalt, rockot, mindent, ő meg csak pop-ot hajlandó hallgatni) de elnézzük a másiknak, mert szeretjük egymást, meg ezekkel a dilikkel együtt szerettük meg a másikat!

Valamiért csak együtt vagytok? Biztos hogy vannak közös pontjaitok!