Szélmalomharc a kilókkal? 1. rész (beszélgetés)

Az az igazság hogy én kicsit tartok az ilyen szerektől.Az egyetlen dolog amit használtam régebben a szűztea kapszula,de valójában azt sem a fogyás miatt hanem mert elég lassú az emésztésem,az anyagcserém.....Annyi mindent hall az ember, ki tudja hogy teszi tönkre az ember veséjét, máját és egyebek.Meg mi van akkor ha az ember abbahagyja...hogy marad meg az áhított alak?

Mindenesetre várom a tapasztalataidat,remélem sikerrel jársz, és ki tudja talán még rá is tudsz beszélni :)

Hát elhatározás van,csak kitartás nincs...most egy ideje megint motoszkál bennem hogy neki kéne állni valaminek,mert így is elég sok a felesleg, aztán lassan itt a tél, az ünnepek és a nagy zabálások :D

Ehhez képest tegnap kedvesem palacsintát süttetett velem-de csináltam magamnak cukorborsó főzeléket....viszont ma tésztát ettem/ettünk mert arra volt idő..na meg keret...mert mondjuk meg őszintét szivesen eszem én a sült husit párolt zöldséggel vagy salátával,de hát nem bírja azt minden nap a pénztárca :(

Szerintem úgyis fejben dől el minden. Sajnos az én fejemben még nem dőlt el semmi. Jó lenne lefogyni, jó lenne bombanőként kinézni, aztán amikor tenni kéne valamit, akkor meg nem teszek semmit. Este mikor hazaérek, akkor már nincs kedvem ugrálni a tévé előtt, nincs kedvem elmenni a konditerembe, mindig majd holnap, majd hétfőn, majd a jövő héten. PEDIG EZT NEM SZABADNA ÍGY, HANEM IGENIS ODA KELLENE FIGYELNI!

Remélem mindenkinek sikerül élet módot váltani, én is próbálkozom ezzel. Csak az a baj, hogy nagyon szeretek főzni, és enni is. :( :(

És mindenkinek nagy kitartást, és sikeres életmódváltást kívánok!!!!

És nagyon várom a cikkeket! Mert én is úgy kezdtem neki az életmódom reformálásához, hogy fejben eldöntöttem mindent, és mindig megbeszélem magammal, hogy most akkor mit is fogok tenni. Barátkozom a testemmel!:)

Szia!

Én is szedtem adipexet, de már nem. Nem is tudom, h miért hagytam abba. De ez már tavaly volt. Most úgymond életmódváltásban vagyok. 3 hónapja lesz már, és egész jól bírom.

Összehasonlítottam a képeid, és húú, szerintem fogytál....Nem is kicsit.:)

Tarts ki.

Kedves Gyöngyi!

Nagyon tetszik az írásod és kíváncsian várom a folytatást!

Örülök az írásodnak Gyöngyi és várom a folytatás, hisz tanulni lehet belőle.

Szélmalomharc ismerős a sok kudarc is, a sikertelenség vágyaink feladására késztet és ez újabb kudarcot szül és egyre jobban terebélyesedünk mikor fogyni szeretnénk.

A diéta koncepciója megbukott és a fogyókúrájé is, hisz ha valaki nem eszik egy darabig biírja,ez olyan mint ha visszatartaná a lélegzetét egy darabig,aztán hatalmas erővel levegő után kap és "felporszívózza" a hűtő összes maradékát, majd újult erővel várja a hétfőt, hogy újra harcba szálljon a kilókkal:)

Hamingway mondta: A szenilitás ott kezdődik, ha ugyanazt csinálod, amit eddig és ettől azt várod, hogy más legyen az eredménye. Érdemes sokat olvasni mivel vak tyúk is talál szemet csak idő kérdése:)Igy találtam rá az én életmódváltásomra végre egy könyv kapcsán.

Gondolom a Te célod is a segítségnyújtás írásaiddal, hisz már beleuntunk a szélmalomharcba. Köszike:))

Vezetem a mérlegelőt, de csaltam, mert hónapokig nem írtam bele semmit. Amikor már elkezdtem viszsahízni a kilókat, nem írtam bele. :( :(

DE ma elhatároztam, hogy este nincs nasi, nincs zaba. 4-kor, vagy 5-kor eszem utoljára. Nem szabad, hogy a gondolataim csak a kaja körül forogjanak.

Nem tudom miért van ez, de szinte csak a kajára gondolok, hogy mit fogok főzni, hogy mit fogok enni. Ha suliba megyek, hogy lesz a kajálás. Ez tuti, valami pszichés dolog. Valami pótcselekvés lehet nálam az evés. :(

Viszont dolgom az van, de szinte minden este otthon kell lennem, tanulok, mert sok a tanulni valóm, és baromi lusta vagyok, nincs mit szépíteni a dolgon!

Gondolom sokan vannak ezzel így!

Sziasztok!

Nagyon örülök, ha tetszett a cikkem. Hogy mikor kerül fel a többi része, én nem tudom, nem tőlem függ. Azért írtam ezeket a kis írásokat, hogy megosszam mindazokkal a tapasztalataimat, tudásomat, akiknek szüksége van rá. Már egy ideje látom itt a Hoxán, hogy igencsak sokaknak közös gondjuk ez a téma. Nekem is az volt hosszú-hosszú éveken át. Nem találtam fel varázsszert, csupán más szemszögből közelítem meg a kérdést. Azt hiszem, hogy az a rengeteg energia, amit elpazarolunk felesleges fogyókúrákra, a hasznunkra is fordítható. Nem vezet sehova, ha harcolunk önmagunkkal, ha kényszerítjük magunkat, ha „büntetéseket” szabunk ki magunkra. Ami eredményre vezet, az a magunkra fordított gondoskodó figyelem. Nem a fogyókúra a megoldás, hanem a káros szokásainkat érdemes feltérképezni, és hasznosakra cserélni. De ez sokkal több szót igénylő téma, mint ami egy hozzászólásba belefér. :)

Köszi a tippet :) Most nagyon keményen elhatároztam magam :)

Még biciklizni is járok, igaz csak tegnap kezdtem és máris 14 km :P De jó úton haladok.Ja és holnap is megyek :P

Kedves Fiti!

Először is,ne haragudj,ha megbántottalak volna.

Ha orvoshoz mennék,szerintem én is jó pár gyógyszeren élnék,amit "muszáj "lenne szednem,épp ezért nem járok orvoshoz!:))

Szélmalom harcot vívok én is önmagammal,szóval nem maradtam ki belőle én sem,de nem esik nehezemre:)

Most épp kövér mili vagyok ,de ebben a témában eszemben sincs harcba indulni magammal!

Én is hasonlókat kívánok neked!

mili

nálam is ez a fő gond, de ha átállítod az agyad arra (nem könnyű), hogy megtaláld az egészséges határt a "kis nassi" és a normál fogyasztás között nem annyira nehéz.

Egy biztos direkt éheztetés ne legyen, pl ne feküdj le éhesen de ne is tele bendővel,ha néha kilengés van ne dőljön az egész fogyó, menjen tovább, emberek vagyunk nem gépek néha ez előfordulhat, a lényeg, hogy haladni tovább.

Bizony, a te korodban az sok is...miért nem vezeted a mérlegelőt, az egyfajta mankó a súlycsökkentéshez.

Mindjárt jobban törődsz azzal, mit eszel, ha látod magas a mérlegelőben időnként.

Én folyamatosan küzködöm a kilóimmal. Ha depis vagyok, akkor nem eszem, fogyok, de ha minden rendben van, akkor normális étvágyam van. Sajnos sokat vagyok egyedül, így zugevő vagyok, vagyis, ha unatkozom, akkor eszem, ahelyett, hogy elmennék mozogni.

Beleesem a 22-es csapdájába, vagyis ráállok a mérlegre, és mutat egy számot, ami nem tetszik, elhátorozom, hogy lefogyok, majd holnap, majd hétfőtől, majd odafigyelek. Aztán lecsúszik egy zacskó chips, egy tábla csoki, egy adag süti, egy pohár kóla. Újra a mérleg, újra düh és kétségbeesés, hogy milyen dagadt vagyok, (igenis én 70 kg-san magamat dagadtnak tartom, másra meg elvből nem mondok ilyet).

Tehát az eszem már tudja a megoldást, már csak az akaraterőmmel kell lépnem valamit.

Igen, mielőtt a fejemhez vágná valaki, szedtem adipexet, szedni is fogok még lehet, mert ugyebár nem mondhatom, hogy én aztán sosem szedek, de próbálom minél jobban kibekkelni, hogy ne vegyek. Már hónapok óta csak elodázom, hogy bogyót vegyek.

Szóval tuti, hogy meg kell keresni a hiba okát, kíváncsian várom a cikk folytatását!

Viki

Kedves myly!

Örülök, hogy a Te életed úgy alakult, hogy semmire sem kell bogyót szedned!

Nem vagyok rosszindulatú, de egyrészt az ilyen vagdalkozást nem szeretem, úgy gondolom, hogy Téged nem bántottalak meg a hozzászólásommal, másrészt pedig kívánom Neked, hogy életed során Te is találkozz ilyen "szálmalomharc" szerű problémával és akkor majd Te is megtudod, hogy ez milyen rossz dolog!

Egyébként Én így ismeretlenül is szeretettel üdvözöllek és minden jót kívánok Neked : Fiti