Soha ne múljon el...

Soha nem gondoltam volna, hogy ide írok, most mégis megteszem. Nem az önsajnálat vezérel, egyszerűen próbálom megtalálni az utat a dolgok könnyebbé tételéhez, a felejtéshez, a mindennapok egyszerűbbé tételéhez...

Eltelt már másfél hónap, de nem, hogy könnyebb lenne, sajnos minden nap egyre nehezebb... Igen, sajnos még szerelmes vagyok, sajnos még mindig Ő a legfontosabb ember a világon, sajnos még mindenhol Őt keresem, sajnos még mindig mindent megtennék érte... de ezek már mind felesleges érzelmek, hisz itt hagyott engem egyedül és már máshol keresi a boldogságot. Én viszont nála találtam meg és soha nem akartam, hogy véget érjen, ahogy Ő sem, ezért jegyeztem el, de aztán jött egy bizonyos nap, amikor megváltozott benne valami, jött egy bizonyos személy, akiért felrúgott 5 évet...

Voltam már szerelmes, de ez valahogy más volt. Úgy éreztem megtaláltam az igazit, akivel tervezhetem a jövőm. Terveztük is... Idén esküvő, különköltözés, stb... Mégis mi lett a vége? A tervek egy szempillantás alatt elrepültek, semmissé váltak. Mindennél jobban vágytam ezekre a dolgokra és most itt vagyok céltalanul, megtörve... Nem tudom mennyi idő kell még, hogy enyhüljön a fájdalom, mert sokszor már kibírhatatlan ez az egész.

A mai napig figyelem amikor dolgozni megy, hogy legalább arra a pár másodpercre láthassam, amíg elsétál a házunk előtt. De ennyi, nincs több, igaz azóta találkoztunk egyszer és akkor is mit kaptam? -De szarul nézel ki, és most ez mind ez miatt? - Nem értettem a kérdést, nem fogta fel sajnos, hogy mit is jelent Ő nekem valójában...

Biztosan történt már mással is hasonló, nem én vagyok az egyetlen, akit elhagytak, de valahogy feldolgozhatatlan számomra az egész történet. Mégis a mai napig egy valamit szeretnék! Visszakapni Őt, újra együtt lenni Vele és boldognak lenni!

És végül az Ő soraival zárom gondolataimat:

"Fáj, hát legyen. Majd ahogy jött, úgy megy. De nem növök fel soha! Lélekben ezután is naiv, álmodozó nő maradok, aki valamiért mégis hisz a tündérmesékben! Talán menyasszonynak kell maradnom... talán ez a kapcsolat az igazi kapcsolat! A többi csak őrült hóbort.... a szívemben!...."

:(