Egy nap, egy pillanat, egy felismerés

Nem olyan régen még a boldog emberek kis csoportjába tartozónak éreztem magam. Aztán jött egy nap, egy pillanattal, ami romba döntötte az eddig felépített apró kis csodáimat...

Vajon rohanó világunkban léteznek még tündérmesék? Vajon van herceg azon a bizonyos fehér lovon? Vajon merhetünk rózsaszín álomvilágban élni? Azt hiheti az ember, hogy az álmok még manapság is ugyanúgy jelen lehetnek az életünkben, mint egy filmben, amiben, valljuk be őszintén, ritka az, hogy nem boldog a vége?! Aztán egy nap csak úgy, a semmiből, rádöbben arra, nem szabad álmodni és álmokat megélni, mert nem létezik a herceg és nincs tündér mese.

Eddig azt hittem boldog vagyok! Találtam valakit, aki a részem volt, akivel együtt osztoztunk örömben, bánatban egyaránt... aztán találkoztam vele! Igen VELE! Aki kiállhatatlan, hazug, csaló, egy lehetetlen alak! Aki elhitette velem, hogy létezik az a VÉGZET, ami most utolért és nem enged el, szorosan ölel, követ s egy pillanatra sem hagy nyugodni... és és és... nincs az a végzet, ami nem tud megölni!!!

Nap mint nap úgy nézett szemembe, hogy elvesztem és csodáltam minden mozdulatát, hangját, ittam szavait, remegtem, ha a közelembe jött. Illata teljesen elvarázsolt... Azt hihetné az ember, hogy ilyen egy felnőtt emberrel nem történhet meg, ilyet így mi már nem érezhetünk mert ezt a fajta csodálatot gyerekfejjel éli meg az ember... de mégis itt van a szívemben. Eltévedtem! Vágytam rá, arra hogy megöleljen, megcsókoljon, hogy ne menjen el soha! Ígért megannyi szépet, jót, s most nézd hol vagyok!

Elé álltam és kijelentettem: - Neked nincs jogod az érzéseimmel szórakozni!

- Milyen érzésekkel? - jött a válasz. Én csak annyit mondtam. - Hülye voltam hogy valamit is éreztem irántad! - Mit éreztél??? Te menyasszony vagy...

- Igen lehet. Lehet, hogy kaptam valamikor egy gyűrűt, csak az a baj, hogy ha ránézek erre a gyűrűre, nem érzem azt, mint amikor a te szemedbe nézek... de egy hülye, naiv nő vagyok, aki hitt valamiben hogy ilyen megtörténhet! De te gyáva vagy! Gyáva ahhoz, hogy túllépj azon, ami eddig volt, hogy elfelejtsd mindazt, ami veled történt. Itt áll előtted valaki, aki soha többé nem fog így előtted állni, soha többé nem fog megalázkodni, sem Neked sem másnak!!!! És te... te nem csinálsz semmit és nem fogsz! Csak játszottál! Tetszett a helyzet, tetszett a pillanat... késő! Mindenre annyira késő! Többet nem kereslek. Tudom, te sem fogsz! De még most sem hiszem, el hogy mindez velem megtörténhetett! Ha valaki azt mondja nekem, akár ez év elején is, hogy ez fog történni, szemébe nevettem volna... S most a szembe tudnék ordítani, hogy tényleg valóban! Ez van! Remélem, hogy ahogy eddig is, ezután is megállom a helyem a világban! Nehéz lesz úgy tenni, mintha nem lennél. Nehéz lesz úgy tenni, mintha nem történt volna semmi! És tudod mi a legrosszabb? Hogy csak nekem fáj!!!! Igen, igazad volt, amikor azt mondtad, "de hát én nem mondtam neked semmi olyat". NEM, tényleg nem! Nem mondtad, hogy szeretsz, nem mondtad, hogy akarod, úgy ahogy én... Nem mondtál semmit! Valóban! Csak az volt más, ahogy nézni tudtál, ahogy követtél, ahogy nevettél, s mikor azt írtad, hiányoztam, hogy ne menjek el.... Értelmetlen, hazug szavak... csak álmok! Az én álmaim.

Fáj, hát legyen. Majd ahogy jött, úgy megy. De nem növök fel soha! Lélekben ezután is naiv, álmodozó nő maradok, aki valamiért mégis hisz a tündérmesékben! Talán menyasszonynak kell maradnom... talán ez a kapcsolat az igazi kapcsolat! A többi csak őrült hóbort.... a szívemben!....