Bence Máté születésének története

Július 22.-re voltam behíva NST-re és előtte két éjszakával azt álmodtam, hogy már nem engednek haza, mondván, hogy szülünk...

Nos, Bence ezt nem várta meg, mert 21.-én hétfőn este fél nyolckor elkezdett kisebb-nagyobb hullámokban folyni a magzatvizem. Be a kórházba, telefon a szülésznőmnek, a dúlámnak, hogy úgy néz ki beindult a dolog.

Persze a kórházban megvizsgáltak, és közölték, hogy mivel fájásaim nincsenek, és nem is vagyok kitágulva, így valószínűleg ebből csak másnap délután lesz baba... A páromnak mondtam, hogy nyugodtan menjen haza (legalább ő pihenjen egy kicsit), és ha történik valami, akkor úgyis szólok és jöhet... Persze sem én, sem ő nem tudtunk rendesen aludni.

Én a szülészeten kaptam egy alternatív szülőszobát, hogy ott pihenjek (már amennyire egy szülészeten lehet). Olyan éjfél körül elment a nyákdugóm, és fél háromtól a hat perces fájásaimat számolgattam. Négy órakor már Apuci is bejött, hogy számolgassunk együtt... Olyan nyolc óra fele átvittek egy rendes szülőszobába, hogy ott vajúdgassak.

De sajna jót nem lehetett leolvasni a szülésznőm arcáról, mert lassult a baba szívhangja a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt... Úgy döntöttek a dokival, hogy mivel nem tágulok valami gyorsan, így oxitocint nyomatnak belém, hogy meggyorsítsák a folyamatot.

Hát, a fájások csak jöttek, csak jöttek... Hol a páromba kapaszkodtam (ez volt a legjobb), hol meg sétáltam (ez a legrosszabb), hol meg labdán vajúdtam (ez is jó volt), de az infúzióval a kezemben elég nehézkes volt mindegyik. A vajúdás alatt már annyira elfáradtam, hogy a kétperces fájások között is "el-elaludtam". A dokim óránként jött "ellenőrizni"... Majd az egyik ellenőrzésen egy kicsit komor volt az arca.

Utólag derült ki, hogy a kisfiam beszorult a szülőcsatornába, de úgy, hogy a feje rossz irányba állt... Hát, a doktor bácsi benyúlt, és megfordította... Itt volt az a pont, ahol egy Auu-t "megengedtem" magamnak... Nem volt kellemes. Majd jött a 12 óra 25 perc, amikor is mondták, hogy eljött az idő... Akár hiszitek akár nem, a fáradtságom elszállt, és olyan mérhetetlen erő szállt meg, hogy egy kamiont is simán el tudtam volna húzni.

Három elementáris erőteljes nyomás, és a kisfiam 12 óra 40 perckor meglátta a napvilágot... Gyorsan letekerték a köldökzsinórt a nyakáról és egyből a pocakomra tették. Mivel beszorult a szülőcsatornába, egy kicsit csúcsfejjel született, de akkor is a világ legszebb babája volt számunkra.

Külön büszke vagyok arra, hogy mindezt gátvédelemmel tudtam végigcsinálni, nem vágtak, nem repedtem! Persze ezt megelőzte a folyamatos gátmasszázs, de azt gondolom, hogy megéri, mert a szülőszobából a szobába a saját lábamon, vigyorogva mentem le és utána is nagyon hamar regenerálódtam.

Természetesen az Édesapja nélkül nem tudtam volna így végigcsinálni sem az egész terhességet, sem a tíz órás vajúdást és a "tolási" szakaszt, úgyhogy örökre hálával tartozom neki. Persze Ő vágta el a köldökzsinórt is, és azóta is imádja az ő pici fiát!

Életem legszebb pillanatait éltem át, és így fél év távlatából visszatekintve emlékszem minden egyes pillanatra és érzésre... Mindenkinek szívből kívánom, hogy csodálatos élményként élje át a szülését!

Bence január 22.-én lesz fél éves! Köszönjük!