Miért boldogtalan oly sok felnőtt?

Minden ötödik felnőttnek élete valamely szakaszában pszichiátriai gondozásra van szüksége, minden harmadik házasság válással végződik, minden negyedik felnőttnek gyógyszert kell szednie, hogy el tudja magát engedni.

A munkanélküliség és a nehéz idők nagy terhet jelentenek, de a boldogtalanság minden jövedelmi csoportnál egyformán jelen van - gazdagnál, szegénynél.

És a másik oldalon bizonyos emberek állandóan vidámak, optimisták.

Miért van az, hogy egyes embereknek a nehézségek ellenére is mindig jó a kedvük?

A magyarázat egyszerű: sokak életébe beépült a boldogtalanság. Gyermekkorukban akaratlanul is arra tanították őket, hogy boldogtalanok legyenek.

Gyerekeinket programálhajuk optimistának, szeretetteljesnek, ügyesnek, és boldognak is. Olyannak, aki jó eséllyel indulhat neki egy hosszú, sikeres életnek.

Minden egyes nap hipnotizáljuk a gyerekünket. Pl. ha csak olyan mondatokat mondunk a gyereknek, hogy "Reménytelen vagy", "Meglátod, ezt még megbánod", "Pont olyan vagy, mint apád", "Bolond vagy", "Lusta vagy", "Idióta", "Te buta", stb., és ezt elég gyakran mondogatjuk, akkor igazzá is válik. Úgy hívják "önbeteljesítő jóslat".

Figyeljük meg, amikor a gyerek fára mászik "Le fogsz esni", "Vigyázz, megcsúszol"- kiáltja az aggódó szülő, vagy a félrészeg apa egy vita után a nejével, így szól a 7 éves fiához: "Látod fiam, ne bízz a nőkben!"

Ha így beszélünk egy gyerekkel, akkor nem csak azt váltjuk ki, hogy a gyerek pillanatnyilag rosszul érzi magát. A ledorgálásnak hipnotikus hatása van, amit észrevétlenül fejtenek ki. Olyanok, mint a gyerek agyában elvetett magvak, amelyek kikelve formálják majd a gyermek önmagáról alkotott képét, ami majd részévé válik személyiségének.

Mit ne tegyünk?

Fegyelmezéskor ne alkalmazzunk rendreutasítást, még barátságos hangnemben se használjunk megalázó szavakat, ne hasonlítgassunk, ne állítsunk elé példát, soha ne beszéljünk másoknak a gyerek hibáiról, amikor ezt a gyerek is hallgatja, ne keltsünk benne bűntudatot.

Hogyan programozhatjuk pozitívan gyermekeinket?

Nyíltan és hatásosan beszéljünk velük, a szemükbe nézünk.

1. Fegyelmezési helyzetek: "Te sokkal okosabb vagy annál, hogy így viselkedj", "Elég nagy vagy és sokkal értelmesebb annál, mintsem hagyd, hogy a húgod így felhúzzon" .

2. Nehéz helyzetekben: "Te kitűnő barát vagy, és a gyerekek az új iskolában kedvelni fognak", "Tudom hogy nagyon okos vagy, és egy kis segítséggel meg fogod tanulni a leckét"

3. Csak úgy alkalomszerűen: "nagyszerűen festesz ezekben a ruhákban. Egyre csinosabb leszel", "Olyan kedves vagy a gyerekekkel. Szerintem kedvelnek téged", "Sok a fölösleges energiád. Szeretném, ha egy picit visszafognád magad a kedvemért".

További ötletek

Ne dicsérjük a gyermeket, ha kételyeinek vagy félelmeinek akarjuk elejét venni. De figyeljünk oda rá. Ne áradozzunk, gondoljuk komolyan, amit mondunk. Ha nem igaz, ne tegyünk úgy, mintha az lenne.

Amikor egy családot barátságok, és szeretet sző át, és amikor az összes generáció tagjainak kapcsolata van egymással, akkor nem lesz szükségük pszichológusra.

Az ilyen családok gondját viselik saját maguknak.