Segítség! Agresszív a gyermekem!!! (beszélgetés)
Tudjátok mi az érdekes? Tele van a Hoxa ilyesmi topicokkal, és többségben azok írnak, akik azon az elven vannak, hogy ne merj rávágni a gyerek fenekére, öleld át, szeresd... közben olvassák a különböző nevelési könyveket, pszichomókushoz járnak, és keresik a tanácsokat.
Régen ezekre a problémákra a csíkos papucs, fakanál, időben kettő füles volt a megoldás, és egészséges, lelkiekben mind fizikailag problémamentes felnőttekké érettek.
Miért nem lehet következetesen nevelni a gyereket? Időben ott lenni az első ilyen megnyilvánulásnál, leállítani, ha kell, ötvenszer elmagyarázni, hogy miért nem szabad, ha meg nem megy 100-szoros nekifutásra sem, akkor szembesíteni hogy mit művel, és minden tettének vannak következményei, és néha nem mindig az, amit ő szeretne.
Nézzétek, hova fejlődik a világ, a 10-en éves olyan dolgokat csinál, amit én 18 évesen se mernék, sőt, még ennyi idősen sem néha. Álmomban nem fordult meg a fejemben, hogy feleseljek a szüleimmel, vagy tanárral, bárkivel.
Most még ezek a problémák, akkor 5 év múlva mi lesz szerintetek? Lop, csal, hazudik, cigaretta, drog esetleg, kést hord majd a suliba, verekszik, és lehet felnőttet támad meg...???
Szeresd a gyereket, nagy kincs tud lenni, de nem mindenre a ráhagyás a megoldás. Ne hagyjátok, hogy ő irányítson titeket, ti vagytok a főnökök, a ti szavatok szent. Játsszon, mozogjon, vele együtt ti is, tanítsátok a helyes szocializációt, a jó dolgokat, amiket ti kaptatok a szüleitektől, és nem lesz gond.
A hiperaktívakra meg nem tudok mondani semmit, nem volt még körömben ilyen, hogy tudjam milyen is valójában. Az már orvosi eset, valóban több figyelem kell neki.
Ebben igazad van.Ezt én is tapasztaltam,igaz kimondottan figyeltem mert erről én is olvastam.Ott a mogyorókrémet is tiltották.Ezek fogyasztása után nőtt az agresszivitás a család többi tagja felé.
Végig olvastam én is a topikot.Nekem már idősebb a gyerekem.Amire eddig rá jöttem:ezek a gyermekek egy gyermekes családba valók,hiszen minden időnket lekötik.Nekem sem egy van így átérzem DODICA problémáját.Sport? Jó dolog, de!!! Őket éri a legtöbb baleset véletlen?? Nem hinném.Hiszen bármilyen játékot játszott sosem a rendeltetésnek megfelelően tette így aztán mindig veszélyessé vált még az ártatlannak látszó hintázás is.Csoport játékok? Ha nem ő érvényesült jobban ,akkor tett róla hogy a másiknak valami baja legyen.Nagyon nagy szeretet törődés??Igen ez mind meg volt,mindig ki is követelte magának pl.ha mással beszéltem pár szót vagy a másik gyereket vittem orvoshoz,vagy csak simán tettem a dolgom,vele mindig történt valami ami miatt minden mást félbe kellett hagyni és csak vele,vele foglalkozni.Itt ne egyszerű dolgokra gondoljatok hanem,agyrázkódásra,nagyfokú vérzésre,vakbél tünetekre,rosszullét,hányás,ájulás stb.Büntetni sosem lehetett,mert hogy öntörvényű.Ezért én a jutalmazást vezettem be.Pl:ha ez így lesz,úgy csinálod akkor ez lesz a jutalom.De igazából ez sem jött be.
Állítólag az ízfokozók és "E" vitaminok felelősek ezekért a dolgokért.Kisgyermekesek főleg ügyeljenek a csoki kóla chips és műdolgok mellőzésére, hiperaktívvá teszi őket!!
Pedagógusként sajnos tapasztalom...
Ne fukarkodjunk a dicsérettel, minden napra legyen feladata, amit értékelünk.
Az egészséges leterhelés, a jó kikapcsolódás, segíthet.Ne csak követeljünk, adjuk is.Annyi sportolási lehetőség , szakkör van, ahol a fölös energiák levezethetők. A magukra hagyott gyerekek lesznek agresszívak. Valami csak érdekli. minden embernek megvan a maga értéke, csak meg kell találni
Kiváncsiságból végigolvastam a topicot. Nekem lovardám van,kifejezetten gyerekek oktatásával foglalkozom /szakképzett vagyok/,és az evvel kapcsolatos tapasztalataimat irnám meg.Az évek során sok problémás gyerek került ide,közöttük olyan gonddal is,mint a tietek.Három kisfiúról van szó,akik "kezelhetetlenek",agresszivek voltak,direkt ezért hozták ide a szülők,előre jelezve a gondot. Megismerkedtem a fiúkkal,elküldték őket táborba,és hatalmas változáson estek át a gyerekek. Itt rá kellett jönniük,hogy bizony 5-600 kilós állatokkal szemben, mit sem ér az agresszivitás,mert a lovak a "jobbak".Viszont müködik a szeretet,a türelem,a gondoskodás,amit nekik kell tanusitani nemcsak a lovakkal,hanem társaik felé is. Itt egy csapatot alkotunk,az 1 mindenkiért elve alapján. És kaptak egy nagyon nagy motivációt: lovasemberré válni, ami nagyon sok mindenre kötelez a mindennapi életben,a lovardán kivül is. Folyamatosan kapcsolatban vagyok velük,elmondják a gondjaikat,érdeklődnek a lovaik iránt,és azért,hogy újból találkozhassanak velük,nagyon sok mindent megtesznek otthoni életükben. Lovasemberhez méltóan akarnak viselkedni. A szülők nagyon örülnek. Persze,ez nem azt jelenti,hogy elvágták a problémát,de nagyon sokat változtak,alakultak,lényegesen kevesebb a gond velük.Igaz,ehhez az is kell,hogy alapjáraton vonzódjanak az állatokhoz,lovakhoz.De ha nem is a lovaglás, a sport,a mozgás,a csapatmunka mindenképp segit. A lovaglás annyiban jelent többet,hogy egy élőlénnyel állnak kapcsolatban,aki érez,szeret,és azt ki is fejezi nekik.Egy labda erre sosem képes. A lovak,a társak,az edző,a természet,a szeretet,a türelem nagyon nagy eredményeket tud hozni. Itt nem kaptak soha szidást,hanem sok feladatot,aminek a megoldása számukra is sikerélményt hozott,és higgyétek el,a "kezelhetetlen rossz gyerek" itt egy aranyos,segitőkész kis lovassá vált. Nem tudom,mi a véleményetek,én a személyes tapasztalatomat irtam le. Sok türelmet kivánok,ami tudom nehéz,de ne magatokat emésszétek folyamatosan, hanem a megoldát kell keresni.Nem ti vagytok a hibásak,az a mai világ sajnos sok mindent hoz magával,a médiákból árad az agresszió,és nem tudhatjuk,mi hatott a gyerekre. Valószinü,hogy lovakon kivül a természet, a szabad mozgás,a sok játék,a bennük lévő feszültségek feloldása is segitett nekik. Én tiszta szivből ajánlom nektek ezt a "terápiát"!
Segítséget kérnék!!Van egy 8 éves kisfiam 1.osztályos.A probléma az iskolában van kitűnő tanuló de a magatartásával nagyon sok gond van a tanárok szerint,mert itthon nem agresszív.Az osztály társaival kötegszik és provokálja őket a tanáraival tiszteletlen kivétel az osztály főnökkel.Az iskolai rendezvényekkel van a legtöbb gond mert nem hajlandó együtt működni.Ez már odáig fajult,hogy a gyereknek lelki problémái vannak sokat sír de csak itthon.Alapvetően eleven és sokat mozog játszik futkározik.Mindenféle tanácsot szívesen fogadok! Köszönöm.
Te legalább el vagy keseredve!A szomszédasszonyom lánya 3,5 éves tépi,üti,taszigálja az én és a másik szomszédasszony kislányát.Mi rászólunk,hogy nem szabad és anyuka fel van háborodva,hogy mi ne neveljük az ő gyerekét!Ő csak áll és nézi mit csinál a gyerek.
Tiszteletre méltó az őszinteséged,le a kalappal előtted.Remélem egyszer túl jutsz az önvádon,és "elfelejted"akkori gondolataidat!Őszintén együttérzek veled,és kívánok minden jót neked,és családodnak!
Nekem voltak ilyen osztálytársaim 1-2 akik agresszívak voltak, kidereült már nagykoromban, hogy pl az egyiket otthon rendszeresen verte az apja, a másikról is ugyan ez pár évvel később és a suliban vezette le. Gondolom ez itt nem állja meg a helyét.
Nekem a 2.5 evesem verekszik, foleg miota a kistesoja megvan. Egyertelmuen szeretne ha tobb idom lenne ra, de keptelenseg egy igazi bogomasina 3 honapos mellett sokat foglalkozni vele. Eleinte csak a jatszoteren csapott egyik-masik gyerek fejere a lapattal, de mostmar itthon, minket is bant. Karmol, harap, verekszik. En is nagyon el vagyok keseredve miatta, mert fizikailag keptelenseg tobbet foglalkozni vele, hacsak nem teszem le a kicsit az agyaba bogni. Passz. Uszni jar egyebkent a nagy nalunk is, de csak heti 1 alkalommal. Lassan nem merek vele gyerekek koze elindulni mert mindig verekedes a vege. Raadasul a kicsi is kisirja magat a babakocsibol, olben vagy kenguruban egy 3 honapossal pedig egyaltalan nem egyszeru egy verekedo 2.5 evest megfekezni.
Van egy ötletem. Érdekelnének olyanok hozzászólásai is, akik gyerekkorukban viselkedtek ilyen módon. Talán emlékeztek még rá, miért tették, és ezzel segítséget adhatnátok azoknak, akik most küszködnek ezzel.
nekem nincs ilyen problémám hála istenek.
Végig olvatam a topikot.Hát bizony nálunk is voltak kisebb-nagyobb gondok.Az biztos,hogy volt idő mikor nálunk is ez volt a helyzet.Az iskolában ugye visszafogodtan kell viselkedni,ezért hol tombolja ki magát a gyermek hát otthon.Nagyon jó dolog volt nálunk a sport megoldása.Az úszás nem csak jó tartást ad,hanem fejleszti az agyat is.Mindegy hogy mit sportol,csak mozogjon.Most jön a jó idő lehet bicózni.A lényeg hogy ne unatkozzon,és nagyon sokszor kell dicsérni és ahogy itt többen mondták már szeretni,megölelni ez nagyon fontos.:)
csinálni mindig nehezebb....és ahhoz kell a sok kitartás, az a sok kitartás, amit itt egy-két mondattal le tudsz rendezni....,Úgyhogy a te szemszögedből is igazad van.
Igazad van.
Amit a szajkózásról írtam, azt ne vedd magadra!
Tény, hogy sokan "jószándékból" az ember agyára tudnak ilyesmikkel menni, a saját környezetében elsősorban.
Csinálni mindig nehezebb...
én itt a hoxán mikor megnyilatkozom az mindig feltétlenül igaz, törekszem arra, hogy hitelesnek tartsatok, persze ez így egy hülyeség akkor mikor nem is ismerjük egymást, viszont annak nincs értelme, hogy az ember közhelyeket írjon, arra itt senki sem kíváncsi.Ja és köszönöm a részvétnyílvánításokat,túl vagyok rajt...persze amennyire ezt a dolgot jól el lehet dugni az agyam valamelyik sarkába....ez az igazi élet..
Jézusom, őszinte részvétem!!
:(((((((
Részvétem.
Abban meg igazad van, hogy tapasztalat nélkül bárki bármit mondhat. Sajnos.
Szerintem ezen alapelvekkel is mindenki egyetért, én csak azt nem szeretem, ha valaki hangazatos szavakként szajkózza, de látom, te nem ezek közé tartozol.
Ezt bizony tapasztalatból, melyet több helyen szereztem, először nem a saját gyerekem, hanem javító-nevelő intézetben ahol dolgoztam, ott ez abszolut igaz, szeretet és türelem, persze kétségtelen, hogy nem rengeteg energiát emészt fel....ekkor már meg volt a nagyfiam is akivel mikor terhes lettem a hátam közepére sem kívántam, nagyon rosszul hangzik, de így igaz, megszületett és nem tudtam önzetlenül anyai módon szeretni....szörnyű érzés..de most már tudom, hogy szörnyűbb a hiánya, mintha a jóisten ezt tudta volna, elvette, 6 évvel ezelőtt meggyilkolták és a Dunába dobták.......azóta is magam hibáztatom.Második házasságomból született fiam 10 éves és itt igazolódott be a szeretet és a türelem, egyszerűen hihetetlen, de most tudom azt érezni, hogy igazi anya vagyok aki önzetlenül képes áldozatot hozni a gyerekéért, mely áldozat legnehezebb összetvője a szeretet és a ..türelem, hidd el tapasztalat nélkül bárki bármit mondhat....
Nem lehet könnyű, bár a domb nem rossz megoldás :))) Hétvégenként én is hajtom ki őket bicajozni, kertben rohangálni, stb..
..nálunk hasonló a nagyszülők hozzáállása a dolgokhoz :((
Sajna nem, pedig tudom, nagyon kéne neki.
Úszott ovis korában, de egy idő után (másik gyerek, harmadik a pocakban, autó nélkül, város túlsó felén az uszoda) megoldhatatlan volt a dolog. Suliban a fociról is lemaradt mindkét évben. Nagyon szerencsétlenül jönnek össze a dolgai... Másrészt meg az a baj, hogy egyedül 3 gyerekkel már képtelen vagyok vhova is hordani (otthagyni sehol se lehetne, 2 másik gyerekkel meg nem ülhetek órákon át sehol se miatta, pláne, ha dög unalmas vmiről lenne szó), apja dolgozik du., nagyszülők vagy viszonylag messze, vagy nem érdekli őket. Ugyan kifizetnék helyettünk, de sokkal inkább arra lenne szükségünk, hogy valaki hordja, vagy a többivel foglalkozzon, azt meg nem vállalják...
Így maradt az iskolai sport, annak minden lehetséges formájára beírattuk, ráadásul még ingyenes is. :) Naponta kijön így, hogy van tesi óra, vagy egyéb sport (ügyesítő, tartásjavító, stb..) Aztán most már külön jó, ha száraz az idő, mert a lakásunk előtt van egy dombocska, azon imádnak le-föl futkározni. Oda kiengedem őket, s még biztatom is, hogy gyorsabban! :)) Mindezt még a du. gyakorlás előtt, meg esetleg utána, ha nem húzta el az időt.
Sportol valamit? Az is segít ám szerintem. Én hurcolászom a leányzót Hip-Hopra, stb...
Ebben a formában leírva egyet tudok érteni. :))
Az biztos, nagyon kell a szeretet!
Ez a módszer volt már, hogy nálunk is bevált, de volt, hogy nem. :( Bár tény, én nem egy átlagos gyerek hisztijével élek, hanem egy hiperaktív gyerekkel, akinek a gondolkodásmódja, érzelmi világa sokban különbözik a kortársaiétól. Annak minden előnyével s hátrányával. :) Viszont sokkal kiszámíthatatlanabb a viselkedése, meg az is, mikor melyik módszer kell ahhoz, hogy megnyugodjon. (Ami amúgy sose sikerül neki teljesen, hiszen hiper. :) De azt jóra is ki lehet(ne) használni, nem csak agresszióra. Ezen dolgozunk vele...)
Sajnálom :((
Én kineziológushoz vittem (nálam a kisebb lányomal voltak néha problémák), sokat lágyított, segített a gyereken. Én is sokkal több türelemmel és szeretettel közeledek felé. Amikor meg néha behülyül, akkor megölelem és megmondom neki, hogy mennyire szeretem. Persze azért az én türelmem is véges néha. De az én tapasztalatom szerint csakis a szeretet ami használ.
:)) Ugyan, mitől olyan nagyon biztos ez?? Mert ezt így illik, ezt mondják???
Jajj, el kell keserítselek, ez nagyon nem szokott beválni. :((
Persze, nagyon jó, ha a szeretet-türelem megvan. Az előbbivel szerintem sosincs hiba (már azoknál, akik tényleg szeretnék a problémát megoldani), az utóbbi: hát a szülő is ember, szép dolog hivatkozni a türelemre, de pl. 8 év után, mikor napi szintű katasztrófák vannak (lop, csal, hazudik, verekszik, stb...), kinek marad belőle elég??? Eleve temperamentum-függő is. Vannak birkatürelmű emberek, de szerintem náluk is véges valahol.
Annyi igazság van szavaidban, nem árt, ha minden nap ezzel a gondolattal ébredünk, s kezdünk neki a gyerekneveléshez. Hátha...
Én olvastam, de még ezek után se lett jobb. :((
A könyv nem rossz, de sok benne az általánosítás, az elmélet.... A gyakorlat sajnos sokkal másabb.:(
Arra mondjuk tényleg jó, hogy közelebb visz a gyermeki lélek megértéséhez...
Elfelejtettem az imént... Sürgősen verd ki a fejedből, hogy rossz anya lennél!!! Nem igaz!!!!!!! Nem te tehetsz erről, nem vagy rossz anya, sőt!!! Olyan dologgal kínlódsz, amiről mások semmit se tudnak valójában, csak "okosan" kritizálni. :((
Vannak átlagon felül nehezen kezelhető gyerekek, akikkel nagyon nem könnyű, s még a családi háttér is rendben. Ilyenkor (is) szokás hibáztatni szerencsétlen szülőket, pedig anélkül is van épp elég bajuk.
Viszont ezen kölkök néha nagyon meglepően édesek is tudnak lenni!!! Ebbe kapaszkodj bele!!
Én elvittem pszichológushoz. Nem jött be. Többet ártott, mint használt, csak még jobban rontott a helyzeten, mert teljesen jól észrevette a gyerkőc, miért is mentünk oda. Ráadásul kapásból nyugtatózni akarták. Na, azt már nem! Gyógyszerezni soha! Akkor inkább még több időt szánok rá, ha belegebedek is.
Ami hathat: következetesség. Nehéz ezt mondani, de viszonylag ez vezet eredményre. Közben meg megakadályozni, hogy kárt tegyen magában vagy másokban.
Suli: a leckét sose írd meg helyette!!! Az lenne a legrosszabb megoldás. Én pl. megcsináltam tavaly, első osztályban, hogy addig nem kapott enni, s nem fekhetett le aludni, míg kész nem volt vele. (Kb. 5 perces munka a hisztije miatt húzódott 4-5 órán keresztül.) Iszonyatosan végigszenvedtem vele az első évet, de nagyjából sikerült betörni. Még ma is (2. osztály) többször ellenkezik, viszont tudja, képes vagyok "kegyetlen" lenni. Így vagy megcsinálja 5 perc alatt a feladatokat, vagy magával tol ki, ha nem. Néha húzza ugyan az időt, de alapvetően messze nincs már az a sok idegbaj, mint előző évben. Betört.... Muszáj volt neki. Alkalmazkodás. :)
További ajánlott fórumok: