Se veled se nélküled, az örökös macska egér harc! Ti hogy látjátok? (beszélgetés)
rájöttem!!!
TÉNYLEG BOLOND!! de nem baj, mert most vasárnap tényleg szakítottunk,közös megegyezés alapján és lehet h rossz érzés, de sokkal könnyebb is, hogy nem kell állandóan rettegnem, hogy: jajj most mi lesz?? vajon szeret e??...stb
és tényleg hatalmas kő esett le a szívemről, fájni még persze hogy fáj, de nem annyira mint gondoltam!.
szerintem így a legjobb...:)
Hmmm, na azért nállunk nem ilyyen a helyzet... Ezt azért nem lehet elviselni, hogy reggel együtt délután meg már szakít. És hogy azt mondja nem szeret....hát....BOLOND, vagy egyszerűen nem szeret. Én ezt még sosem hallottam a párom szájából...
Ami táplál az dönt nyomorba is!
Hát lehet hogy tényleg bolond!!! ennyire hogy lehet hülyiteni a másikat....reggel szép minden...délután meg nem kellesz másnap meg nem tudok nélküled élni...hát nem tudom,hogy hogy birod!!!!
mi másfél éve leszünk(?)lassan együtt a barátommal, de 4nap alatt már háromszor szakítottunk...
jobban mondva ő velem.
ezt nem értem, mert az elmúlt másfél hét nagyon jól telt, előtte is veszekedtünk már voltak komolyabb és kevésbé komolyabb veszekedések is, de mindig meg tudtuk beszélni.
most pedig 3napja kitalálta h ő már nem szerelmes és szakítani akar, megtörtént, majd 10 percre rá zokogva hívott vissza, és mégsem szakítottunk.
másnap reggel flhívott, nagyon kedves volt aztán délutánra megint bunkó lett, majd kedden megint szakítottunk, mivel azt állította, h még mindig nem szeret.beszélgettünk fél órát, már mind a kettőnknek könnyes volt a szeme, és na mit hoz a sors?-mégis együtt maradtunk...
ma pedig kedves volt, reggel felhívott, jó kedve volt, délután találkoztunk, és megint szakítottunk, és az ok még mindig ugyan az.
így elbúcsúztam tőle, mikor utánam jött eg szál cigivel, beszélgettünk a hibáinkról, majd úgy búcsúztunk el, h mégsem szakítunk, felkapott, átölelt, megcsókolt, és most ez van.....
szerintetek miért mondja h nem szeret, és szakítani akar, ha utána mégsem tud? (egy érdekesség:hogy általában mindig akkor adódnak ilyen problémák, ha othon van, vagy haza kell mennie...(az anyja nem nagyon örül h a fia velem van...))szerintetek van köze az otthoni dolgaihoz?
vagy csak egyszerűen bolond?
Hát ez pontosan így van sajnos... Sokkal nehezebb a mai világban érvényesüli és haladni előrefelé mint régen... Nemis tudom nekem mikor lenne ugy lakásom mint ahogy anyukámnak lett akkor, sehogy amit ő megteremtett anóó az lesz... Elszomorító!! Még albérletre sincsen pénz, nemhogy egy saját lakást megvenni...
Amúgy imádom a kis menyjelöltemet...de nem csak nekem kell imádnom....ez a nehéz élet is rontja két ember kapcsolatát...és tök mindegy,hogy 2 éve vagy eggyütt vele vagy 30.
Szakítottunk, így megoldódott :)
Azóta már felesége és kislánya van. Tudom, hogy én nem lettem volna boldog mellette, de ő sem mellettem.
Ez nállunk is így van, ő sokat dolgozik van hogy hajanlban kel és este ér haza, én pedig ráérek. Valahol értehető ha ezek után jön egy két vita... De ha a fiad nem is érzi hogy ő az a nő aki neki kell akkor nem kéne vele lennie, bár nehéz a szakítás...
Az életfelfogásunk viszont egyforma, ezért a nagyobb dolgokban mi is egyetértünk.
Mi is vitázunk elég sokat,főleg kis semmiségeken.Amolyan "jó hogy vagy" viták ezek.Főleg mert a munknkból kifolyólag állandóan együtt vagyunk.De a nagy dolgokban egyet értünk!
A fiaméknál úgy van,hogy ő dolgozik reggel 7-től este 6-ig.. hétre ér haza...a barátnője egy kis ruházati boltban eladó...nem kell megszakadnia de legalább van munkája...nem egy utolsó szempont a mai világban...tehát ...fiam fáradt a barátnője kevésbé..és hát ebből akadnak gondok....de erről nem is ők tehetnek hanem ez a világ, ja...és a jó kis kormányunk..de ne politizáljunk......a rohanás a hajsza a megélhetésért....tudom,hogy nem egyszerü de ezért is türelmetlenek egymással....úgy mint ti...
Nem könnyű, de azért nem az van hogy nem vagyok vele boldog, mert de!!! Tudom, hogy nem ilyennek kéne lennie. És tudom azt is hogy sokszor én vagyok a probléma okozója a türelmetlenségemmel, és az ideges természetemmel. Az hogy kevés szeretetet kapok az elmúlt egy hónapban van mert mint írtam sok gondja van, ebből kifolyólag megy a vita, míg ezek nem voltak elötte jól megvoltunk... Fél évvel ezelött volt egy hosszab szakítás azután minden tökéletes volt és egy hónapja keveset foglalkozik velem azóta megint vannak viták.. Megad nekem mindent, csakhát az utóbbi egy hónap.... De én meg azt érzem hogy szeretem ezt az embert és családot alaítanék vele és ő is ezt érzi, lehet nekünk csiszolódni kell. Vagy talán mégsem egymásnak valók vagyunk...?? Nehéz ezt mondani mert nem tudnám elképzelni mással, de volt hogy vele sem....
Azt irod az elején,hogy több mint 2 éve vagytok eggyütt....és már is égy éltek!!...bocs,hogy leirom..anno amikor mi voltunk szerelmesek....jaj istenem!!! 2 év után még szárnyalltunk a boldogságtól de még 7 év után is...nem prédikálni akarok és nem azt mondani,hogy ,,bezzeg az én idömben,, hanem,hogy igy nagyon nehéz élni!!
46 éves vagyok...a fiamnak éppen most van egy 2 éves kapcsolata...de nem érzi teljesen,azt,hogy ez a leányzó a nagy Ő....mindig mindent megbeszélünk...ezt is,de neki kell döntenie.
Persze én adok neki tanácsot attól függetlenül,hogy tudja,hogy nekünk a szüleinek is padlón van a házassága...de már az ő élete!
A korodból itélve lehet már nagyobaccskák a gyerekek...persze tudom,hogy a kicsit és úgyanúgy a nagyot is megviseli a válás,de csak a gyermekek miatt és a jó egzisztencia végett nem érdemes folytatni egy már nagyon megromlott kapcsolatot....csak nehéz nagyon nehéz....és fájdalmas!!!!
Nállunk az a baj, hogy mindketten makacsak vagyunk. És sok dolgot elrontottunk mindketten a múltban amin nehezen tudja magát tultenni az ember... Sok gondja van a páromnak amit igyekszem megérteni és tolerálni, ezzel nincsen semmi gond. De vannak dolkok amiket nem tudok sokszor elviselni tőle ő pedig nem hajlandó változni csak ideig óráig. Persze én sem vagyok tökéletes... Tudunk beszélni egymással megbeszélünk mindent, mégis valamiért nem változik a helyzet így jönnek a viták... Talán tényleg lehetnék én is megértőbb belátom...:) Viszon nem csalt meg soha, mikor külön voltunk 3hónapig sem tudott lefeküdni mással és én sem, ujra egymásra találtunk. Szeretem, ő is szeret. Az ellentétek sokszor abból fakadnak hogy nagy a szeretet igényem és ha szólok sem foglalkozik velem annyit amennyi nekem kellene, de ez nem mindíg van így.
Nem várok, várhatok megoldást senkitől. Ezt magunknak kell így vagy úgy megoldani.De azt hiszem, hogy rajtam kívül tömegével találhatók az ilyen tanácstalan és döntésképtelen emberek.
De egyre többször kerül szóba a különélés ténye, úgy hogy készülök rá.
Azt persze nem tudhatom, hogy miből erednek a "koccanások", ezért azt sem tudom megmondani, hogy mit tehetnél. Azt viszont biztosan tudom, hogy 2 gyermekkel még találhatsz magadnak a Te korodban valakit akinek fontos leszel. Ebben például van tapasztalatom. Megtaláltam az álmomat valakiben, akinek történetesen van gyermeke és ráadásul hosszú idő után kellett elszakadnia a párjától. És tessék így pár év után majdnem ugyanezek a problémák.
Én is azt gondolom, hogy miért is nem tudunk normálisan élni egymás mellett??? Ez foglalkoztat állandóan. Ha tudnám mit tegyek megtenném. Úgy hiszem, hogy egy ennyire megromlott kapcsolatot csak teljesen új alapokra lehet építeni, vagy különválni. Azt viszont tudom, hogy a külön szoba, és dúlok-fulok állapotot már nem tudom elviselni, inkább az új élet lehetősége. Jól hangzik, csak nem könnyű 2 gyerek, és egzisztencia mellett meghozni ezt a döntést.
Szia....sziasztok....hát igen nekem is ismerös ez a helyzet.....csak mi 3 éve élünk igy.....de nálunk még abban különbözik,hogy akivel 5 éve megcsalt még ahoz is visszajár.....eggyütt dolgozunk mert egy vállalkozásunk van itthon...de este én az egyik szobába megyek ő a másikba...már többször volt úgy,hogy azt mondta nem jön többet haza,de mindig haza jött...nekem is ő volt az elsö de mostmár tudom,hogy biztos,hogy nem az utolsó!!!!!
Annyira nem értem az embereket. Miért nem tudják megbecsülni egymást. Örülni kellene, hogy van miért és van kiért.
Azt tapasztaltam, hogy ha igazán akarjuk a másikat, akkor mindenre képesek vagyunk. Mindenre. Persze az az ideális, ha a másik is legalább annyira akar minket. Olykor azon dől vagy bukik a dolog, hogy az egyiknek engednie kéne a 21-ből. Ezt a legtöbben nem teszik meg. És folytatódik a se veled se nélküled "játék"
Én most is ilyen helyzetben vagyok,sok évnyi házasság, hűtlenség, sok-sok hazugság, majd szánom bánom megbánás után az utóbbi 1 évben élünk így. Minden harmadnap összeveszünk, válnánk, külön mennénk, de szeretjük egymást és ragaszkodunk egymáshoz. De nem lesz jobb, a múlttól nem tudunk megszabadulni. Jobb lenne külön? Nekem Ő volt az első, én nem tudom milyen az, hogy más férfi öleljen és csókoljon stb. Eddig nem is foglalkoztatott, de rájöttem, hogy egy burokban éltem eddíg. Repülni akarunk, de nem merünk.
Voltam ilyen helyzetben. Ha már akkor ellentétek feszülnek, mikor még "csak" udvarol, mi lesz később?! Nem éri meg szenvedni. Elveszed magadtól is és tőle is az esélyt, hogy megtaláljátok a valóban igazit. Én a vőlegényemmel szakítottam, mert rájöttünk, nem bírunk együtt élni. Azóta én megtaláltam azt a férfit, akivel tényleg nagyon boldog vagyok. Súrlódások minden kapcsolatban vannak, de ha túl nagy és túl sok ellentét feszül, hidd el nem éri meg.
Egyébként nálatok pontosan milyen jellegű ellentétek vannak?
Egy ilyen kapcsolatban élek már több mint 2éve. Többször szét is mentük kisebb időre, de mindíg egymásra találunk. Nem tududnk elszakadni egymástól, szeretjük a másikat. De vannak ellentétek amik miatt vannak viták... Voltatok már ilyen kapcsolatban? Mik a tapasztalatok? Szakítottál vagy megoldódott??
További ajánlott fórumok: