Se veled - Se nélküled (beszélgetés)

Krisz es mi van akor ha leeltel x evet vallakivel. Tortenik vallami es az egyik nem kepes a szexre? A masik vagyik rea. Akor most mi legyen, keresen mast aki kitudja elelgiteni tstileg , de nem szeret, vagy maradjon a masikal aki soha ilyet nem tud nyujtani de szereti?

8 ev hazasag uttan azt mondom tevedsz. Testi kapcsolatot szexet lehet egyut tanulni , szerelmet nehezebben, azt megszeretni aki csak ilyen jellegu erzeseket kelt benunk, akikben semi tisztelni vlaot, kozos temat,es abszolut nem erzed azt a" kotelet"... abbol csak szex lesz.

Sziasztok!

Én is nagy dilemmában vagyok, hogy mi is legyen a párkapcsolatommal? 24 éves vagyok és 3,5 évet voltunk együtt, a nyáron szakítottunk, de azóta is találkozunk és érezzük, hogy egymás nélkül nagyon rossz lenne, mert annyi mindenen együtt mentünk keresztül, annyi sok szép közös élményünk van, és nagyon figyelmes, kedves, rendes fiúról van szó, aki törődik velem, ő a legjobb barátom is egyben, igazából barátságból alakult ki a szerelem is annak idején. Mindent meg tudunk beszélni, egy az érdeklődési körünk, a hobbink, a tanulmányaink, a nap 24 óráját úgy tudjuk eltölteni együtt, hogy nincsenek kellemetlen csendszünetek, h ne tudnánk miről beszélni vagy elszórakozni. De sajnos egy dolog nem stimmel velem, nem vonzódom hozzá sexuálisan sajnos, mert nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy férfira. Ez vajon annak köszönhető, hogy ennyire jó barátok is vagyunk?

Sokáig azt gondoltam, hogy azért nm vagyunk együtt, mert nekem nincs kedvem hozzá, mert én ilyen vagyok, de a nyáron rájöttem, hogy igenis vannak igényeim, és volt olyan fiú, aki nagyon tetszett és úgy éreztem, hogy vele bármikor élvezném a sexet és lenne is hozzá kedvem. Mi a tapasztalatotok? Ezek a fellángolások elmúlnak? Tudok-e még majd pasiként nézni a páromra? Vagy hagyjuk az egészet és keressek olyan párt akiben minden meg van? De egyáltalán létezik-e ilyen? Mármint, hogy valakire örökké fel tud nézni az ember? Örökké fog e vonzalmat érezni?

Illetve azt sem tudom eldönteni, hogy most csak a félelem miatt nem merem elengedni örökre, hogy többé nem találok még egy ilyen embert akivel ennyire egy hullámhosszon pendülünk vagy mert már kicsit idősnek érzem magam ahhoz, hogy egy új kapcsolatba kezdjek és megint felépítsük a bizalmat, mert már közös komoly hosszútávú terveink voltak a jövővel kapcsolatban? És tényleg nagyon szeretem... el tudnám képzelni, hogy babáink családunk legyenek! Csak félek attól, hogy amíg nem próbálom ki milyen is az a vad szenvedélyes együttlét, amikor én is kívánom a párom, addig ha együtt maradunk is ez végig ott fog motoszkálni a fejemben.

Nagyon örülnék valami hasznos tanácsnak, tapasztalatnak, mert már próbálkoztam a lista írással, meg minden félével, hogy sikerüljön döntést hozni, de sajna egyik nap úgy gondolom, hogy összetartozunk és milyen szépen élhetnénk és ha külön válnánk a legszebb éveimet veszteném el, a másik nap meg azt h azért még nem vagyok olyan öreg, még simán találhatok olyat akivel minden passzol?

Szia kezdet!

Érdekes és jó volt olvasni soraid.A mai önzö világban ritkaság az ilyen kapcsolat. Az ilyen hozzáállás.

Hogy rögtön a második mondatodra választ adjak... (és senkit nem akarok ezzel megbántani), de egyáltalán nem mindegy, hogy TÉGED csalnak, vagy VELED csalnak...

Abszolút nem látod át a dolgokat, vagy csak minden huszadik mondatomat olvastad el, vagy még az életedben nem voltál IGAZÁN szerelmes... Aki megélte már azt az érzést, mégpedig úgy, hogy az viszonozva is van, annak nem szorulnak magyarázatra a történetemben leírt érzéseim, amit te naivságnak titulálsz (aki már átélte nagyon jól tudja, hogy olyankor nem az ép esze szerint cselekszik, ha úgy tenné távolról sem lenne szerelmes az ember). Ha kilenc éven keresztül hitegetett volna azzal, hogy el fog válni és elvesz feleségül és minden szép és jó lesz, és én ezt elhittem volna neki, NA akkor lettem volna naiv. Csak ilyenről szó sem volt. Mindegy, sok mindenről nem tudsz, ami természetes hisz én sem írtam le minden másodpercet amit a kilenc év alatt átéltünk a párommal, nagyon sok mindenen vagyunk túl, és még nagyon sok minden áll előttünk. Így van, elfogadtam a döntését, mert szerettem és szeretem most is, és most is elfogadom a döntéseit, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem fejtem ki róluk a véleményemet. Meghallgatja és aztán úgy tesz, ahogyan jónak látja, de megszabni nem fogok neki semmit, és miért is tenném?! Ha akarnám se tudnám és nem is tehetném, és nem is akarom. Ha hibázik abból tanulni fog, ha pedig nem, akkor biztos, hogy jól fognak alakulni a dolgok. Soha nem akartam neki rosszat, hiszen ő sem bántott soha, és mindig a legjobbat akarta/akarja nekem, és a gyerekeinknek is. Hazug, önző ember? Nem hinném! Nekem nem hazudott soha, mert nem volt szüksége rá, és mindent lehet mondani rá, de hogy önző volna, azt soha! Döntésképtelen... aláírom. Az egyetlen hibája. A feleségének és a másik két lányának élt egész életében, mindent megadott nekik, amit érzelmileg, fizikailag és anyagilag meg lehetett, még akkor is, ha ésszerűtlen volt, és majdnem csődbe vitték ezzel... de ebbe nem megyek bele.

Viszont neki hiányzott valami, amit a felesége nem adott meg neki, és mivel becsúszott egy gyerek, el kellett vennie. Régen volt, más idők voltak, más szokások, nagyon fiatal volt, erről ennyit.

S ha már a gyerekeimről is szó esett, a nagyobbik teljesen tisztában van azzal, miért nem él velünk az apjuk. Évekkel ezelőtt elmagyaráztam neki a helyzetet, korának megfelelő szinten természetesen, a mai napig tisztában van az igazsággal, így semmi új ezzel kapcsolatban nem fogja érni, ezzel elkerültem, hogy hazudoznom kelljen neki. Ebben nőtt fel, így szokta meg, nem is foglalkoztatja a dolog. Ha újabb és újabb kérdések merülnek fel benne ezzel kapcsolatban, azt ugyanúgy őszintén megválaszolom neki mint eddig is, szintén korának megfelelő tálalásban. A kisebbik pedig, mire eléri azt a kort, hogy megérthetné azt a magyarázatot amit annak idején a fiam is kapott, reményeink szerint addigra már egy család leszünk, egy fedél alatt.

Az utolsó mondataiddal olyan könnyedén vagdalkozol, megint csak túl sok téves következtetést vonsz le, pedig fogalmad sincs az apró részletekről, hogy mi, miért nem lehetséges nálunk, vagy éppen miért úgy van, ahogy. Jól írod, ÉN tudom. Nem olyan egyszerű mint ahogy te elképzeled, hogy van két lakás, van két ember, van két kereset és akkor miért nem költöznek össze?! Ez nálunk nem ilyen egyszerű, hogy csak csettintünk és már minden rendben is van egy összeköltözéssel (Albérlet, na az aztán meg a hab a tortán, kertes házból albérletbe, két kicsi gyereket jól kirángatni a megszokott környezetükből, az otthonukból... no, mindegy).

A történetünk írásakor kizárólag a párkapcsolati dolgokat akartam leírni, ezért vontad le azt a rossz következtetést, hogy csak a saját szempontjaim szerint nézem a kapcsolatunkat! Nem tudom miféle negatív dolgokat söprök félre szerinted, talán a feleségére gondolsz? Köszönöm, van részem belőle bőven, és igen, őt igyekszem félresöpörni, míg csak lehet, egyrészt, mert vele a dolgokat a páromnak kell lerendeznie (majd ha lesz benne annyi, hogy elém álljon, akkor majd lerendezem én is vele), másrészt nekem itthon három emberről kell gondoskodnom egyedül. Két kiskorút kell ellátnom és nevelnem - a sok negatív körülmény ellenére - pozitív irányba terelve, szeretetben, vidáman és boldogan, plusz egy idős, beteg és magatehetetlen embert is ápolnom kell, amire ugyan nem kért meg senki, de kötelességemnek érzem, ha már a saját gyereke nem teszi meg! Szóval ezt a részét nem veséztem ki... sem a gyerekekkel való kapcsolatunkat (csupán nagyvonalakban), a családi helyzetünket, amibe nem csak mi négyen vagyunk benne, azt a mély és semmihez sem fogható köteléket, ami minket, négyünket összetart (papírok nélkül) természetes módon nem tudhattad az olvasottakból, mert te csak a felszínt látod, illetve amit én leírtam. A lényeg, hogy több van e-mögött, mintsem hogy ez ilyen egyszerűen megoldható legyen... mi lennénk a legboldogabbak a világon, ha csak így, egy füst alatt megoldódna minden. De az már túl szép lenne...

Jelenleg is a megoldáson dolgozunk... de az még egy kis időbe telik...

Köszönöm, szívesen veszem máskor is a véleményedet, privátban, vagy a naplóm hozzászólásaképpen, de nem szeretném tovább OFFolni más topicját.

Ezt az érzést én is ismerem.:)

Azt kívánom neked,hogy ez mindig-mindig megmaradjon köztetek!!!Mert nagyon jó így élni,így érezni.:)

Nekem is volt ilyen,de már elveszett belőlem,sajnos nem vigyázott rá.És én többet nem szeretnék ennyire szeretni.De tudom,hogy mennyire jó.:)

És milyen szép példája vagy annak,hogy látatlanban megszeretni valakit.:)

Még gyenge vagy. Hagyod magad kihasználni, és ezt az erre hajlamos emberek megérzik. Fel kell építened önmagad. Valaki árnyékában éltél nagyon hosszú ideig, ezért egyedül nem tudsz létezni. Sajnálom, hogy ez történik veled, de légy erős! Most csak magadra gondolj, ne adni akarj, hanem kapni!!!

Üdvözlettel: Eszter

A férfiak sok mindent összehordanak. Valamelyik pasi még el is hiszi a saját hazugságait, de a többségük szándékosan torzít.

"Rossz a kapcsolatom a feleségemmel." "Évek óta nem alszunk együtt." "Én igazából nem is szeretem, csak a gyerek miatt vagyok vele..." ésatöbbi kifogás, ami arra irányul, hogy miért nem lehet veled. Akar ő, de nem lehet....

Amit írtál, abból az derül ki, hogy te itt csak másodhegedűs vagy. Szeresd és becsüld annyira magad, hogy nem alázod meg magad, és nem teszed ki magad egy ilyen ember kénye-kedvének, mert ez tovább rombolja a házasságodban már amúgy is megtépázott önbecsülésedet.

Tudom, hogy ez nehéz, mert úgy érzed szereted... De ha magadat szereted valamennyire, akkor próbálod elengedni az érzést, és inkább keresgélj tovább. Biztosan akadna olyan férfi is, aki tényleg csak téged akar.

ui: Hát ez a fene nagy őszinteség pedig igazán megható. Főleg, hogy ezt kifogástként használja veled szemben. Bezzeg a másikkal nem ilyen őszinte.... Én nem ilyennek képzelek el egy őszinte embert.

Nem bántottál meg.

Tény. Csak tanulság...hibáztam, amikor úgy mentem bele egy kapcsolatba, amikor még nem voltam lelkileg egészséges. Még mindig nem vagyok.

Valószínűleg ezért tudott nagyobb fájdalmat okozni mint ami elvárható lett volna.

De az biztos, velem őszinte volt. A másikkal ma sem az.

Ez igaz. Velem őszinte volt. Azért mert fájdalmat okozott? az más dolog.

A tényt közlöm. Ez van.

Nem mocskolom.

Még a volt férjemet sem már. Pedig ő aztán megérdemelné..

Igen védem. Nekem soha nem mondta hogy szerelemmel szeret.

Nem hazudott.

Neki hazudik.

Nem azt mondtam, hogy nem szereti, szereti..a másik nem szereti szerelemmel.

DE! elengedtem.. mehet..nem gátolom..nem tartom vissza. Fáj. Még most is.

Az hogy ki a jó ember? Nem tudom.

Ő jó ember vagy nem? Nem tudom, elbírálás kérdése.

A volt férjemre azt mondták, mindenki azt mondta jó ember, és 23 év lelki terror volt.

Azokkal szemben gondolom, hogy védi, akik itt meglátásom szerint próbálják felnyitni a szemét a kommentekben, és egy vedékezési reakciót vált ki belőle. Én a leírtakból így gondolom.

Abból amit ő itt nekünk elmondott a kapcsolatró, elég tisztességtelen férfi képét kapom, és az én értékrendemben az ilyen emberek, akik ilyet tesznek, mint ez a pasi, azok már nem jó emberek.

Saját tapasztalatom nekem is van hasonló dolgokkal, hasonlóan védtem még egy ideig az én exemet, de ma már reálisabban látom, hogy az ilyen hozzászolólások reálisabbak, mint amit én akkor gondolhattam.

Még most is minden szavaddal véded őt, nem tudom ez mennyire tudatos dolog nálad, de olvass vissza, ha valaki itt írt valami negatívat, általában rácáfoltál, hogy : "nem, ő nem hazudott nekem, nem, ő nem szereti a másikat, nem, én provokáltam ki, nem az ő hibája volt"...

Sajnos elég szánalmas dolog ez most, amiben te vagy a szenvedő alany, és az a baj, hogy még nem engedted te el őt, csak próbálod. Kívánom legyen erőd hozzá, talán ha rájönnél, hogy ő nem egy jó ember, akkor könnyebb lenne.

És sajnos itt igaz az a mondás, hogy azzal teszik meg az ilyeneket, aki hagyja magát!

nem-nem... a nőnek van rá szüksége...kihasználja...használja...ne legyen egyedül...

A férfi önálló..ellátja szüleit..főz,mos,takarit..mindent intéz...nem neki van rá szüksége...ő csak olyan tipus, hogy kötődik...A nő nem szerelmes belé. Csak hagyja hogy ott legyen, mert a nő nem akar addig egyedül maradni, mig be nem köszönt számára a szerelem.

4 éves kapcsolatot nem tud elengedni... és (ebből a mienk 1 év )

Illetve még azt sem mondanám, hogy szerelmes a másikba.. kötődik hozzá... függőség...

De nem érdekes, már nincs, már vége..

Amikor kezdődött nem volt a másik.

A másik nem szereti szerelemmel.

Nekem mindent elmondott. És hiszek neki, mert nekem nem hazudott, ellentétben a másikkal. Annak igen.

CSAK ő szerelmes a másikba, az meg eltűri, mert szüksége van rá... de csak addig marad vele, míg neki be nem köszönt a szerelem.