Régebben egy középkorú nő 2-3 gyerek után nem hízott el, most meg a tizen-huszonéves lányok úgy néznek ki, mint a disznó! (beszélgetős fórum)

Nekem nincs ilyen tapasztalatom!

Két kamaszlányom van, egyik vékonyabb, mint a másik... igaz sportolnak 7 éves koruk óta. Életük része a sport!

A gimnáziumban sincsen sok kövér lány, elvétve akad egy-kettő, de szerintem olyan volt régen is!

De az biztos, hogy sokkal többet eszünk manapság, mint mondjuk 30-50 évvel ezelőtt!

Sok a csábító finomság! Amikor én gyerek voltam nem volt más mint krémtúró, túró rudi, leo jégkrém, meg a nagymama sütije. Anyukám hétvégén főzött teljesen hagyományos ételt. Nem volt pizza, gyorsétterem, hogyha nem ízlett!!

Itt a gond szerintem is. Én is szeretek vékony lenni, de nem ez teszi ki a gondolataim 90%-át. Viszont gyerekként, sőt talán ma is a duci, kiegyensúlyozott nőkhöz vonzódok, vonzódtam..

A másik meg, hogy ennek nem ilyenkor kell az ember eszébe jutni. Ha valakinek eddig is a sport az élete része volt, annak marad is, és helyre fog állni a súlya, meg minden, persze nem kell minden nap fél disznót megenni, de a normál étkezés, és némi édesség is belefér.

Ha valaki ilyenkor kezd el kapkodni, akkor vagy bajt csinál, vagy az agya fog mindig ezen járni, és rosszul érezni magát, akárhány kiló is..

Ennyit meg nem ér az egész.

Ezzel a statisztikával tisztában vagyok: 1900. január 1-től 1999. június 15-ig terjedő halálozási időszakot felvittem számítógépre :(

Ha szociológiát tanultam volna egyetemen, simán írhatnék egy doktorit - társadalmi rétegek-foglalkozások-halálozási okok témakörben -.

De bírom én is ezt a "kötelező deszkának lenni" ügyet. Nem kötelező. Ha le akarok fogyni, lefogyok. Magam miatt, s nem amiatt, hogy mit szólnak az ovis anyukák.

Több helyen olvastam: fitt anyukája akarok lenni a kislányomnak, csinos is egyben. Ezzel nincs semmi baj, de azt gondolják egyesek, hogy egy páréves gyerek az anyjából csak annyit fog föl, hogy az anyukája vékony-e épp? Hát engem pont nem érdekelt az oviban, hogy milyen az anyám. Főzött finom ebédet, szeretgetett, puszilgatott, és épp négyévesen nem azzal voltam elkeveredve, hogy hány deka maradt rajta szülés után. Ez egy kamu duma-csinos anyukája akarok lenni a lányomnak, ami azt jelenti, hogy én dögös nő akarok lenni. Nem értem az összefüggést, de azért hangsúlyozom, nincs azzal baj, ha az ember meg akarja tartani az alakját, csak ne ilyen bugyuta indokokat hozzon fel!

Nekem fontos volt, hogy fitt maradjak, hogy csinos legyek és ezért hajlandó voltam kemény edzéseket végig vinni. Terhességek előtt, alatt és utána is.

Mi ezzel a baj?

Nem tartom rossznak, de csak akkor nem ha nem esik túlzásba az illető.

Van egy kolléganőm, aki nem sokára szül és konditerembe jár, valamint zsírégetőket szed, meg fehérje turmixot és társait.

Ezt nem tartom jónak, hiszen ezekben a vackokban bármi lehet, ami esetleg a babának árthat, valamint ez a mozgás típus szerintem pont ellentétes az ilyen állapothoz tartozó izomzattal. Sétát, sima női tornát, el tudok képzelni, de gyúrást nem.

A gyerekszülés oké, lehet ok. A mozgás is fontos, valóban.

De azért azt se felejtsük el, hogy régebben nem "műkaját" ettek az emberek, és nem csak a Mekire gondolok, hanem hogy már semmi sem abból van, amiből kéne (élelmiszeripar!).

Aztán nem szedte boldog-boldogtalan már 12 éves korától a hormonális fogamzásgátlókat, és így azok maradványai annak idején nem kerültek még be az ivóvízbe sem, és a nők szervezete normálisan működött... Ez sem elhanyagolandó szempont. A meddőség ma legalább ugyanolyan gyakori probléma, mint az elhízás, és ez nem véletlen.

És valljuk be, van az egésznek pszichés háttere is, ugyanis ma már nagyon könnyű az ételhez való hozzáférés, és nagy az élvezeti értéke (a sok járulékos vacak miatt), így kialakult egy jutalomfunkciója is az evésnek. Sokan függők, mivel ez a legkönnyebben beszerezhető, legolcsóbb, és a társadalom inkább legkevésbé észrevehető, illetve elítélt függőségi forma, ami élvezetet, megkönnyebbülést hozhat, ha nincs más/elegendő örömforrása valakinek, illetve ha nem tud a nehézségeivel megbirkózni.

Ha valaki bírja, csinálja..

A baj csak az, hogy legtöbben előtte nem csinálták, és ilyenkor ilyednek meg, hogy majd dagik maradnak, és ész nélkül csinálnak mindent..

Én világ életemben sportoltam, versenyeztem, szerettem mozogni. Terhességek alatt viszont soha, nem esett jól, fájt, nem csináltam..

Ennek ellenére egy gyerekemnél se maradt kicsi hasam se, és 10kg-mal vagyok kevesebb a kamaszkori súlyomnál..

A sportolást, meg az egészséges életet nem kismamaként kell elkezdeni. Ha megvannak az alapok, visszaáll magától minden..

Ha meg nem, akkor arról meg nem a terhesség tehet.

Már ne haragudj, de szerintem ez tök fordítva van. Múltkor pont ültem kicsit többet az oviban, és néztem, hogy a sok szülő közül egy sincs elhízva, milyen csinosak az anyukák.. A régi ovinkban is egy anyuka volt, aki kövér volt, de ő bármelyik korban olyan lett volna, az a tipus volt, ennek ellenére jófej, aktív..

Anyámék generációjában sokkal több volt, és ma is több a duci nő. Meg ekkora nyomás nem is volt azért az anyukákon, hogy kötelező deszkának lenni...

A gyerekszülés egy kemény változás, mindenkit másként érint. Én lefogytam 10 kg-ot a szoptatástól, olyan vékony voltam, mint tiniként csak álmomban, a sógornőmön meg 20kg maradt, pedig mindent megtett ellene.. Aztán utána nagyjából visszaállt azért a rend..

Ez pont az a téma, hogy van aki ebben jó, van aki abban. Kár ezen egymást izélgetni.. Anyám azt meg tudja állni, hogy hajnalig dolgozzon, ne feküdjön le, meg még 60 felé is tanuljon, de azt kevésbé, hogy ne egyen cupákot.. A szoszédlány meg vékony, de írni is alig tud... No melyik a jobb? Miért kéne tökéletesnek lenni, meg egyformának?