Rákos a családban .. te hogy élted meg, élted túl? (beszélgetés)

Édesanyám közérzetét a műtét, a kemo alatt és után is a gránátalmalé, a balzsamkörte koncentrátum, a Béres-csepp, és a Nutridrink kombinációja javította, valamint az Oroset nevű szájban oldódó hányinger, hányáscsillapító. A fehérvérsejtszáma is mindig a határérték felett volt, így gördülékenyen ment a kezelés. Az már más kérdés, hogy a kemo miatt majdnem megsiketült (az ilyen mellékhatásokat elfelejtik közölni), most pedig sorra törnek (és nem forrnak) a bordái, mert túl sokat, túl erőset adtak. A törött bordák állandóan irritálják a mellhártyát, nyomják a tüdejét, máját (ami tartósan megnagyobbodott a kemotól) így szinte mindig hypoxiás állapotban van. Nem szabad elfelejteni, hogy a kemo méreg, ami nem válogat az egészséges és a rákos sejtek között. Azt mondta, hogy ha ezt tudta volna, hogy milyen mellékhatások lehetnek a szörnyű közérzeten felül (amit tök jól viselt a fentieknek köszönhetően), akkor nem kezdett volna bele, de ugye az orvosok nem mondták... Mikor a fülész mondta, hogy a kemótól vannak gondok a hallásával, és amíg ki nem lökődik, de legalább egy évre grometet kell betenni, még akkor is tagadta eleinte az onkológus, hogy a kemónak lenne ilyen hatása, aztán csak beismerte, hogy hát igen, néha többet árt, mint segít, és nála sajnos túladagolták...

Anya jár egy önsegítő csoportba, és mindenkinek más vitamin, étrendkiegészítő segített, szóval persze jó ajánlgatni, hogy a beteg tudjon minden lehetőségről, de ki kell tapasztalni, mert nagyon egyéni kinek mi a jó, mi segít.

Persze tudom én is mindeki másképp reagál egy-egy kezelésre. Sajnos minden próbálkozás után jöttünk csak rá egy-egy helyen mennyire lehúztak bennünket. Mindenünk ráment az alternatív gyógymódokra amiből nem volt kevés,amiket mi kipróbáltunk: Varga gyógymód,biorezonancia,kaqun ivó és fürdőkúra,culevit,c vitamin terápia,b17,nahrin vitaminok és hoszasan sorolhatnám még. Az én hibám,mert betegesen hittem a gyógyulásában. A mai napig képtelen vagyok feldolgozni a halálát.

Mindenkinek mielőbbi gyógyulást kívánok szívből!

Az én apukámnál úgy jelentkezett a tüdőrák, mint derült égből a villámcsapás. Évente járt szűrésre. 2011-ben még semmi, 2012-ben pedig sok apró beszűrődés...Az egyéb betegségei miatt nem kezdték meg a kemoterápiás kezelést. Akkor nagyon haragudtam ezért, ma már egyáltalán nem bánom. 9 hónappal a diagnózis felállítása után halt meg. Méltósággal, végig a családjával, tevékenyen és végig nagy nagy hitben! Hitben a gyógyulásban! Ezt erősítettük benne addig, ameddig csak lehetett. Mindösszesen egy hetet töltött kórházban, de ezt is csak azért, mert nekem akkor volt egy éves a kislányom, még szoptattam és lehetetlen lett volna megoldani, hogy 24 órát vele legyek. Úgy emlékszem rá, hogy kertészkedik,gyönyörködik az unokájában és nem úgy, hogy kopaszon, lesoványodva nyomja az ágyat. A kislányom két héttel a halála előtt tette meg az első lépéseit, még ezt is láthatta. Természetesen az ember az életre születik és mindent megtesz, hogy tovább maradhasson...nem biztos, hogy jól csináltuk, de ez a mi történetünk, jól esett leírni...

Ne félj attól, hogy gyenge leszel, hiszen most van, aki még nálad is gyengébb: általa fogsz megerősödni, és menni-menni, bármi történjen is! Sok erőt kívánok erre az útra!

Köszönöm a sok hozzászólást, megpróbálok mindenkinek egyben válaszolni.

Én az abszolút homeopátiás kezelésben nem hiszek, jó dolognak tartom viszont kiegészítésnek, a kemóról pedig tudom hogy sokkal több baj is okozhat. Ezt alkalmazzák is anyumék a kettőt egyszerre ill. 3-t egyszerre mert jelenleg egy új amerikai programban vesz részt apum, rögtön bele kapja a kemóba az új gyógyszert ( ami elméletben jó eredményeket produkált a résztvevőknél, de hét ezt bárki mondhatja majd ha tényleg úgy van és segít..) Rengeteg vitamin, culevit és egyebekkel pumpálja anyum apum.

Nem bízom el magam az orvos kijelentésétől, sőt..mivel apumnak sok más egyébb súllyos és kevésbé súllyos mellék betegsége van ami még több okot ad az aggódalomra.

2 évig játam ki Németországba gondozni és ápolni,most decemberben hagytam abba mert képtelen lennék a munkámat 100% elvégezni távol a családomtól abban a tudatban hogy szükségük van rám és aggódom, de az teljesen más, egy idegent ápolni, érzelmileg elhatárodva amennyire csak tudsz, mint amikor szeretted a beteg. Velem a legnagyobb probléma hogy túlérzékeny vagyok a lehet úgy mondani a világra már gyerekkorom óta. Nehezen viselek dolgokat és nehezen tudom feldolgozni és egyszerüen nem tudom megjátszani magam hogy nem fáj, túl aggódok mindent. Talán ezt azzal tudnám a legjobban megmagyarázni, felkészülők a legrosszabbra és inkább kellemeset csalódjak mint fordítva, de közben mégis reménykedem a legjobbakban. Mi úgy nőttünk fel nővéremmel hogy édesanyánk beteg, félig meddig "rettegésben" nem is rettegésben de állandó aggódalomban.

Anyum tegnap este kétségbeesve hívott hogy apum nagyon belázasodott és alig tudja lenyomni a lázat. Ma kiszerettem volna menni segíteni, de anyum nem akarta, még nem kell...

Apósom 2 éve halt meg rákban. Borzasztó volt látni,ahogy leépűlt. Hiába tudta mindenki,hogy nem fogja bírni,erre nem lehet felkészülni.

Anyós egyik rokona tavaly ment el:leukémia. Őt annyira nem ismertem,csak néhányszor találkoztunk,de a lány sokat jár a fiaimat meglátogatni: ő is leukémiás.

Anyámnak évekkel ezelött diagnosztizáltak csontrákot,decemberben pedig méhnyakrákot,áttétekkel. Mivel anyu azontúl,hogy az anyám,és felnevelt,a legjobb barátnőm is. Meg tudnám folytani,amiért nem küzd. Nagy nehezen rábeszéltük a műtétre (februárban műtik a méhét),de utána a kemót nem vállalja. Természetesen elfogadom a döntését,és nem is nyaggatom miatta (azért reménykedem,hogy átgondolja még),de bosszant! Nem is értem! Azt hiszi,hogy felnevelte a 3 kölykét,és akkor be is fejezheti?! Mindkét fiam imádja őt,és ő nem akarja látni,ahogy felnőnek?!

1,5 évet jósoltak neki. Mivel temetkezésnél dolgozik,nálunk a halál máshogy csapódik le a túlélőkben,máshogy viszonyulunk hozzá,de akkor is rohadtúl fájna!!!

Nem szívesen gondolok ilyesmire,de a sors kényszerít: a mostohaanyám (nem rák) 3 hete halt meg,51 évesen. És igen,azóta minden nap eszembe jut,mi lesz,ha anyu lesz a következő.

Hagyni kell mindenkinek elmondani vele mi történt, az érintettek majd döntenek.

A szomszédom meg azóta van jobban, hízott 25 kilót. Meggyógyul-e kitudja?..de májusban azt mondták a feleségének, maximum 2 hónapja van. Együtt mennek vásárolni. Segítőkészek is voltak, mert nem állnak fényesen anyagilag, és szinte előállítási költségen kapják meg a "vitamint"

Tudod ebben nem lehet okosnak lenni. Mindenkinél minden másképpen működik. Más okozza a rákot, másként reagál a szervezet is. Ez a Beteg szedi a Varga gombát és a Culevitet, melyik hozta a javulást nem tudják, nem is mernek próbálkozni, hogy kiderüljön, nekik az a lényeg, látványos a gyógyulás, az áttétek ellenére. Amikor a kórházban meglátták az eredményét elvégezték még egyszer, mert nem akarták elhinni, hogy az övé.

Testvérem a kemoterápia után romlott rohamosan, ha nem ezt választja, akkor is lehet ez lett volna. Itt még később sem lehet okosnak lenni, mert annyi minden játszik közre.

A betegeknek teljes felépülést, családtagoknak, barátoknak sok, sok erőt kívánok!

Amikor a parom beteg lett,soha nem mondtuk azt,hogy rakos! Ez a szo annyira ijeszto! Csak azt mondtuk ,hogy beteg,vagy volt egy daganata,ami rosszindulatu volt!

Soha eszembe sem jutott,hogy nem gyogyul meg!

Tobb embert is ismerek,aki evek ota jol van,nyilvan vannak emberek, akiknek nem sikerul,de miert ne tartozna a te szeretted ezek koze,o meg fog gyogyulni,csak erre szabad gondolni!

Más beteg ember orvosa meg mást mond.

Szerintem ne térjünk el az alternatív gyógymód kontra hagyományos orvoslás felé mert csak vitát szül, van itt épp elég fórum ezzel kapcsolatban.

Mindenki attól gyógyuljon amiben hisz.

Nem szivesen irok ilyen témába, mert családilag és személyesen sem érint

de

Két jóbarátom halt meg 2 éven beúl rákban, most egy jó barát/nöm/ hozzátartozója , talán leukémia, nem most derült ki és elég rosszúl van

Rendszeresen beszélgetek az "özvegekkel és most kis barátommal

Nem vagyok egy szószegény fickó, de mi a izét lehet mondani bárki hozzátartózónak vígasztalásul ilyen esetben?

Minden mondat olyan közhelynek tűnik számomra.

Inkább hagyom kibeszélni őket és hümmögök, max. visszaidézzük a régi emlékeket.

Befoghatom a pofámat hogy nem vagyok érintett közvetlenül, de azért nehéz, mert legalább lelkileg segitenék megkönnyebbbülni nekik

Tőled idézek:

A mi szűk, 2 tagú családunkban én vagyok a rákos, már 6 éve lesz febr. 1-én. Akkor volt az első műtétem, iii.fokozatú rákosként lettem diagnosztizálva, Mostanság már 3 éve aktív áttétekkel élek, mert már nem vagyok harmadszor is műthető.

Ha ennyire nem jó a helyzet,akkor talán mégsem jó az a módszer amit követsz!!!!Nem bántásból írom,mert senkinek rosszat nem kívánnék soha!Kívánom,hogy gyógyulj meg,de ne téríts embereket helytelen útra kérlek.

Te azon a területen tudsz többet,én más területen.Én is rengeteg könyvet olvastam el,bújom a netet hosszú-hosszú idő óta és van egy oncoteam,aki kezel,akikben megbízom.

Mondtam,kinek ez válik be,kinek az.Mindenki esküszik valamire.Amitől javul azt szentírásnak tartja,pedig lehet,amitől te gyógyulsz,én meghalnék!!

Nem beléd kötök,csak korrigálok!!!Mert egy daganatos betegnek,aki bármilyen vékony szalmaszálba bele akar kapaszkodni,annak ne itt kelljen tőled butaságot olvasnia.Igen,én is beteg vagyok.És ha az orvosom olvasná,amit írsz,szerintem reggelig nevetne.Én sem tartok be ugyan mindent,amit mond,de hogy valakit pont a méztől eltiltani,ami pont ajánlott....

Szóval higgadj le,mert nem kötekszem,de engedd meg,hogy úgy egyek-igyak,ahogy én magamnak jót teszek.A te írásodban is van jó és hasznos dolog,de több ferdítés is,ezt muszáj volt javítanom!!!!

Szia!

Nagyon felkészült vagy a betegségből és ezeket az ismereteket meg kell osztani apukáddal, mert a betegség ismerete is nagyon sokat segít.

Együttérzek veled, mert az én apukámnak 2008-ban diagnosztizáltak rosszindulatú bőrdaganatot, majd 2009-ben is. 2012-ben vastagbél daganatot kis áttétekkel, aminek kapcsán már 4 x műtötték. De él és egészséges újra és a nyáron lesz 76 éves. Nagyon sokat aggódtam miatta, nem győztem neki kinyomtatni és hordani a betegségével kapcsolatos jó végű történeteket. Pénzzel is segítettem, ahol csak tudtam, viszont az sajnos nem minden.

Annyira szeretem a szüleimet, hogy amikor én beteg daganatos beteg lettem (már 11 éve)úgy gondoltam, az sem baj ha meghalok, legalább nem élem meg, hogy elveszítem őket.

Apa betegségénél mindennél jobban el voltam keseredve 1x 2x elvesztettem a fejem és berúgtam és sírtam, de ezt neki soha nem mutattam ki, mindig csak a jókról beszéltem neki.

Biztos akkor írta, amikor én is irtam, meg agyaltam, hogy lenyomjam-e az entert, vagy nem. Szóval ezt a hszt. nem láttam. Mindenesetre, már amikor elmentettem az én írásomat, már akkor rögtön megbántam.szó nélkül kellett volna hagynom.

De már nem először köt belém, amikor én teljes szívemmel segíteni szeretnék. Ezt nem könnyű lenyelni.

18. ubi pretium 2014-01-28 13:43

Apukám és én egyszerre.Hogy élem meg?Küzdünk mind a ketten,egymástól teljesen függetlenül.Nehéz,piszok nehéz.

Én úgy vettem ki a szavaiból ,hogy "rákos" de ez annyira nem jó szó legyen inkább daganat...

Mikor megláttam a nickedet a listában, tudtam, hogy itt is belém fogsz kötni Mi vagy te orvos, vagy t.gyógyász??? Rákos vagy? Makrobiotikával élsz??

Nem hiszem egyiket sem.

Ezek a betegek, akiket a Gyógyíthatatlanokban láttam, más kezelések mellett a makrobira tértek át.

Ha annak előírásait szigorúan követi az ember,hozzá még rákos beteg is, akkor bizony még mézet sem ehet.Az édes ízt, ha nagyon kívánja aszalt gyümölcsökkel lehet pótolni. A Király utcai Varga Intézetbe jártam kezelésre, ott is el lett mondva. Az édes és az állati fehérje a daganatnak táplálék. Akkor ezek mind rosszul tájékoztattak? Félre informálják a beteget? Rengeteg könyvet elolvastam, hosszú ideig b

újtam ilyen témában a netet. Magának az ember már csak jót akarhat nem gondolod??

Az, hogy ezekből a beteg mit tart be, az az ő döntése, de ezt itt is leírtam.

Amit leírok, azért vállalom a felelősséget! Soha nem lennék képes bárkinek ártani,ha segíteni nem tudok!!