Pszichoszomatikus betegség-e az asztma? (x)

Ezek közé tartozik az asztma is. Bár gyakori az egyszerű megfázásból vagy allergiából kialakult asztma is, de valóban nagyon sokszor állnak a betegség hátterében pszichés problémák. Ezek az – adott esetben megoldhatatlannak tűnő – gondok folyamatos feszültségben tartják az embert, ez a tartós stressz pedig tartós hiperventilációt, túllégzést vált ki. Üldögélés közben az ember 4-6 liter levegőt cserél a tüdejében percenként. Ha stresszes, feszült állapotban „üldögélünk”, ez a többszörösére is megemelkedhet, akár 10-20 literre is. Ezt nevezzük túllégzésnek. Túllégzéskor több levegőt cserélünk a tüdőnkben, mint amennyit az adott tevékenység végzéséhez szükséges anyagcsere folyamatok igényelnének. A mai kor emberét sújtó betegségek – mint például a magas vérnyomás, allergia, fejfájás, migrén, különféle bőrbetegségek, elhízás stb. – hátterében a tartós túllégzés áll. Az asztma kialakulásáért is a túllégzés a felelős. A pszichés problémákat általában nagyon nehéz, sokszor lehetetlen megszüntetni, mert a hátterükben gyakran állnak anyagi gondok, lakáshelyzet, családi-, munkahelyi problémák, stb. Viszont a betegség közvetlen kiváltó okát, a túllégzést igenis meg tudjuk szüntetni, mert szerencsére akaratlagosan is tudjuk szabályozni a légzésünket bizonyos mértékig. A túllégzésnek ráadásul van még egy nagy csapdája is. Ha egyszer valaki néhány napig folyamatosan több levegőt vesz, mint kellene, akkor az agyában lévő légzőközpont, amely a légzést irányítja, átkapcsol erre az üzemmódra és utána már akkor is fenntartja a túllégzést, ha megszűnik az a probléma, ami a feszültséget – és ezzel a túllégzést is – kiváltotta. Tehát, ha mondjuk egy jó pszichológus hozzá is segít minket, hogy megszabaduljunk a stressztől, az már semmit nem segít az asztmánkon vagy egyéb betegségünkön, mert addigra már valószínűleg átprogramozta magát agyunk a túllégzésre és fenntartja azt a stressz megszűnése után is.

Miért épp a túllégzés a felelős az asztma, vagy más betegség kialakulásáért?

Talán furcsán hangzik, de minél inkább hiperventilálunk, minél több levegőt szívunk be és fújunk ki, annál kevesebb oxigént kap a szervezetünk. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű. Túllégzéskor kifújjuk a széndioxidot, mielőtt még annak a koncentrációja megemelkedne a tüdőnkben. Márpedig bizonyos mennyiségű széndioxidra folyamatosan szüksége van a szervezetünknek ahhoz, hogy hasznosítani tudja az oxigént. Széndioxid hiányában a szervezetünkben lévő sima izmokban feszültség keletkezik és összehúzódnak. Ha nagyon lecsökken a széndioxid koncentrációnk, ezek az izmok akár görcsbe is rándulhatnak. Ilyen simaizom kötegek szövik át a hörgők és az erek falát is.

Széndioxid hiányában ezek a simaizmok nemcsak a hörgőket húzzák össze, hanem az ereket is, amitől leromlik a vérkeringésünk. Ráadásul széndioxid hiányában a vörösvérsejtekhez erősebben kötődnek az oxigénmolekulák, sokkal nehezebben tudnak róla leválni és eljutni a sejtekhez, szövetekhez. Ez a fizikából ismert Bohr hatás. Hiába áll rendelkezésre a vérünkben 98-99%-os telítettségben az oxigén, ha nincs mellette kellő mennyiségű széndioxid is, akkor nem jut el időben a rendeltetési helyére. Nem tudjuk annyira lecsökkenteni a légzésünket, hogy számottevően csökkenjen a vérünk oxigén sűrűsége, viszont könnyedén tudunk olyan intenzíven lélegezni, hogy jelentősen leessen a széndioxid szintünk.

Ha a túllégzés következtében az agyunk kevesebb oxigénhez jut, sokkal érzékenyebb, ingerlékenyebb lesz, és könnyebben kerülünk stresszes állapotba, amitől pedig még inkább túllélegzünk, amitől az agyunk még kevesebb oxigént kap és így tovább.

Elegendő oxigén hiányában belső szerveink is sokkal érzékenyebbek lesznek és hajlamosabbak a gyulladásra.

A rosszabb oxigénhasznosítás mellett még számos egyéb kárt is okoz a túllégzés. Túlhűlnek, kiszáradnak miatta a légutaink. Ez is hozzájárul a gyulladás, az asztma kialakulásához. Ráadásul a túl kevés széndioxid miatt a légutakat borító simaizmok összehúzzák, beszűkítik a hörgőket, amitől azok még jobban hűlnek, még jobban száradnak. Ha nincs elég széndioxid a szervezetünkben, a mellékvese kevesebb természetes gyulladáscsökkentőt – cortisol hormont – termel, amitől tovább növekszik a gyulladásra való hajlam. Megnövekszik a hisztamin termelődés, amitől fokozódik az allergiára való hajlam. Az alacsony széndioxid szint miatt a vér lúgosabbá válik, aminek az ellensúlyozására a szervezet nehezen lebontható savakat kezd el termelni. Emiatt bekövetkezik az elsavasodás. Az elsavasodott szervezet pedig sebezhetőbb, hajlamosabb a gyulladásokra.

Szerencsére az ukrán származású Konstantin Pavlovich Buteyko professzor (1923-2003) megtalálta a fő bűnöst, a túllégzést és sokéves kutatómunkával kifejlesztette módszerét, amellyel bárki visszafordíthatja az előbb leírt folyamatot. A Buteyko módszer lényege a légzés csökkentése. Ehhez speciális gyakorlatokat alakított ki, amelyek Buteyko tanfolyam keretében, Buteyko terapeuta felügyelete alatt sajátíthatók el.

Blanka (5 éves)        Vera (64 éves)

Már a Buteyko tanfolyam első néhány hetében hihetetlen mértékben javul az asztmás, allergiás, orrdugulásos betegek állapota, csökkenthetők, majd teljesen elhagyhatók a gyógyszerek, a tünetek pedig végleg megszűnnek. Erről tanúskodnak a videofelvételek is.

További információ: www.buteyko.hu

Varga-Szilágyi Gyula

Buteyko terapeuta