Szépségtörténelem III.
A forradalmi változásokat a szépségtörténelemben az 1905-ös év hozta meg.
A cikk előző része itt olvasható
Paul Poiret divattervező elutasította a fűzőt, ami legalább akkora szenzáció volt, mint később a miniszoknya és a napbarnította bőr. A második világháború idején megjelent a nejlonharisnya, és a történelem folyamán először jutott igazán szerephez a formás női láb.
A múlt évszázad ötvenes éveiben beszédtémává vált a fogyókúra, mint a szép test elérésének az eszköze. Megjelentek a diétás ételek, a fogyasztótabletták és az amfetamin. Sok nő számára a karcsúság megőrzése egyet jelentett a férj megtartásával. A hatvanas években feltűnt egy brit modell, Twiggy, s divatba hozta a már-már betegesen sovány alakot.
A történelem során az emberi szépségideál mindig az adott szociálpolitikai helyzettől függött. A gömbölyded és üde Marilyn Monroe kellett a háborúba induló katonák buzdításához, a festék nélküli arcok az egyház szigorú ellenőrzése alatt, a szőke fürtök a germánokat leigázó római hadjáratok után, a hosszú szoknyák a gazdasági válság idején.
A testkultusznak manapság semmi nem áll az útjában. Az alakjavító torna és a plasztikai sebészet zöld utat kapott. Emlékeznek még az amerikai Cindy Jackson esetére (lásd a képet)? Az ohiói földművescsalád sarja 33 évesen nagy örökséghez jutott, s a pénzt saját átalakítására fordította. 38 operáció után (120 000 euró) szinte semmi nem maradt az eredeti Cindy-ből. A plasztikai sebészetnek, szilikonnak, kollagénnek köszönhetően a 21. században már semmi sem lehetetlen.
Egyébként minden társadalomnak megvan a saját szépségideálja. Van, ahol a tetovált bőrt (Óceánia), máshol a növényi eredetű festékekkel kipingált arcot (Burma) tartják gyönyörűnek. A keleti szépségek külön fejezetet érdemelnek. Indiában évszázadok óta alig változtak a kozmetikumok összetevői -- természetes anyagok, virágok, sáfránypor.
A kínai nők évszázadokon keresztül nagyon finom fehér és rózsaszín púderrel sminkeltek, és fekete tust használtak. A Sung dinasztia uralkodásától (10. század) egészen a 20. század elejéig a nőkön a legértékesebb az apró, elkötözött lábuk volt, amit kínaiul „háromhüvelyknyi aranyliliomnak” neveznek. A kislányok lábát kétéves korukban bepólyázták, és eltörték a lábközépcsontot. Több éven át viselni kellett a pólyát, hogy a csontok ne forrjanak össze. Az apró lábacskán tipegő leány állítólag erotikusan hat a férfiakra. Szerencsére voltak, akik nem vetették alá magukat ennek a tortúrának.
Írta: Hoxa, 2008. május 9. 11:03
Fórumozz a témáról: Szépségtörténelem III. fórum (eddig 5 hozzászólás)