Plázában elveszne a gyereked, mit tennél? (beszélgetés)

Így jártam én is pár hete, a kisfiam rámvágta a kisszoba ajtaját, az meg beragadt. Akárhogy rángattam, vertem meg sem moccant. Szerencsém volt, hogy a telefonom abban a szobában volt és a párom közel volt, 5 perc alatt hazaért. Én meg még órákig remegtem, hogy mi lett volna ha nincs ott a telefon, meg 1 hétig fájt a karom, akkor észre sem vettem csak szabadulni próbáltam.

Félek is, mert 2 hét múlva lesz az esküvőnk és elég sok pici lesz, a 2 éves kisfiammal együtt. Ráadásul horgásztó mellett leszünk. Tudom ott lesz sok felnőtt, meg fogadunk még baby sittert is, de akkor is én leszek a világtörténelemben legtöbbet ugráló menyasszony. :-)

Nekem is tünt már el a lányom. Olyan 4 éves lehetett, mikor egy ruhaüzletben eltűnt. Pedig ketten voltunk vele, anyum, meg én. Egy pillanatra néztem másfelé, és nem volt sehol. Körberohantam 5ször az üzletet, kiabáltam a nevét, és semmi. Vagy 10 percig nem volt meg, már majdnem bőgtem, mikor egyszer csak előbújt a ruhák közül.

Egyszer meg az oviban nem tudták hol van, mikor mentem érte. Akkor azt hittem, lecsapom az óvónőt, már hívni akartam a rendőrséget, mikor az egyik kislány megtalálta, az egyik bokor alatt fekve játszott. Azt mondta nem hallotta, hogy szólongatom, pedig nem kicsit üvöltöttem...

Mi is azt tanítottuk a lányoknak, hogy maradjanak egy helyben és ahogy a torkukon kifér ordítsanak, ha eltűnnénk a szemük elől. De egyébként is nagyon figyelnek maguktól arra, hogy ne vesszenek el, még egymásra is.

Sajnos egyszer találkoztunk egy elveszett kislánnyal egy nagy áruházban, mivel nagyon sírt és egyedül volt a Férjem rákérdezett, hogy mi a baj. Úgy kísérte el az ügyfélszolgálatra, ahol bemondták hogy X nevű kislány keresi a szüleit. Mondjuk Ő nem kicsi volt, kb. 7-8 éves lehetett, de nagyon meg volt ijedve.

A gyereknek meg kell tanítani, hogy ilyen helyzetekben mit tegyen, ahogy Trapiti is írta.

Menj oda egy nénihez, menj oda a pénztároshoz, menj oda a biztonsági őrhöz, menj oda a buszvezetőhöz. Az is jó, hogy ráírni a gyerek karjára a nevét és a telefonszámot, amin értesíthetik a szülőt:), de az is, hogy minden cuccában belerakunk egy cetlit, de az is, hogy a gyerekkel megtanítunk 1 telefonszámot és persze a nevét és még a címét is, valamint részünkről nagyobb figyelem. Egy plázába nem hiszem, hogy el kellene engedni a kezét. Tudom, hogy egy pillanat az egész én is elvesztettem egyszer a gyerekemet a játszótéren. Egy pillanat alatt eltűnt a homokozóból és még azt is elfelejtettem, hogy néz ki, mi van rajta. Megszólalni is alig bírtam, aztán egyszer csak megláttam, hogy jó messze tőlem fut valahová:)

akkor én kérek elnézést. :)

férjemmel tegnap este beszéltük, hogy több gyerek szülei beszélgettek, kávézgattak, társasággal voltak, és alig figyeltek a gyerekekre (volt ahol testvérek is voltak, lehet ott jobban megbíznak a kisebbekben). Mi ott ültünk középen, távolabb egymástól, még csak nem is dumáltunk és a gyerekünk egyszer csak nem volt ott. Nem arról van szó, hogy elfordultunk, meg jókat traccsoltunk, még ez sem volt, és mégis a gyerek kikerült a képből.

Láttam a tévében, hogy Amerikában, nagyobb rendezvényeken a mentőcsapatok több helyen megtalálhatóak, de járkálnak a tömegben is. Itt ajánlani is szokták a mobilszám felírását a gyerek bőrére. Akár a hátára is lehet a póló alatt, a gyereket megtaláló biztonságiak először jól megnézik, van-e szám rajta.

Én az áruházban azért engedtem el a gyerek kezét, hogy az eladónak mutassam: AZT szeretném megnézni. Mire visszaengedtem a kezem, nem volt ott a lányomé...

Egyszer a megszokott és jól ismert aluljáróban jött egy nagyobb embertömeg, akkor a kisebbik lányom elsodródott mellőlem.

Ahogy az lenni szokott, pár pillanat múlva a tömeg már el is oszlott, és mit látok:

Áll a kicsi lányom (annyira picike már nem volt, úgy 7-8 éves), mint a cövek, és éppen egy hatalmas levegőt vesz!!! :D

Ma is sajnálom, hogy nem vártam meg, hogyan ordít, és mi a reakció, mert nem kicsike hangja volt. Odaszaladtam hozzá reflexből...:D

Ezt hogy érted?

Mert én sehogy.

A lányomat talán a tömeg sodorta el mellőlem, szó szerint csak egy pillanatra engedtem el a kezét egy áruház földszintjén.

Már szóltam, kinek csak lehetett, amikor felbukkant egy felháborodott pasas, a karjban hoza a lányomat. Üvöltött velem egy darabig, hogy hogy' lehet elveszíteni egy gyereket, az utcáról, az úttest széléről hozta vissza.

Egy valamit nagyon megtanítottam ezután mindegyik gyerkőcömnek.

Ha észreveszi, hogy elveszett, maradjon egy helyben állva. (Mert keresni fogom, és ha ő is mozog és én is, nem találom meg.)

Vegyen egy naaagy levegőt, és ordítson, ahogy a torkán kifér, mert a hangja után megtalálom.

(Azért az a rémület még most is bennem van, ahogy leírtam...)

Az állatkertben bicajozott el a szemem elől a fiam egy pillanat alatt. Rohantam utána, de bekanyarodott, majd két irányba mehetett.

Az egyik a kijárat, a másik a kis játszótér. A kijárat fele mentem, szólni a biztonságiaknak, hogy figyeljenek. Ők már nem voltak ott, csak a forgó ajtók működtek. És igen, a kisfiam kiment. Megijedt, próbált visszajönni, de ugye egy irányba forog csak az ajtó.

Három éves lehetett a fiam,mikor elveszett az állatkertben.Egyik pillanatban a szemünk előtt volt,másik pillanatban már nem volt sehol:oo

Majdnem szívrohamot kaptam,3 hónapos terhesen:O

Leültem egy padra,a férjem elindult keresni.Végigfutotta vagy háromszor az állatkertet,majd együtt mentünk az információs pulthoz,mikor is láttuk,hogy egy fiatal alkalmazott kézen fogva hozta a fiunkat-nagy megkönnyebbülés volt.

Azt mondták,gyakran előfordul,hogy elkóborol egy-egy gyerek.Azóta hat szemünk a gyerekeken:D

Mivel a gyermekünk nem tudja, hogy miféle és hányféle bajba keveredhet, ha elkóborol, egyértelműen a mi, vagyis a szülők felelőssége, ha elvesződik. Szerintem.

Nem szabad alkalmat adni rá egyetlen rossz embernek sem, hogy elvigye a gyermekünket. De rossz ember nélkül is ezer baj történhet vele a felügyeletünk nélkül.

Az egyik a tescoban, apuka-anyuka csak a vásárlásra figyelt, kislány meg kíváncsian nézegetett be mások kocsijába, aztán hirtelen fogta magát és el ugra-bugrált a másik oldalon levő kiállított játszóházhoz és be is bújt. Érdekes mód, anyuka csak ekkor kapott a fejéhez és nézett jobbra-balra, hogy hol lehet a leánykája. Megmutattam neki, elég morcosan rángatta ki a gyereket a játszóházból, pedig nem a kicsi tehetett róla, hogy úgy bántak vele, mintha ott sem lenne :(

A másik egy egészen kicsi kisfiú volt, az Oázisban veszett el, őt nem láttam, amikor elkóborolt, csak hirtelen hallottam az anyát, hogy számon kéri a nagymamán, hogy eltűnt a gyerek, s keresik. Én is elkezdtem nézelődni, s hirtelen megláttam a picit, épp a kiállított csúszdákra próbált felmászni, amik simán ráeshettek volna, ráadásul ott van szabadon a tó... és persze némely növény meg mérgező bogyós is... Kérdeztem a nagyit, hogy nem őt keresik-e, ő volt. Ebben az esetben tényleg nem értettem, hogy hogy nem foghatták a kezét, hiszen ez a kisfiú nem volt több másfél évesnél!