Mit tennél, ha a tanár nem szeretné a gyerekedet és folyamatosan rászólna mindenért? (beszélgetés)

Gyakorlatilag semmit.

Vagyis mégis,vinnék neki egy tábla csokoládét és mézes mázos hangon elrebegném,könnyek közt,hogy foglalkozik a gyerekemmel.

Kerlek ne vedd rossz szandekomnak amit irtam. Nem tamadasnak szantam. Csak sok szulot lattam mar amikor " Oh Jozsika olyant nem is csinalna!!!"

Az en gyerekem nem a tanito-tanar gyereke, az nem szeretheti egyiket sem es nem is varhato tole, neki meg van az egesz osztaly! egy gyerekre nem koltheti az idejet, hanem minden gyerekre egyforman kell azt csinalnia. A szulok totojgathatjak elronthatjak, de annak a gyerek fogja megszenvedni a rosz oldalat. Ha egy gyerek eleri a bizonyos eletkort akkor a szulonek a kotelessege arra elokesziteni, hogy arra, hogy az iskolaba keruljon arra erett es megfelelo legyen. Iskolaba mar ne pelenkazva menjen! Ott mar nincs utyuli-mutyuli ott mindenkit egyforman mernek.

Az enyemek mar tul vannak ezen a periodusnak. Katolikus iskolaba jartak, es mar az elejen azt mndtam, ha az iskolaban buntetest kapsz, ugyan azt megkapod itthon is. Sosem kellett buntetnem.

Az elet nem mindig igazsagos, sem amikor kicsik vagyunk, sem amikor felnovunk. Ezzel kell elnunk. A szuloi kez nem mindig ovhat meg bennunket. El kell fogadnunk. Az iskolaban en sem voltam a jobbak kozott, de a szuleim arra tanitottak, ha van kurazsim a rosszat elkovetni, legyen kurazsim kovetkezmenyet elviselni. Ezt adtam tovabb az en gyerekeimnek is. Ma mind a ketto becsuletes ember.(egyik mernok a masik ugyved) Buszke vagyok rajuk!

Kedves Dodi44!

Nem szent ő, szó nincs erről!

Lelkis, nem kicsit! Sajnos az orvosi vizsgálatok is azt igazolták, a szervi bajoknak lelki oka van. Persze, lehet azzal jönni, minden szülőnek a sajátja a "szent" biztosan így van, bár én látom, és elfogadom az enyémek hibáit is. Egyszerűen bekerült egy olyan közösségbe, ahol sem a gyerekek, sem a felnőttek nem be- és elfogadóak. Míg a városban éltünk, és ott járt iskolába, ott nem volt gond sem a tanulmányi eredményével, sem azzal, hogy nem tud beilleszkedni. Nem biztos, hogy mindig a gyerek a hibás, nem kell irónikusan szentezni:) Ismerek jó pár nagyon jó pedagógust, és tisztelem is őket, hát ez most nem ilyen.

Sziasztok!

Én is tanácsot kérnék, vagy már nem is tudom mit...

3 és fél éve költöztünk vidékre, az akkor elsős fiaimmal, és az ötödikes lányommal. Még a srácokat úgy ahogy el is fogadták a gyerekek is, és a tanító néni is. Nem így a lányomat. Már az első napon látszott, hogy nem lesz egyszerű a beilleszkedés. Sem az osztálytársak, de főleg az osztályfőnöke nem is nagyon tett semmit azért, hogy a gyereket, akit elég trauma ért a szeretett otthon, a megszokott, szintén szeretett iskola "elvesztésével" picit is segítsék beilleszkedni. Azt gondoltuk, az első pár hónap csak ilyen, aztán szépen lassan mindenki elfogadja, mert bár az én lányom elég félénk volt, de gyerekekkel hamar megtalálta a közös hangot. Nem így lett, folyton szekálták, ha panaszkodott, és szóltam az osztályfőnöknek, az ő válasza csak annyi volt, neki nem szólt a gyerek! Képes volt a gyerek szemébe hazudni, hogy ő nem tud arról mit vegzálják a lányt. Az igazgatóval semmire nem mentünk, ő a másik fele volt... aztán hetedikben ismét költöztünk, az új suliban szeretettel fogadták, hamar beilleszkedett, ujra jól tanult, úgy tünt minden rendeződni látszik. Aztán sajnos úgy alakult, hogy 2 hónap után ismét vissza kellett menniük a "régi" suliba, ahol minden ott folytatódott, ahol azelőtt abba maradt. Persze hiába beszéltem szépen az osztályfőnökkel, hogy beszéljen a gyerekekkel, mindig azt hozta ki, az én lányom a hibás, nem képes beilleszkedni. Ebben a tanévben sokat volt beteg a lányom, első félévét gyakorlatilag orvostól orvosig jártuk. Volt ebben kórház, kivizsgálások, stb... persze hogy félévkor meghúzták pár tantárgyból, mert nem tudták leosztályozni. Második félévben a gyerek már inkább betegen is bement, csak hogy ne hiányozzon annyit, de egy lázas gyereket nem lehet engedni, így szépen össze is jött neki a 250 óra, ami után osztályozó vizsgát kellett tennie. Ezt értem is, és nincs is bajom ezzel, sajnos tényleg sokat hiányzott, de! Olyan tárgyakból is kellett vizsgáznia, amiből le is tudták zárni, és nem is állt bukásra. Közben persze készülődtek a ballagásra, megvettük a ballagási ruhát, képek, meghívók, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Ezen az utolsó 3 héten szintén betegen bement a gyerek, csak hogy ezeket a vizsgákat végig tudja csinálni, most hétfőn lezártak mindenkit, gyerekem kérdezte a tanárt, hogy ő átment-e? Válasz semmi, sőt, inkább kerülte a tanárnő. Hétfőn még kért a gyerekről pici kori fotókat, mert hogy az kell a banketten a diavetítéshez mindenkitől. Még ekkor sem szólt a gyereknek, hogy megbuktatta. Ma volt a bankett, lement a műsor, gyerekem ott volt lázasan, műsor után megkérdezte a tanárnőt, hazajöhet, vagy maradnia kell? A tanárnő félrehívta, és mondta neki, persze mehetsz, de ugye tudod, hogy legalább 4 tárgyból buktál, és nem is pótvizsgázhatsz! Gyerekem persze, rosszul lett, sírt, kibukott... Tudom, hogy vannak gyerek szerető pedagógusok, de ez az ember rendesen gyalázta a gyereket évekig. Ne mondjátok, hogy miért nem vittem másik iskolába... azért nem, mert egyszerűen nincs rá lehetőségünk. A csattanó, hogy ez a tanárnő tanít két tantárgyat a fiaimnak is. Az egyiket megbuktatta matekból, holott a beírt jegyei alapján, legalábbis amit én láttam, ez nem volt indokolt, a másikat, aki eddig jeles volt, most mindkét tantárgyból lehúzta egy jeggyel. Biztos vagyok benne, az én hibám is ez az utálat, mert nem hagytam, és nemis hagyom a gyerekeimet, bár mindig azt mondtam, ha olyat tesz a gyerek, büntesse! Nyilván megérdemli, de a személyes ellenszenv felém, nem hiszem, hogy indok arra, hogy a gyerekeket így büntesse. Azt meg igazán etikátlannak tartom, hogy az alapjn ítél meg, és el, vagy magasztal az egekig diákot, hogy a közösségi oldalakon azt lesi, mikor melyik diák mit ír... Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de már muszáj volt kiírnom magamból. Tudom, az iskola váltás lenne a megoldás... de egyenlőre nem sok esélyünk van rá. Ti mit tennétek?

S mi az, amit mond? Ha megkerdezted, elmondta, írd meg, hátha tudunk tanácsot adni.

Napi szintén osszeveszni vele a legartalmasabb.

Attól függ, hányéves a gyerek.

A tanárral a gyerek jelenlétében mindenképpen beszélnék.

Azért fontos a gyerek, mert nekem volt esetem, hogy a tanár azt mondta, nem is úgy volt, a gyerek hazudik....

Persze, a tanár is ember és neki is lehet rossz periódusa, finoman, de mindenképpen személyesen...

Nekem egy pszichológus azt mondta, érdemes elgondolkodni azon is, mit mond a tanár, mert lehet, hogy az a tulajdonság, ami ezt a tanárt zavarja, esetleg mást is zavarhat...

Tehát ha kicsit csiszolunk a gyereken, az neki a jövöben jó lesz.

Ez akkor elég rosszul esett nekem, de már túl vagyunk rajta:)))

Szóval szorítok és majd írd meg légyszi az eredményt.

Helyére tenném a helyzeteket.

És bizony volna eset amikor megmondanám a gyereknek hogy a tanár a hibás.

Semmi nem érdekelne és semmi nem lenne elég drága ahhoz hogy a gyerek lelke ne sérüljön: nincs joga determinálni az életét semilyen eszközzel sem!!!

Az ilyen tanár nem tanár: nem érdemel sok tiszteletet.

Igyekezném el is kerülni őt hogy ne kapjon ihletet arra hogy engem leszóljon a gyerek előtt: "anyád múltkor..."

Mert én az ilyenből bármit kinézek.

De ha megtehetem másik iskolába viszem.

"az osztállyal kinevetteti" ?????????????

Ez komoly??

Ismerős a helyzet. Anno az alsós osztályfőnököm is ilyen volt. Nagyon szeretett megalázni embereket a többiek előtt. A szüleik előtt meg persze tenni a szépet. Ráadásul verős fajta is volt. :-(

Ha nem lehet értelmesen beszélni a tanárral, lehet, hogy tényleg az igazgatóval kellene beszélni.

jó megoldás :)

Nálunk rendes volt az Igazgató, úgy hívták asszem hogy Hering Ferenc jó neve van :D

meg a helyettest is ismerem, neve nem jut eszembe

13 éves

.Arra bezzeg semmit se tud mondani hogy miért mindig az én fiamat bántja ha többen is vétkesek

"de ő csak mondja a magáét"

És mi az amit mond?

Miért nem fordulsz az igazgatóhoz? Hátha ő tud hatni a tanárra. Vagy értelmesebben elmondja, hogy mi a gond a gyerekkel.

Attól függ, hány éves...

De az sem megoldás, hogy a gyerek pamaszkodik, szülô meg ugrik balhézni. Az igazság félúton szokott lenni. A végen pedig az lesz, hogy szólok anyámnak, majd ô elrendez...