Plátói szerelem

...még valamikor jó sok évvel ezelőtt. Most beültek egy kávézóba, hogy, hogy felidézzék azt a vissza nem hozható csodát, amit akkor éltek meg, 13 éves kamaszlány korukban.

Zsuska szép lány volt, akkor kezdett épp csak serdülni, de kedves bája ettől, hogy épp csak kinyílóban volt a szépsége bimbója, még titokzatosabbá tette.

András és Zsolt is barátok voltak, egy osztállyal jártak csak feljebb a lányoknál. Gabi, mert így hívták a barátnőt, nem volt ugyan szépség, de sokkal a talpraesettebb és gyakorlatiasabb a barátnőjétől.

Így jártak ők négyesben a lakótelep háta mögötti "grundra", ott akkoriban még sok beépítetlen üres telek állt.

Zsolt is, Zsuskához hasonlóan, kicsit visszahúzódó és csendes srác volt.

Talán épp a családja miatt volt a szemében egy állandó keserűség. Apja még 56-ban disszidált, igazi alkoholista, a szó-szoros értelmében, már kora reggel sem volt józan.

A Vörösmarty utcában laktak a cigánytelepen, Zsolt szégyellte is és ő maga gondoskodott kisebb testvéreiről. Zsuska tudta róla, miért olyan szomorú, szürkéskék szemében ott ült az örökös kilátástalanság.

De volt benne valami más is, ők ketten ellentétben Gabiékkal, akik önfeledten vihorásztak Bandival, inkább csak üldögéltek a kis domb oldalában és beszélgettek. Nézték egymást, néha sokáig szótlanul, csak a szemük beszélt.

Zsuska bátrabb volt, ő kérdezte meg a fiút: „Tetszem neked?” A fiú csak bólogatott és sütött a szeméből az első szerelem lángja, a feledhetetlen, a kitörölhetetlen a reménytelen ÖRÖK szerelem.

Zsuska sok évvel később sem felejtette el Zsoltit, aki apja után kidisszidált Amerikába, és soha többet nem hallott felőle.

Pedig még egyszer próbálkozott, egy levél érkezett, amikor Zsolt katona volt, és megkérdezte: „Szeretsz még Zsuska? Vársz rám? Lassan egyenesbe jövök és elveszlek, megígérem.”

De a lány akkor már férjnél volt, és udvarias, de visszautasító levélben válaszolt.

Aztán csak teltek múltak az évek, ma már Zsuska arról mesél öreg barátnőjének, melyik unoka, melyik gyerekétől lett. Hogy nyomorította meg elrontott házassága.

Aztán felsóhajt és azt kérdezi „Emlékszel? Vajon merre járhat Zsolti?

Ő emlékszik még rám? Én tudom, mennyire szerettem, pedig annyira félénk volt, hogy még a kezemet is alig merte megfogni.” És a 60 éves Zsuska, arról álmodik, hogy amikor belenézett abba a szürkéskék szembe, miért is nem csókolta meg csak egyetlenegyszer, hiszen Ő volt az, akit sosem tudott elfelejteni.