Kívánj, kérj, higgy és megkapod! Remélhetőleg...

Szívek tánca

Minden kincsnél többet ér nekem,

Az a tiszta fényesség a szemedben,

Ha rám csak egyetlen pillantásod veted.

Elárul a lágy tekinteted

Mellyel végigsimítasz egészen,

Nem durván, csak éppen leheletnyit érintesz.

Édes ajkad szívet csókol ezerszer,

S az viszonzásul féktelen zakatolásba kezd,

Nem nyugszik, míg nem jár keringőt szíveddel.

Megcsillanni látszik két szívnek tánca,

Halk dallamra fonódnak egymásba,

Ritmust ad két belső dobbanása.

A legfényesebb aranynál is többet ér a szeretet,

S ha viszonzást nyer, a fellegekbe reptet,

Fátyolos selyemköddel elfed.

Mindenkinek eljön az a pillanat az életében, amikor rádöbben: egyedül nem lehet boldog, kell hozzá a szerelem és az önzetlen szeretet. Csakhogy nem elég ez a szembesülés, ezért tenni is kell.

Mindenki a tökéletes társra vágyódik, pedig mint tudjuk, nem létezik. Meg kell tanulnunk elfogadni a másikat úgy, ahogy van. Kisebb-nagyobb hibájával együtt. Kompromisszumokat kell kötnünk, hogy mindkét fél jól érezze magát a kapcsolatban és ne vágyódjék más után.

Az én sajátos kis véleményem szerint a legfontosabbak a belső értékek és mindenekfelett az őszinteség.

Hazudnék persze, ha azt mondanám, hogy a külső nem. Azért valljuk be, hogy a külalak is nagyot nyom a latban, mert ha valaki külsőre nem nyer tetszést, a belső már nem is érdekes. Szomorú tény, de igaz, nemde?

Legjobb meglátásom szerint az összeillő párokat mégis a belső vonzza, talán a kisugárzás, talán az a bizonyos „mágnes”, mellyel az univerzum lát el bennünket. Számomra ez még mindig rejtély, valami furcsa érzés, ami ezt sugallja: vonzzuk a másikat. Én nem tartozom azon szerencsés emberek közé, akik boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltek/élnek. De egy percig sem ijedek meg.

Tudom, hogy nekem is van valakim, valahol akivel boldog, kiegyensúlyozott, kompromisszum kész és rózsaszínködös párt alkothatnék.

Csak még nincs itt az ideje. Hát nekem van időm és itt vagyok, várok. Tulajdonképpen ráérek. Ezért sem félek, hogy egyedül maradok. Miért félnék? Isten azért teremtette a férfi Ádám után, Évát, hogy legyen párja.

Ebből arra következtetek, hogy mindenkinek teremtett hozzáillő párt. Neked is van valahol, nekem is. És meg fog találni, hiszen a csodák léteznek. Az egyetlen dolog, amit soha nem feledek, és amit szívből tanácsolok mindenkinek, hogy higgye el: A boldogság minden egyes érző léleknek jár, csak néha késik, de úgyis megtalál!

/Kisméry/