Párkapcsolati kríziseink II. Ami belőlünk és szüleinkből hiányzott (beszélgetés)

Én pontosan egy ilyen krízisen kecmeregtem át a párommal. Nem azt mondom hogy most minden tökéletes, rengeteg veszekedés és "különélet", szakítás tervezgetés mellett eldöntöttük, hogy adunk még egy esélyt egymásnak. Hihetetlen számomra is, de semmi mást nem tettünk, mint a mindennapi rengeteg gond mellett elkezdtünk egymásra figyelni, és úgy néz ki működik. Elmentünk kettesben néhány napra (az elmúlt 8 évben egyszer sem voltunk), együtt nevettünk, szórakoztunk, játszottunk. Ezelőtt fél évvel nem hittem volna hogy még ide el tudunk egyszer jutni. Rettentő nehéz a mindennapokat megélni, de soha nem szabad természetesnek venni azt hogy valaki van melletted, azért tenni kell!

Én lehet, hogy maradi vagyok, de sajnos minden házasságban, ill. párkapcsolatban előfordulnak krizisek, v. hullámvölgyek. Hiányossága mindenkinek van sajnos, de hangsúlyozni kivánom meg kell vizsgálni mi a probléma valójában és azt a két félnek megoldani, hogy a felmerült gondokat elháritsák, ha egy nő meg egy férfi igazán szereti egymást akkor megpróbálnak együtt változtatni, hogy mindekettőjüknek jó legyen. Üdv.Ágnes

Elérkezett az a pillanat életünkben, amikor eldöntöttük: változtatunk. Még nem látjuk, terveink milyen eredményt hoznak, de azt tudjuk, ez így nem mehet tovább. Elhatároztuk, igen, most szembenézünk valódi lényünkkel.

Ugrás a teljes írásra: Párkapcsolati kríziseink II. Ami belőlünk és szüleinkből hiányzott