Ovis versek (beszélgetés)

A húsvéti nyuszika

"A húsvéti nyuszika

Tojásait eldugta

Keresd kicsi Fannika

Szedd a kis kosaradba

Kling-klang

Kling-klang

Csengettek

A locsolók megjöttek

Szagos kölni kezükbe

Rálocsolják fejedre

Megöntöznek Fannika

Hol a piros tojáska?

Örül, izgul Fannika

Mit hozott a nyuszika

Nicsak! Élő nyulacska

Lapul a kis kosárba.

Fannika arca felragyog

Szemében kis csillagok

Musz-musz

Nyuszó, nyuszika

Jöjj ide a karomba

Az ölembe felkaplak

Gyengéden simogatlak

Locsolásért puszit adok

Tenyeredbe tojást rakok

Nagy a zsivaj, kacagás

Húsvét van ma, de csodás!"

Lia Lombardy

Én vagyok a kalóz,

a legnagyobb hajós.

Elrablom a kincsedet,

Várok rád a tengeren!

Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást

Jó Mikulás bácsit

Jaj, de nagyon várom!

Nemsokára eljön

Csilingelő szánon.

Almával, dióval

Teli van a zsákja,

Bőven mér belőle

Minden topánkába.

Kis cipőmet kitisztítom fényesre,

Kiteszem az ablakukba ma este.

Ha erre jár a Mikulás, meglátja,

Tudom, benyúl jó mélyre, a zsákjába!

Nincs ott híjja a diónak, fügének…

Színig tölti mind a két kis cipőmet.

Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:

A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!

Tükörkép /Pálfi Krisztina/

A tükörben látom az arcomat,

Ha megfogom, megfogja az orromat

Nézegetem magam jó sokat,

S ha bólogatok, visszabólogat.

A nagytükörben nézegetem magam,

Látom, hogy égnek áll a hajam.

Ha integetek, visszainteget,

Ha lépegetek, ő is lépeget.

Ha tapsolok, tapsol,

Ha táncolok, táncol,

Nem láttam még ilyet máshol!

Ha tapsolok, tapsol,

Ha táncolok, táncol,

Nem láttam még ilyet máshol!

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra

Kinyílik a csontkapuja

És cammogva előmászik

Vén Dióbél bácsi-

Csak a szádat

Tátsd ki!

ÁÁÁÁ

Sarkady Sándor

Télapó

Hegyen, völgyön

Mély a hó,

Lassan lépked

Télapó.

Ősz szakállán

Dér rezeg,

Messzi földről

Érkezett.

Kampós botja

Imbolyog –

Puttonyában

Mit hozott?

Mindenféle

Földi jót;

Dundi diót,

Mogyorót.

Lassan lépked,

Mély a hó –

Siess jobban

Télapó!

Gazdag Erzsi

Esik eső

Esik eső,

nagy a sár.

A kis madár

miben jár?

Nem csizmában,

cipőben,

Mezítláb jár

esőben.

Lábbelije ha volna,

Panaszosan így szólna:

Kis cipő,

nagy cipő,

Elkelne a jó idő!

Juhász Magda: Dal a szeretetről.

Ha a szeretetből

olyan sok teremne,

mint a réten a fűszál,

jaj de jó is lenne.

A kis köténykémet

teleszedném véle,

és mindenkinek adnék,

aki tőlem kérne.

De a szeretet az

nem terem a réten,

ott lakozik legbelül,

az emberi szívben.

Ha figyelnél rája,

hallgatnál szavára,

rád, mint réten a fűszál,

annyi áldás szállna.

Gazdag Erzsi: Pici csibe alszik

Pici csibe alszik

pelyhes, puha ágyon,

tyúkanyó vetette

még ezen a nyáron.

Pelyhét maga szedte,

szárnya alá tette,

pici csibe tollpárnáját

odaegyengette.

Pici csibe alszik.

Jaj, de szép az álma!

Sárga csibe puha álmát

tyúkanyó vigyázza.

Aludj csibém kot-kot,

énekelget néki,

s félszemmel a sárgaszemű

kukoricát nézi.

Drégely László: Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek,

megfogott egy egeret.

Egér mondta Benedek,

engedj már el engemet !

Nem engedte Benedek,

hanem nagyot nevetett.

Ne nevess ki Benedek,

megharapom kezedet !

Megijedt a Benedek,

letette az egeret.

Az egér jót nevetett,

hoppon maradt Benedek.

Fújj a szél a fákat,

letöri az ágat,

Reccccssss!!!!

Fúj az őszi szél,

miért vagy a fán kislevél?

Testvérkéd már lehullt rég,

Alszik az erdő és a rét.

Hivogatja levelem,

Szállj a földre le velem,

Mit csinálnál ott magad?

Jön a tél, a jég, a fagy.

Feleli a falevél,

Hagyj itt engem őszi szél!

Itt a fán úr vagyok,

Kikacagom a fagyot!

Jön a tél, a jég, a fagy.

Húgom, bátyám merre vagy?

Felelik a levelek,

Átalusszuk a telet.

Összebújni, ó de jó,

Ránksimul a puha hó.

Lelkendezve odaszáll,

Huga, bátyja várja már.

Alszik a sok falevél,

Nem fáj a fagy, sem a tél!

Erelye, Derelye

Éhemnek elejét vettem,

Lekváros derelyét ettem.

Igy aztán nagy erős lettem,

Jöhetnek ellenem ketten!

Játékból birokra keltem,

Jaj szegény derekam nyekken!

Szuszogva két vállon fekszem,

Lehet, hogy túl sokat ettem?

Megy a hajó a Dunán,

Vezeti a kapitány,

Kiabál, trombitál, de a hajó meg nem áll.

Licsi-locsi liccs-loccs

Licsi- locsi liccs-loccs.

(közben a térdünkön lovagoltatjuk a gyereket és jobbra balra dőlöngélünk)

Fáj a kutyámnak a lába

megütötte a szalmába.

Ördög vigye a szalmáját,

mért bántotta kutyám lábát!

Fáj a kutyámnak a hasa,

megütötte török basa.

Ördög vigye török basát,

mért bántotta kutyám hasát!

Fáj a kutyámnak a farka,

odacsípte ajtóm sarka.

Ördög vigye ajtó sarkát,

mért bántotta kutyám farkát!

Két kis tarka

cica mica,

kiszökött a rétre,

cica mama szomorúan

jaj de búsan nézte.

Jött egy csúnya

sötét felhő,

a cicák megáztak,

úgy kellett a két komisznak

dideregve fáztak.

Csiga biga bácsi

haragos a nyárra,

belebújik ő a

csiga biga házba,

de kidugja szarvát

ha zivatar zizzen,

megfürdik ő

locsi pocsi vizben.

Egy – megérett a meggy.

Kettő – feneketlen teknő.

Három – majd hazavárom.

Négy – biz oda nem mégy.

Öt – leesett a köd.

Hat – hasad a pad.

Hét – dörög az ég.

Nyóc – zsíros a gombóc.

Kilenc – Kis Ferenc.

Tíz – tiszta víz.

Ha nem tiszta,

Vedd vissza!

Ott a szamár,

Megissza

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülõgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tõle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tõle:

fehér már az utca,

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye –

és reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

T.Fiser Ildikó

Mese

Volt egyszer egy aprócska,

alig nagyobb Manócska.

Járta a zöld mezőt, virágzó réteket,

csodálta az égig érő, óriás hegyet,

bámulta esténként a fénylő csillagot

és a meleg fénnyel sugárzó napot.

Szomorú volt, elesett,

boldogságot keresett.

Sűrű erdőt mind bejárta,

künn aludt, a mezőn, fázva,

kereste széllel, faggyal citerázva

színes szivárvánnyal furulyázva.

Hol van otthona, mely szívét melegíti,

melyből lelke csengő dallamát meríti?

Egyszer csak talált egy kedves manót,

épp olyan aprót, pont hozzá valót,

egy fényes csillagot, mely néki ragyog

egy szerető szívet, mely érte dobog

Boldogan zengett eztán éneke

Fák, virágok táncra perdültek vele…

(2006)

Csabai Andrea:

A kicsi macska

Egyszer volt hol nem volt,

egy kis macska dorombolt,

süni hátán heverészett,

madárkával cseverészett,

evett- ivott gömbölyödött,

megette a kisgömböcöt,

gurult mint a pöttyös labda,

nagy hasát már ő sem bírta,

jöhetett a fogyókúra,

lett belőle nagy tortúra,

sárgarépa görögdinnye,

nagyon gyorsan hírbe vitte,

hiába sok húsos falat,

de ő ugyan rá nem harap,

le is fogyott egy kettőre,

uzsgyi fel a háztetőre,

belemászott a kéménybe,

kipróbálta belefér-e,

beesett a nagyszobába,

a gazdasszony bánatára,

seprűnyéllel megkergette,

de utol már nem érhette,

azóta is szól a mese,

találd ki hogy megfogta-e.

Fut a kicsi felhő,

tereli a szellő,

gomolyog a forró nyár...

Ha szomjas az erdő,

esőt ad a felhő,

megenyhül a forró nyár

És még egy a kislányom kedvence:

Hahó, tavasz!

Hallasz engem?

Annyi mindent

kéne tennem.

Kinn a kertben

ágyást ásni,

kis kerítést

renoválni.

Csicsókát

kéne ültetni

árpát, búzát

földbe vetni.

Hogy fogjak

a sok dolgomhoz,

hogyha te még

Mindig hortyogsz?

Itt az idő

kikeletre,

vágyunk már

a langymelegre.

Ébredj tavasz,

hozz meleget!

Váltsd fel végre

már a telet.

Csepp, csepp, csepereg,

Villan, csattan, megered,

Zápor függöny, zuhatag,

Fut a felhő, süt a nap,

Jött, ment, jót esett:

Fűnek, fának jól esett