Nyílt levél anyámnak (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Nyílt levél anyámnak
Nagyon szomorú történet, hogy a pia fontosabb volt mint a saját gyereke. :( Még szomorúbb, hogy ez nem egyedi eset. Értem én, hogy a nagymama nevelte. De a nagymama nevelte a lányát is, nem? Miért lett ilyen iszákos ha tisztes nevelést kapott? Mégis történt valami, ami miatt a rosszat választotta. Az apa választott a gyerekének ilyen anyát, nem? Ő is felelős ezért, hogy pont mellette döntött.
Jázmin, szeretetre vágytál, de az anyád képtelen volt adni. Talán neki sem adtak? Semmi nincs ok nélkül. Ok, okozat.
Én el sem tudom képzelni azt a mérhetetlen szenvedést, amit átéltél. De a dolgok rendszert alkotnak és összefüggnek, nem lehet szétválasztani, hogy egyedül az anyád a hibás mindenért, mert mások is éltek körülötte és ők is hagyták ezt a helyzetet kialakulni.
És te lehetsz szerető anya és jó anya, ezt megadta neked az élet, hogy erre vágysz, teszel érte és magad is biztos keményen dolgoztál ezért (tanultál, stb.) Az anyádnak ez nem járt, az alkoholfüggősége legyőzte. Azért ezt gondold át. Szánalomra méltó, az élete. De ha az ő szánalmas élete sosem lett volna, akkor te sem lennél, mert csak tőle születhettél meg.
Nehéz múlt van mögötted, de még lehetsz boldog a saját családoddal, és sok szeretetet kaphatsz tőlük, mert neked is jár! Van akinek meg szerető szülei vannak, de soha nem lehet gyereke, vagy férjet nem talál. Az élet ad, de el is vesz, mindenkinek abból kell a lehető legjobbat kihozni, ami neki jutott. Sok boldogságot kívánok a további életedhez és ne a múltra gondolj, hanem a jövőre, amit széppé tehetsz, mert van hozzá képességed!
Én is hasonló cipőben jártam, iszákos anya aki üt-ver...stb. Több, mint 10 éve nem tudok róla semmit.
Nehéz ezen túllépni. Talán nem is lehet. Még nehezebb, ha mi is anyák leszünk, mert nem értjük, hogy tehet egy gyerekkel ilyet az édesanyja.
Nekünk csak egy célunk lehet. Hogy a mi gyerekeinkkel ilyen sosem történhet meg.
Én már régen nem haragszom rá. A gyűlölet ennyi idő után átalakult érzéketlenséggé vele kapcsolatba. De addig nagyon nehéz volt az út...
Kitartást tudok csak kívánni és hogy a gyermekeid szeretete kárpótoljon minden rosszért, ami történt veled!
Nagy teher, amit olyan régóta és olyan hatalmas energia felhasználás mellett hordozol. Megedzett, formált, nemesebbé tett... ám mintha eljött volna végre a terhed lerakásának ideje, hiszen előtérbe került - a gondolkodásod előterébe - azzal, hogy "kiírtad magadból".
Annak idején ugyanezt tapasztaltam... hasonló gondom feldolgozásának elérkezett idején. És... bizony az első "főzet" ebből a pálinkafőzőből mérgezetten, használhatatlanul ömlött ki belőlem. Olyan mérgeket sikerült így végre kiöklendeznem, ami hosszú időn át szorosan zárta el a legfontosabb csatornáim... súlyos betegségeket okozva és aminek a távozása viszont olyan folyamatoknak adott szabad utat, amelyek nélkül nincs élet.
Pitypang írja neked a fórum elején: "Hogy lehetne olyasmit megbocsátni, amit nem értünk meg, nem tudunk neki elfogadható alibit adni a tettére?" Ehhez szeretnék most csatlakozni. Igen. Amikor az a fájdalom, amit már nem tudunk elviselni, egyszercsak valahogy rávesz minket, hogy a keresés útjára lépjünk. Ezt tette velem is a sajátom, ezért tudom most elmondani neked. Sokáig... túl sokáighordoztam terheim, mire aztán végül mégis el kezdtem keresgélni az okokat. Nagyon nehéz volt, de sikerült. Enélkül a tudás nélkül nem lettem volna képes letenni a terhem. közben pedig az írás volt az egyik leghatékonyabb eszközöm a feldolgozott érzelmek kiadására.
Jó,hogy írsz. Tedd csak bátran! Egyébként is jól megy. :)))
Írj még, kedves sorstársam, írj és mielőbb szabadulj meg a mérhetetlen terheidtől. Persze csak ha már nincs szükséged további edzetésre a hordozása által ezen a területen.
Biztos sok rossz emléked van a gyerekkorodról.
Nem is csodálkozok azon, hogy így próbálod a saját
feszültséged oldani. Azt viszont ne felejtsd el,
hogy a három gyermeked akiket szeretsz, a főiskolád,
a saját(20 éves tartozással megszerzett) lakásod,
mind mind nem lehetne, ha nem születtél volna meg.
Mindig nagyon megrendít, ha szomorú gyermeksorsokról hallok, vagy olvasok. A szívem vérzik, amikor éhezve, szeretetre vágyva nélkülöznek a legapróbb gyerekek is! És hogy vannak "anyák", akik nemcsak egy életet keserítenek meg, hanem sok-sok generációig megmarad az űr, a fájdalom. :-(((((
Ha hatalmamban állna, ez lenne az első, amit megváltoztatnék a földön... Minden gyereknek szerető szülőket adnék.
A cikk írójának és családjának nagyon boldog életet, békességet kívánok!!!
Szia!Nagyon sajnálom!Engem anyukám elhagyott 1éves koromba!Még egyszer se láttam!Nem gyülölöm,nem is szeretem!Ö számomra nincs!Apukám,testvérei(2)szülei neveltek!Nagyon szeretm öket,sajnos papám már nincs mert tavaly januárba meghalt!
Nem tudok rola semmit csak a nevét,de mondták hogy rendes kaját nem kaptam csak zizit,meg pukit és volt olyan hogy vörösborral itattak,és télen egy nadrág,polo,meg szandi volt rajtam!De hál Isten apukám meg a többiek "megmentettek" attol az élettöl!Ki tudja hol lennék már
Hidd el átérzem. Nem tudom mit kell tenni.
Ne tedd magad tönkre az utálatba. Maximum sajnáld.
Ez sok!
Úristen.Szegénykém.Nem lehet ezeket a dolgokat megbocsátani.
Tudom,hogy mit érzel...és tudom,hogy bár leírtad,nem könnyebbültél meg,mert az érzést/mint a félcipőt/ a saját szégyenedként kezeled...
...ezt érzed,ez van,Te ezt a batyut kaptad....de mást adsz tovább....EZ A LÉNYEG....fogadd el,hogy vmiért Te ezt a keresztet viszed és ez a kereszt lesz a "hídad" is....
Egyszer elmúlik és bár már nem lesz jelentősége a megbocsájtásnak,megtörténik!.....Jó,hogy sem nekünk,de főleg,hogy magaddal nem képmutatsz!
Erős ember lettél....vagy már eleve annak születtél!
A világ nem szép és nem igazságos.Nem is lesz az soha.
Élj saját belátásod szerint a leghelyesebben,a megbocsátást pedig bizd Istenre.
Szebb jövöt!
Szomorú történet...sajnos sok ilyen van.
Sosem fogom tudni átérezni,min mehettél át és hogy élted/éled ezt meg. De...megbocsájtásban segítségedre van a Biblia, ha kellőképp jól forgatod megleled amit keresel. Már csak azért is megtudod csinálni,mert Te nem lettél olyan ember mint Ő. Hanem sokkal jobb, hisz gondolom amikro kölcsön adtál,még reménykedtél hogy meg fog változni és szereted őt,mert az anyád. Persze ez nem olyan szeretet,hanem valahol a szíved mélyén legbelül. Mindenki szeretne kötődni az anyjához,még ha gonosz is vagy ilyen nemtörődöm stb. jelzőkkel illethetném, de nem teszem.
A férjem mutatta mindig nekem a jó példát, ő tiszteli az apját,mert az Apja. Pedig verte,ivott és k..vázott és minden pénzüket szerencsejátékra tette fel és sosem törődött vele,sem a családjával...még ki is dobta 15évesen..stb. De mindezek ellenére tiszteli. És sokszor segít neki,néha már én sem értem,miért...de mindig támogatom a férjem. Sosem a családunk rovására segít,szerencsre azért mi vagyunk az elsők.
Na mindegy, kívánom hogy az idő múlásával el tudd feledni és talán ha kevés is,de hátha a jó tulajdonságára (bármilyen pici is és jelentéktelen) emlékezel majd.
Kedves Gábriel!
Azzal, hogy ezt kiírtad magadból, már el is kezdtél munkálkodni a múltad feldolgozásán. Nem tudom, fel lehet-e ezt maradéktalanul dolgozni maradéktalanul, de sok sikert kívánok hozzá! És lelki békét -azt főleg! :)