Nincs önkontrollja az óvodás gyerekemnek. Jár valaki hasonló cipőben? (beszélgetés)

Amúgy nálunk alvásnál nem mehetnek ki pisilni.

Egyszer emiatt a gyerkőcöm be is pisilt. Amikor kiderült, hgoy nem engedték, kértem, akkor legalább ténylegesen figyeljék, hogy pisil-e lefekvés előtt (ő egyébként akkor még nem nagyon kommunikált semmilyen szinten a pedagógusokkal). Azóta nem is volt ilyen gond, igaz, egyre bátrabban "beszél" velük...

Furák ezek a szabályok... Nálunk se lehet felugrálni, és persze kimennek evés előtt mosdóba, de azt én személy szerint tapasztaltam, hogy bármennyire is odafigyelnek a pedagógusok, a gyerekek el tudják kummantanni a pisilést (pláne, ha egyszerre 20-an vannak kint), és akkor persze, hogy evés közben jön majd rá.

Nálunk kiengedik őket, de szankciók vannak érte, apró "büntetések". Beválik.

Halkan beszélgetniük szabad, stb.

Ha nem vagy megelégedve, és a pedagógus nem partner, talán megéri elgondolkodni, hogy máshová átírasd a gyereket. Vagy ha meg tudod oldani (nagyszülő...), akkor csak fél napot. Kötelező az oviból csak 4 óra/nap...

Az én fiam is majdnem 20 kg!:)) Pedig most lesz csak 3, igaz, 116 centi...:)

Ha otthon könnyebben kezelhető, és a gondok az oviban jelentkeznek, akkor ott kell keresni a gondok forrását is. Általában az ovikban van lehetőség, hogy a szülő "betekintsen" a gyerek napjába, tehát bemehetsz, ott lehetsz (nézd meg a házirendeteket!!). Persze ilyenkor a pedagógus másként viselkedik, ha tényleg ott a gond, de a gyerekkel meg tudod beszélni, hogy mindig így zajlik-e a napjuk, vagy mi volt más.

Hát, ezzel azért lehetne vitatkozni.

Nekem az unokatestvérem alkalmazta a 6 évesnél (most 8). Nálunk mondjuk az iskola segített, de az más tészta.

De nyilván mindenkinél más válik be...

azért az ölbevétel egy 6 évesnél vagy a lefogás a megnyugtatására már nem válik be, és azért nagy fizikai erő is kellene hozzá. plusz a gyereknek is partnernek kell lenni hozzá, mert ez nálunk nem vált be akkor sem, amikor kisebb volt.

ittmost ötlete nagyon jó, én egy bokszzsákot javasolnék, vagy azt, hogy üsse a párnát, amíg kiadja a dühét

Azért ha normális reakció nálatok, hogy elcsattan az a bizonyos pofon időnként, akkor annyira nem meglepő, hogy a gyerek nem tisztel titeket, és nem hallgat rátok. Számomra ez teljesen elképzlehetetlen, még a fenekére se csapnék rá soha.

Sokszor előfordult, hogy dühöd volt, és csapkodott volna, és hihetetlen erő van benne (engem simán fel tudna lökni, pedig van a javamra vagy 50 kiló). Ilyenkor én szorosan átölelem, hogy ne tudjon kalimpálni a kezével, és akármennyire is haragszom, azt mondogatom neki, hogy szeretem, és sajnálom, hogy most ilyen dühös. Egy idő után csillapodik a dühe és az ereje, olyankor elengedem, és "megbeszéljük".

Halottam egy olyan módszert a düh kiadására,hogy kibeszéltetjük,vagy kibeszéljük.

Ha az ember nem csapkodhat,legalább hadd mondjon,amit akar-akár csúnyákat is,ha ezzel megszabadul a feszültségtől.

Valahogy ki kell adni,mert ha sehogy sem,akkor a gyerek(és a felnőtt) önmaga ellen fordul,és jön a saját maga harapdálása,fej falbaütése,bőr letépkedése kézről pl.

Nehéz lesz végighallgatni,amit a gyerek dühöng,de talán érdemes.Ölbe venni,és megkérdezni tőle,h mennyire dühös?ha nem megy neki magától,akkor a szájába adni:fel tudnál rúgni egy biciklit?egy buszt? csuklósat?egy mozdonyt?Pirosat,vagy kéket?(ha már lazul,akkor ezen már elmosolyodik)vagy egy 20 kocsis vonatot,azt a nagy dízelt,vagy a régi gőzöst?vagy egy óceánjáró hajót?ami 20 elefántot szállít?

Próbáljátok ki:egy ilyen beszélgetésben elég hamar elterelődik a figyelme,és le is csillapodik.

Lehet,persze,hogy magától azt mondja,hogy legszívesebben megfojtaná az óvónőt..a macskát..a tesóját..Ezt ki kéne bírni,hogy végighallgatjuk,és csak akkor beleszólni,ha már láthatólag kiadta a dühét.Közben fontos,hogy ölben tartsuk,és akár simogassuk a kezét,arcát.

Ilyeneket persze mi is mondunk neki hogy amit tesz fáj. mi beküldjük a szobájába, nincs értelme kérdezni, hogy mit akar mert az semmiképpen nem jó, ha ideges állapotában velünk van. Ott nagy nehezen megnyugszik bent.

ő olyan, hogy ha ideges semmit nem hall meg, szinte irányíthatatlan, ha felemelem a hangom olaj a tűzre, ha kedves vagyok kihasználja és nagyobbat üt, ha megütöm visszaüt. Nem egyszerű eset. És minden gyerek más, ami másnak beválik lehet, hogy nálunk nem. mondom, egy pofon meg sem hatja! Persze próbálunk higgadtak maradni de sokszor nagyon-nagyon nehéz mert nagyon feszegeti a határait és ő is a kényes pontokat célozza meg. Sokat romlott a helyzet az óvoda óta. Nagyon bátor ember, a végletekig el tud menni, neki semmi sem szent. Nem tudom értitek-e.

Persze van, hogy elsőre megint inkább csapkodna. De akkor meg jön a figyelmeztetés, hogy ha csapkod, büntetést kap (tök mindegy, milyen szankció, nálunk pl. volt ez már hajmosás, amit utál, stb.,).

Ha TUDJA, hogy következetesen betartod, amit mondassz (ez a hosszadalmas meló), akkor ennyi is elég tud lenni.

Az én fiam most lesz 3, nála első perctől ezek a szabályok, nincs is vele igazán gond. Persze van hiszti, meg nehezebb napok, de alapvetően a viselkedésével nincs gond.

Pici kora óta sokkal többet.

Ha pl. dühös, és csapkod, elmondjuk neki, hogy nem helyes, ne csapkodjon, mert az adott esetben fáj.

Elmondjuk neki, hogy megértjük, hogy dühös, amiért nem teljesül, amit szeretne, de xy okból nem lehet. Megkérdezzük, érti-e?

Megkérdezzük, hogy van-e szüksége, hogy elvonuljon megnyugodni, akár egyedül, vagy anyával/apával, vagy ott marad velem/nálam/mellettem.

Pici kora óta ez a gyakorlat, és bevált.

jó de nem hinném, hogy az oviban csapkodja az ajtót!! zsigerből csinálja ezeket. ezt nem onnan hozta. van azért amit onnan hoz, nem is keveset.

mióta óvodás, volt hogy le is hülyézett, többször is. sokszor üt is, és egyszerűen lehetetlenség lenevelni róla. ez is az óvoda óta van. előtte soha nem ütött. sajnos van 3 nevelési tanácsadós a csoportban, valszeg tőlük láthatja az ütögetésre való hajlamot. Csak az a rémes, hogy otthon meg meri csinálni a szüleivel. Szép szó, higgadt beszéd nem számít. csak egy a megoldás, bezavarni a szobájába, de legközelebb ugyanúgy üt!!

mármint még most is 19 évesen csapkodja az ajtót? vagy hogy nem tud lenyugodni?

nem túl bíztató!

A párom is ilyen volt. Nem hiperaktív, csak energiája volt annyi, hogy nem győzte az anyja. Beadták sportolni - csapatsport. Az fizikálisan is sok energiáját lekötötte, de mentálisan is sokat dobott rajta: viselkedésben, értékrendben.

Ti sporton nem gondolkodtok neki?

Nem tudhatjuk, mit próbált ki.

Én azt gondolom, hogy itt komolyabb problémák vannak azért a háttérben, első körben pl. hagyták a fejükre nőni a gyereket, és csak következetes, kitartó "munkával" lehet ezekről a dolgokról lenevelni a gyereket.

De az ügyvédes-öngyilkosos dolog lelki problémára is utalhat, a sok "praktika" mellett szerintem nevelési tanácsadón vagy gyerekpszichológuson is lehetne gondolkodni. De ezt reálisabban csak a fórumindító láthatja...

A versengés az én fiamnál egyáltalán nem válik be: ha valamit nem akar, pont nem érdekli, hogy más gyorsabb-e vagy akármi.

Unokatesóm gyerekeinél viszont jól működik pl. indulásnál. Sőt olyan is előfordult, hogy az egyik hagyta nyerni a másikat (pl a nagy a kicsit, mert az sokat sírt délelőtt, és tudta, hogy örülni fog, ha nyer...)...

Gyerek, kor és szülő függő MINDEN nevelési dolog!!

Ami neked nem válik be, másnak beválhat.

Ne te dönts már más helyett, hogy a felsorolt praktikák, lehetőségek közül az ő gyerekénél be fog-e válni valami...

Igen-igen.

Nálunk a rituálé része!:) Ha apa addigra hazaér, akkor persze ő viszi, sőt sokszor együtt is fürdenek, mert csak ilyen kevés jut neki az apjából...:(

De szerintem ez is a következetes nevelés része: ha a gyerekkel megérteti az ember a logikát, hogy mit miért tesz, akkor tudni fogja a határokat, és kialakul idővel az önkontroll is. Csak végig kell gondolni, hogy egy dolog megadása és elvonása ne közvetítsen ellentétes dolgot, mert akkor a gyerek összezavarodik, és az már egyenes út a hisztihez (is)...

Akkor lényegében egyről beszélünk:)

Igen,természetesen az valóban szeretetmegvonás,ha nem veszed fel,csak mert tud menni.Akkor nem kell felvenni szerintem,ha nem akar menni,pedig kéne.A fürdős eset egy szélsőség:én is bevinném a gyereket ölben egyébként,mert tényleg nagyon kevés idő,és nagyon sokat jelenthet neki.De csak úgy vinném ölben,ha előtte nem cirkuszol,hanem ez a rendje,hogy megyünk fürdeni,együtt,örömmel.

Bagiránál probléma volt az,h a gyerek nem megy fürdeni saját lábon,és csak veszekedéssel,kiabálással tudják megoldani.

Én ölelgetve viszem fürdeni, ez neki is jó, mert addig is szeretgetem, meg legalább nem tart 10 percig átjutni a kádig!:) Amíg fel bírom emelni, és engedi, nem is mondok le erről!:)

Az én fiamnál az, hogy pusztán azért, mert képes menni, nem viszem, nem ölelgetem, a szeretetmegvonás egyik lépése lenne. Utcán persze más, ha csak lustaságból kell felvenni, nem teszem: jöjjön csak a lábán, mert A) anya viszi a csomagokat, nem tud felvenni B) ő akart sétálni, hát rajta C) aki hisztizik, azt bizony nem veszik fel...