Nincs igazi barátnőm. A férjem a legjobb barátom. (beszélgetés)

Nekem pont elég a férjem (többet beszél szinte mindenről mint öt nő😊)

Ja ,és Channa korosztály vagyok.

Imádom a sokszínű világot ,éltem öt országban pl.

Ne szabad általánosítani 😉

Volt egy ,két barinő szerüség ,de untattak.

Inkább olvastam és /vagy festettem.

Vásárolni ,ruhát próbálni egyedül is megy .

Sőt zsengébb koromban még kocsmázni és kirándulni is egyedül mentem.Nem szeretek alkalmazkodni!

Abba a hibába esel, hogy amit te nehezen hiszel el, az szerinted biztos nincs úgy, holott dehogyem.

Pontosan erre írtam, hogy a te generációd nagy gondolkodási hibája, hogy így kezeli a különbözőségeket.

Én elhiszem, hogy téged nem érdekel minden, amit a férjed mond, ahogy írod és azt is, hogy ha a barátod is lenne, nem lett volna szexuális életetek.

Ám az élet ennél ezerszer sokszínűbb.

Akkor félre értettem, amiket írsz a kibeszélésről, az ünneplésről és még a többiről.

Ettől függetlenül, a férjem nem a barátom. A barátommal egy csomó mindent nem csinálok. Csak egy példa: nem lakunk egy lakásban.

És a barátomat máshogy szeretem;)

Ha barátként tekintenék a férjemre, akkor tuti, hogy sosem lenne közös gyerekünk. Barát<>férj, gyerek<>szerelmem, kolléga<>barát

Most megint abba a hibába esel, hogy amit példaként írtam, azt kőbevésettnek tekinted. A körömlakk helyett írhattam volna a bankszakmát, ami szintén nem érdekli a férjemet, de a barátnőmmel órákat tudunk erről is fecsegni, mivel ő is bankos, mint én. És az olyan barátnőmmel sem beszélgetek ilyen témáról, aki egy orvos asszisztense. Hiszen, őt sem érdekli, ahogy a férjemet sem.

Azért nehezen hiszem el, hogy te a férjednek, akkor is töviről-hegyire mindent részletesen elmondasz, azt meg pláne, hogy csüng a szavaidon mindig. Biztos nincs így. Engem se érdekel minden, ami a férjemet, de ő van olyan intelligens, hogy nem terhel azzal, hogy elmesélje, hogyan működik a kuplung az autóba.

Nos, attól még más férje is férfi, hogy más érdekli, mint a te férjedet. Különösen, hogy már a nálatok jóval fiatalabbak is házasok. Sőt: egy férfit nem az tesz, hogy mi nem érdekli vagy mit nem tesz meg, ugyebár ...

Ki mondta, hogy ki kell dobni a házasság után bárkit vagy elfelejteni?

Ki mondta, hogy minden nőt érdekelnek a körömlakkok árnyalatai?

Ki mondta, hogy mindenki nosztalgiázik és a múltján mereng?

Azaz az élet sokszínű. Azonos minőségű, de sokkal többféle, mint amit a mostani erős ötvenesek, hatvanosok el tudnak általában képzelni.

Hát nem tudom...

A férjem egy férfi, akit nem nagyon érdekel az aerobic, a körömlakkok árnyalatai és az sem, hogy a ruhám csíkos, fodros vagy rózsaszín. Egy dolog érdekli, hogy jól nézzek ki;)

Attól, hogy vannak barátnőim, nem jelenti azt, hogy mással beszélek meg mindent. Hiszen a barátnőmet meg az nem érdekli, hogy pl. mit főzünk hétvégén;) ellenben a férjemet, nagyon:DDD

És bár tudja a férjem, hogy ki a kedvenc férfi színészem, de pl. nem vele nosztálgiázok a tinikori srácokról, hanem a barátnőmmel, akivel együtt éltük át. Elmeséljük a férjemnek is, de ez akkor is a mi élményünk;)

Ünnepelni is szoktunk kiscsaláddal, de sokszor jönnek hozzánk, vagy megyünk családhoz, barátokhoz. Mi ezzel a gond? Attól, hogy házasságban élünk, még van/volt egy életünk, amit nem kell kidobni azért, mert összeházasodtunk valakivel. Ugyan úgy vannak jó esetben szüleink, testvéreink, unokatesóink, nénikék és bácsikák, barátok, haverok, stb. Miért kellene őket elfelejteni? Miért ne lehetne velük is találkozni, együtt ünnepelni, időt tölteni?

Attól, hogy vannak barátaink, még nem jelenti azt, hogy a férjem pl. csak is kinyúlt macinaciban lát. Miért lenne így?

Igen, ez biztos igaz. Szerencsésnek érezzük magunkat. Együtt jártunk általánosban, majd középiskolába, együtt sportoltunk és mindent is együtt csináltunk.

A férjem, sokkal később jött az életembe. Őt még csak 36 éve ismerem, a legjobb barátnőmet viszont már 47 éve;)

Én is szoktam a férjemmel sportolni, mármint bicajozni. Táncolni is szoktunk együtt járni, bár azt is jobban szeretjük, ha van nagyobb társaság, azaz pl. barátnők, barátok;)

Senki véleménye nem érdekel ruha vásárlásnál;) Még a férjemé se, ahogy a barátnőmé sem, csak is azt veszem meg, ami nekem tetszik, szerintem jól áll;), de akkor is szórakoztatóbb a barátnőmmel elmenni ruhát vásárolni, mert baromkodunk közben:DDDD

A férjem halálra unná magát a fodrásznál, de a barátnőmmel ott is jól szórakozunk. Ahogy a barátnőmmel baromi jól elszórakozunk a körömlakkokkal is, de a férjem halálra unja. Ahogy én sem szívesen nézegetem órákig az autó alkatrészeket:DDDD

A házasságunk csak ránk tartozik, sosem beszélem meg a barátnőimmel. A barátnősködés nem azt jelenti, hogy kibeszéljük a férjünket, szexuális életünket, stb.

Sokszor abban látom a gondot, hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy egy baráttal vagy barátnővel mit kell "csinálni"...

... Hamarabb elküldtem véletlenül.

A férjem a legjobb barátom, a társam, a szövetségesem, a szeretőm egy személyben. Hiszen egy házasságot is a vágy-tisztelet-barátság kombinációja alapoz meg.

De fel nem foghatom, hogy milyen lehet az, hogy valaki nem a számára legfontosabb emberrel akar mindent megbeszélni, s az sem, hogy a másikat ez ne érdekelné. Olyan, mint amikor valaki a legszebb, legcsinosabb formáját a külvilágnak tartogatja, otthon pedig, az elvileg legfontosabb személynek topisan mutatkozik. Nyilván nem kisestélyiben van az ember otthon, de ezek a kinyúlt pólók, formátlan melegítők és trottyos ruhák értelmezhetetlenek számomra.

Csakúgy, minthogy a legfontosabb dolgokat mással megbeszélni, mással ünnepelni vagy a meleg étkezést nem a családdal elfogyasztani, beszélgetve, frissen, asztalnál, hanem idegenekkel, mikrózva.

Mi együtt járunk például a férjemmel ruhát vásárolni, mindkettőnknek. Ő is szeret öltözködni, érdeklik az én ruháim, örömöm, meglátásaim bármiről.

Ettől függetlenül barátnőmmel is járok vásárolni, ha úgy adódik.

A sportunk például közös, de nem egyszerre szoktunk általában menni (futás), mert más a tempónk, más távokat részesítünk előnyben.

Fodrászhoz, kozmetikushoz egyedül járok.

De táncolni pl. együtt járunk, az a másik sportunk, hobbink.

De a lényeg: ő a legjobb barátom, mert nincs olyan, amit ne vele akarnék először megbeszélni, az ő véleménye számít a legjobban stb. Ezért ő a férjem, nem más.

Ami nem zárja azt ki, hogy női társaságban ne lenne kedvem programozni. De természetesen kizár mindent, ami azzal járna, hogy őt vagy minket kibeszélném bárkinek "barátnőség" címén. A házasságunk csak ránk tartozik.

Hihi! Egyetértés van. Azért "hihizek", mert ez nem mindig volt/van így.

Ugyanígy gondolom: a férjem egyszerűen a férjem. Nem barátom. Hasonló ez az érzésem ahhoz, amikor a gyerekét valaki szerelmének nevezi.

Nekem ez a férjem a legjobb barátom, roppant érthetetlen.

Nekem a férjem a férjem. Jól érezzük magunkat együtt, sokat nevetünk, együtt élünk, mindent megbeszélünk, együtt tervezünk, neveltük/támogatjuk, stb a gyerekünket, de vannak dolgok, amiket nem vele beszélek meg.

Baromi nem tudja érdekelni, pl. a körömlakk és divat problémáim/észrevételeim, nem jön el velem tornázni, ruhát venni, fodrászhoz és még sorolhatnám. Ezeket a programokat a barátnőimmel szervezem meg.

Akiknek a férjük a legjobb barátjuk, azok vele járnak pl. zumbázni?;) Vele beszélik meg, hogy a ruhák milyen bénák lettek?

Igen, nekem is fura, hogy ennyi nőnek nincs. A legjobb barátnőm 9 éves koromtó a barátnőm. Az a pár is több tíz éve.

Még sosem tettek keresztbe nekem...

Dettó!

Soha nem éreztem szükségét.Untatnak.

A munkahelyemen láttam milyen is a jó barátnő...annak a kolléganőnek már nincs is szüksége ellenségre...

....csak még nem tudja.