Nincs hely a bölcsiben, de dolgoznom kell! (beszélgetés)

Nehéz helyzet:(

1. megpróbálnék egy másik bölcsit.Esetleg ott ahol dolgozol,arra hívatkozva hogy muszály dolgoznod!

2. Ha nem sikerül,akkor az Önkormányzat segítségét kérném.(Én ovit intéztem így)

De én nem bíznám az Anyósra,írtad hogy más a nevelési elvetek.Persze a muszály nagy úr...

A lényeg, hogy azt kell eldöntenem, hogy mi a jobb a gyereknek.

1. Anyukával otthon nehéz anyagi körülmények között, esetleg emiatt anya folyton ideges...

2. Mamával napi 8 óra, utána jókedvű anyuka jön és esetleg rendbehozza azt, ami napközben elromlott: pl. a gyerek, aki másfél évesen mindent mond és tündéri, értelmes; már most azt mondja egy-egy mamánál töltött délután után, hogy "gyön" (jön), "bót" (bolt), "ződ" (zöld) és folytathatnám... Ja, a "basszuskulcsot" kihagytam a sorból...

Lehet, hogy nem kellene ennyit foglalkoznom ezzel, hanem esténként és hétvégenként Vele lennem és egyszerűen kijavítani? Ki lesz rá nagyobb hatással? A mama vagy én?

Ez így elméletben így is van és nagyon szépen hangzik, de a párom a pozitívumokat az életében nem feltétlenül Neki köszönheti.

Pl. nem voltak barátai, mert 14 évesen még a kapujuktól nem mehetett messzebb, mint ameddig az anyuka ellátott... Ha néha rábízzuk a kislányomat, egész nap benn tartja, nehogy napszúrást kapjon, ha ki akar menni, akkor rögtön rossz a gyerek, nem fogad szót, PEDIG CSAK GYEREK...

Fellebbezés van, de 2 bölcsi van a lakhelyemen és 26-an várunk arra a néhány helyre, ami valóban meg fog üresedni. Már minden elvemmel ellentétben hetente odajárok, hogy hátha... De semmi.

Hatvanban lakok, Pestre járok majd dolgozni, oda nem cincálhatom a pici gyereket minden nap. Bár már az is felmerült, hogy oda költözünk, ha minden kötél szakad, a párom úgyis most készül munkahelyet váltani.

Igen, biztosan rá is bólintana, de egy embert nem lehet alapjaiban megváltoztatni és ugye ha nem vagyok ott, azt csinál, amit akar. Nem figyel oda, hogy ne beszéljen csúnyán, stb.

Az a baj, hogy ha belegondolok, hogy sokan tényleg nem tudják elhelyezni a gyereket, s nem tudnak munkát vállalni, én meg kényeskedek, akkor tiszta hülyének nézem magam, hogy nem örülök a "szerencsémnek"... Viszont már most feláll a hátamon a szőr, ha belegondolok, hogy a mama gesztusait látom viszont a saját kislányomon... Még csak 19 hónapos és attól tartok, alapjaiban rontom el, ha most egyszerűen odadobom a mamának.

Ilyenkor nem lehet fellebbezni, vagy mittomén? Esetleg másik bölcsi? Mármint gondolom, hogy amit igényeltetek, az a lakóhelyeteknél van. Esetleg megpróbálhatnád a munkahelyednél lévőt... Vagy kérdezz rá, hogy félévkor (az ugye pont jan-febr.) mik az esélyek? Simán lehet üresedés, bár sajnos ritka. Ha visszamész dolgozni, először úgyis kiadják a felgyűlt szabit...

Jó nehéz helyzetben vagy, nem irigyellek... :(

Bajban vagyok. Sajnos annak ellenére, hogy időben igényeltünk bölcsit, mégis elutasítottak, rengeteg a gyerek. Meg sem fordult a fejünkben a gyerekvállalás idején, hogy nem kapunk bölcsit, hiteleink vannak, így a GYED lejárta után - februártól - komoly anyagi gonjaink lesznek.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy anyósom munkanélküli, így ha minden kötél szakad, itthon tudom hagyni Vele a gyereket, hogy dolgozhassak, mert a munkahelyemre decembertől visszamehetnék. A bökkenő az, hogy a nagyi és az én nevelési elveim teljesen eltérőek, kapcsolatunk mondhatni felhőtlen, mert rengeteget nyelek, a szomszéd utcában lakik, mindenbe beleszól, s attól tartok, ez csak rosszabb lenne, ha még a gyerekemet is Ő nevelné. Kb. 9 hónapig vigyázna rá, örömmel vállalná, még szólni ugyan nem szóltam Neki, de imádja a kislányt.

Ti mit tennétek a helyemben?