Névválasztás a leendő asszonyoknak (beszélgetés)
Nem vettem fel a férjem nevét, maradt a lánykori:)
Hát nálunk a hosszúságon nincs probléma. :) A mi szüleink nem adtak dupla neveket.
:)
Nekem mondjuk elég hülyén hangzana, hogy "Dr. X. Péter Róbertné Daniella (Éva) vagyok". Így is 4 tagú nevem van, ha úgy vesszük. De lehettem volna dr. X. Péter Róbertné Y. Daniella Éva is, de már így, kötőjelesen is alig fér ki a nevem, előző bankkártyámon csak Daniel volt, úgy kellett bizonygatnom fizetéskor a jegyzetboltban, hogy én vagyok az, Daniella, csak nem fért ki a vezetéknevemtől. :D
Én szívesen leszek X Y-né, majd az mondom X Y-né Rita vagyok. Kicsi korom óta erre vágytam, s nem érzem hogy ettől valamivel kevesebb is lennék. Nekem a neve is kell. :)
Na, én is így akartam, csak a férjem nem ment volna bele, hogy a gyerekünk vezetékneve is ilyen sorrendben legyen, máshogy pedig nem lehet, csak megegyező sorrendben.
A saját vezetéknevem + a párom vezetékneve + a keresztnevem.
Hát én nem hiszek benne, de az biztos, hogy nyomasztó lehet évekig annak az embernek a nevét viselni, akivel már nem vagyunk együtt. Még lelki (akár testi) beteggé is tehet. Jó, hogy végül megtetted ezt a lépést és már nem kell együtt élned vele. Ha én is elválnék, a nevem is visszavenném, de nagyon remélem, hogy nem fogok, mert nagyon jól megvagyunk a férjemmel.
Hiszek a numerológiában, már nem változtatnék csak úgy a nevemen. Egyszer fiatalon megtettem, s bár gyorsan elváltam, de a névtől csak 20 év múlva szabadultam meg. Felszabadító érzés volt, kár, hogy ilyen sokáig vártam. Azt hittem, nincs jelentősége, hát van.
Nekem is két keresztnevem van, de megtartottam mindkettőt és felvettem a férjem nevét az enyém elé kötőjellel. Szerettem volna az enyémet elsőnek, de akkor a gyerekeink nem kaphatták volna a nevemet, a férjem csak úgy egyezett bele, ha az ő vezetékneve van elől és utána az enyém. Ha még nem létezett volna ez a forma, akkor simán felvettem volna a vezetéknevét, az enyémet pedig elhagytam volna. De elgondolkoztam azon is, hogy a leghosszabb formát választom: dr. X. Péter Róbertné Y. Daniella Éva, de ez már kiszúrás lett volna magammal szemben is. Így maradt az X-Y Daniella Éva. :) És a férjemnek is ez a verzió jön be a legjobban.
Nekem az a gáz hogy a második keresztnevemet használom.Az elsőt kimondottan nem szeretem. Kedves névadómat jól le is teremtettem miatta minek két keresztnév. :S
Én leadom a második keresztnevemet, nem szeretem, nem használom, csak teher ha úgy kell aláírnom. Felveszem a férjem vezetéknevét+né
Nekem 2 kersztnevem van na most ha felveszem a x-nét akkor is hosszú. Vagy még lehetett volna a z x férjem neve meg az én x y z nevem na ez két embenek is eléh. Így felvettem a férjem vezetéknevét + a két keresztnevem. Ezt is elég leírni minden hivatalos papírra. Főleg ha valaki mindennap hivatalos paprokkal foglalkozik. :) Nem akartam xné lenni. nekem nem az alárendeltségi mizéria miatt.Nem áll közel hozzám.
Tényleg mindenki maga dönti el és ettől senki nem lesz sem alárendelt ha felveszi a férfi nevét, sem nem veszíti el a nőiességét ha megtartja a saját nevét.
Az, hogy kinek, milyen névváltozat tetszik, az egy dolog, de ez a beszólás hatalmas bunkóság volt a riporter részéről!
Mellesleg gondolom ő nem azért volt ott, mert az ő véleményére volt kíváncsi bárki is...
Nekem sem tetszik különösebben a xy-né változat, de ez hadd legyen már mindenki saját döntése, anélkül, hogy mások lefikáznák érte vagy következtetéseket vonnának le ebből.
:-) Édesanyám is örült volna régen, ha lett volna választási lehetősége, hogy ne x yné legyen.
Van egy kolleganőm akit így hívunk: Józsefné:)
Hogy miért? Mert nem mondta meg a keresztnevét amikor először jött dolgozni:)
Hát igen. És hogyan lehet szólítani? Yné?
Így van:)
Egyszer láttam egy műsort.A nő nem a saját nevét mondta hanem: x yné vagyok.
A műsörvezető csak ennyit mondott: "Már tudom hogy hívják a gazdádat,kinek a tulajdona vagy.De Te ki vagy?!"
Számomra ez elgondolkodtató volt...
Szerintem ez egy kicsit túlzás. Én megtartom a saját nevem, mert már van egy nevem és ezzel a párom is teljesen egyetért és attól még nőként tisztel és udvarias velem, ez nem ettől függ, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Hát csak kapkodom a fejem? Hol van már az, hogy a nő megtiszteltetésnek vette, ha a férfi "neki adta a nevét"? Amikor nem érezték szégyennek, ha a nevükből kiderült, hogy x y felesége? Nem csodálkozom lassan már azon, ha a mai férfiak nem tudnak férfiként viselkedni a mai emancipált nők között. Ha férfi lennék, én sem adnám meg a nőknek kijáró tiszteletet, elvégre a nők is ki tudják maguknak nyitni az ajtót, esetleg a nagy félreértelmezett egyenjogúságban ők is cipelhetik a krumpliszsákot, stb. Én annak idején nem voltam ilyen önérzetes a névválasztásban, a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon alapon x-né y z lett a nevem, de nem érzem semmivel sem rosszabb választásnak, mintha x-y z, ne adj isten y-x z lennék. Egyet nem szabadna elfelejteni. A mai kori tök modern dolog 10-15 év múlva ugyanolyan avitt lesz, mint pl. a 30 éves. :):):)
Én 2003-ban mentem férjhez és akkor az x-né y z változat mellett döntöttem, tehát megmaradt a saját nevem, de elötte áll a férjem vezetékneve a "-né" toldalékkal.
A férjem rámhagyta a döntést, de úgy láttam, őrül ennek a változatnak.
Viszont ha ma kéne választanom, akkor a saját vezetéknevem helyett felvenném az ő vezetéknevét vagy ami jobban tetszene, "-né" nélkül, kötőjellel venném fel a sajátom mellé az ő vezetéknevét is. De most már mindegy, emiatt nem fogok minden iratomból újat csináltatni. :-)
Bocs a duplázásért, nem tudom hogy keletkezett... :S
Én értem, miért gondolja így... Mert a férj pl. Tóth, asszonyka meg "csak" Tóthné. A nevéből egyből látszik, hogy ő a "betelepült" a családban. Valahol meg is értem ezt, bár szerintem nem ettől lesz valaki alárendelt. Nekem nem kellene olyan pasi, aki maga alá rendel. De ez már úgyis kiderül az esküvő előtt jóval, szóval azzal el se jutnék még az esküvő-tervezésig se.
Persze mindez - mint minden - felfogás kérdése... És pont az a szép, hogy az emberek különböznek. :)
Én értem, miért gondolja így... Mert a férj pl. Tóth, asszonyka meg "csak" Tóthné. A nevéből egyből látszik, hogy ő a "betelepült" a családban. Valahol meg is értem ezt, bár szerintem nem ettől lesz valaki alárendelt. Nekem nem kellene olyan pasi, aki maga alá rendel. De ez már úgyis kiderül az esküvő előtt jóval, szóval azzal el se jutnék még az esküvő-tervezésig se.
Persze mindez - mint minden - felfogás kérdése... És pont az a szép, hogy az emberek különböznek. :)
hát ez nekem nagyon érdekes hozzáállás. Miért lennél attól alárendelt, hogy felveszed a nevét? Egy házasság pont az egyenlőségről szól, nem pedig arról, hogy valaki alárendeltje lesz a másiknak. Nem értelek...
Mi is beszéltünk már erről a párommal és én megtartom a saját nevem, hisz már van egy nevem és semmi bajom vele, neki is van egy neve, neki is marad, ebben így egyetértettünk.
Képzeljétek, megkérdeztem a kedvesemet, hogy mi lenne, ha -né lennék? Erre ő közölte, hogy nem. Legyek csak kötőjeles. Úgy jobban hangzik, meg jobban is illik hozzám...
Annyira édes... :)
Jajj, bocsi, nem akartam a magánéletetekbe gázolni, meg rossz pillanatokat okozni Neked!
Így egyébként már érthető, hogy miért nem ütköztetek ellenállásba...
Nem a legremekebb szülők a világon és a párom kapcsolata is nagyjából nulla az apjával. Az anyukáját 17 éve nem látta, elhagyta a családot. Úgyhogy én se ismerem az anyósom.
Hát ennyit szóltak...
"És egyenlőre mindkinek a környezetünkben nagyon tetszett az ötlet, hogy milyen modernek vagyunk, és ez milyen jópofa dolog."
A párod szülei mit szóltak hozzá? Vagy ők is ilyen modernek? Véletlenül sem akarok kötözködni, csak nagyon érdekel... Mert hát az idősebbeknél erősebben él a hagyomány utáni vágy. De ha nálatok nem így van, annak külön örülünk!
További ajánlott fórumok: