40 feletti hölgyek, asszonyok! Gyertek, csevegjünk! (beszélgetés)
Kedves Énekes Pacsirta!
Érdeklődnék, hogy vagy azóta?
Üdvözlettel: Petra
Oké, feltétlenül megírom! Puszi!
Én is köszönöm! Jó volt veletek csevegni!
Puszi mindenkinek! Jó éjt!!:)
De tudod Petra hiszem azt, hogy eljön majd az idő és talán jobb lesz a helyzetem - helyzetünk!:)
Ilyen téren nagyon optimista vagyok!
Egyszer fent, egyszer lent...
Jó éjt! Nagyon köszönöm a beszélgetést!
Szia! Jó éjszakát neked. Mindenképp írd majd meg hogyan alakult a kapcsolatotok.:)
Igen! Ide sajnos nem jöhet, valóban nem az én lakásom! Sőt a férjem még azt sem engedi meg, hogy a barátnőm ide jöjjön! Nem egyszerű helyzet...
Ami megvan írva, az úgy is lesz.:) Máskülönben hiába minden.
Ha jól értettem, nem éltetek együtt. Azért nem költözhet hozzátok, mert nem a Te lakásod?
Köszi a biztatást! Megfogadom a tanácsodat és alszom rá egyet!
Jó volt veletek csevegni, de lassan megyek, mert kezdek fáradt lenni!
Puszi mindenkinek és jó éjt!
Remélem, hogy tudunk beszélgetni majd máskor is!
Sziasztok!
Igen, én is! Valóban nagyon megható!:)
Szerintem is aludj rá egyet. A sors is egy párnak szánt benneteket.:))
Olvastam már olyan történeteket, hogy később, esetleg idős korukban újra összejöttek és együtt élték le az életüket :)
Nagyon sokszor szakítottunk az elmúlt évek alatt, de aztán valahogy mégis mindig újra egymásra találtunk! Bár a külön töltött idő nem volt túl hosszú, max.2 hét.
Nem tudom, hogy érdemes lenne-e újra, meg újra megpróbálni? Talán alszom rá egyet..hátha!
Ez tényleg nagyon szép. Kirázott még a hideg is.
Csak babával lennétek boldogok?
Talán kellene még egy esélyt adni magatoknak.
Igen, valóban kár, hiszen nagy szerelem volt!
Akkor és most is!:)
Igen, látod Petra, ez a szörnyű és elkeserítő!
Kár, hogy annak idején nem maradtatok együtt. Meg az is, hogy most sem sikerült.:(
Sajnos egy darabig itt kell lakjak,- a ház nem eladható, nincs más megoldás - bár a gyerekeim szempontjából ez így nagyon jó!
Én munkatársak felvételével foglalkozom, és fel vagyok háborodva, hogy cégek milyen követelményeket támasztanak szakmailag, nyelvtudásban. És csak azt hívják be interjúra, aki teljesen megfelel a kiírásuknak. Azzal meg sem ismerkednek, aki pl. nem beszéli elég jól a nyelvet, de hajlandó lenne pár hónapot intenzíven tanulni és amúgy jó szakember lenne (ja és a munkakörben amúgy fogadok, hogy nélkülözhető a nyelvtudás, legalábbis a betanulási idő alatt). Dehát mindenkinek a tökéletes ember kellene.
Főleg az anyagi helyzet miatt!
Ezért nem látom a közös jövőt.
Elváltam és a volt férjem lakásában élek, két gyönyörű gyermekemmel.
Persze, ez sem egészséges dolog és nagyon szeretnék már egy külön lakást, de ez egyelőre csak álom.
Nagyon boldogok voltunk, a baba plusz csoda lett volna. De albérletbe szüljek? Elég húzós lenne!
Ja, még valami: egy külön csoda a történetünk is, hiszen 19 évesen ő volt életem nagy szerelme,aki akkor - 1984-ben - el is jegyzett.
Akkor 2 évig jártunk, majd őt Pestre szólította a munkája, így eltávolodtunk egymástól.
20 év után jöttünk újra össze, 2004-ben.
Én a gyes után annak idején még vissza tudtam menni fél évre a régi munkahelyemre. Utána volt nehéz hosszú évekig. Amikor úgy tűnt, hogy rendben leszek, megint volt egy nehéz 10 hónapom. Most pilanatnyilag jó, de ki tudja meddig. A mai világban ezt nem lehet tudni.
Húú! De egyre gondoltunk :)
További ajánlott fórumok: