Nem tudom, mit tegyek? (beszélgetés)

Uhh jó rég írtak ide látom...Kedves dori-miki!

amit én levontam a történetedből az a következő. Teljesen átérzem h mit érezhetsz de ugyanakkor a párod tipusát is megértem. A párod ahogy te is írtad ami a szívén aza száján az ilyen tipusú emberek a prolémájukról is könnyebben beszélnek valószínűleg a párod egy nyíltabb tipus, könnyebben beszél a benső dolgairól. ez csak egy feltevés de lehet h tévedek:) az h te nehezebben beszélsz a dolgaidról h mi bánt nem hiba alapból de a párkapcsoaltodban galibát okozhat és végülis okoz is. Egyszer ha olyan a hangulat ülj le a pároddal és beszélj vele mondd el neki ezt h te nehezebben nyílsz meg talán ha többet érdeklődne felőled vagy ha kérdezgetne kedvesen könnyebben elmondanád neki a gondjaid. Amúgy én is aza tipus vagyok ami a sdzívemen az a számon viszont van egy barátnőm aki meg hasonló lehet ilyen szempontból mint te:) ez nem baj, ő is elmondta h őt kérdezgetni kell...stb. azóta próbálok erre figyelni és úgy tűnik h nincs gond. Bár mostanság nem nagyon találkozunk de ennek teljesen más az oka. Gondolom azóta megoldódott a probléma vagyis bízom benne, viszont ha még fenn áll remélem segítettem vmit!

minden jót!

szia!

nem akarlak elkeseríteni, de nálunk ez 17 éve megy...:(((((( én 4-szer hagytam itt, mindannyiszor utánam jött, visszasírt, hogy jobb lesz......

most még rosszabb. ha akkor erősebb vagyok és határozottabb, akkor már rég elváltam volna. de nem voltam az, most meg nehéz """kitörnöm""".

próbáld meg, hogy légy HATÁROZOTT mindenképp, ha neked ez így már nem jó. NEM SZABAD, HOGY AZ Ő AKARATA ÉRVÉNYESÜLJÖN, pláne, ha te egyáltalán nem akarod már az egészet.

ez csak egy tanács. egy jó tanács.

Ha,Te nem érzel semmit,mindenképp vess véget a kapcsolatnak.Ha jár a nyakadra?-ne engedd be.Hétvégén menny el szórakozni és próbálj meg flőrtölni,pláne ha Ő oda is utánad ment.

Egyébként mindenképp jelents ki kerek perec,hogy nem érzel iránta semmit,és ha így folytatja akkor a mostani szánalom amit iránta érzel gyűlöletté fog átalakulni.Gondolom ezt azért csak nem akarja.??

sziasztok!!

Légyszi adjatok tanácsot! 10 hónapja párkapcsolatban élek de én már nem érzem magam jól benne! Ezt már s páromnak is mondtam hogy nem szeretem de nem fogadja el és még mindig velem van!Hiába mondom neki hogy menjen el meg legyen vége, ő nem teszi!Mit tegyek?? Valaki élt már át ilyesmit?? Én már nem nagyon bírom ezt így mert nem szeretem de ő neki csak az a lényeg hogy neki jó legyen! Légyszi tanácsoljatok valamit!! Köszönöm!! Móni

Szia!

Szerintem gondold végig még a dolgot, mert 17 évesen nem biztos, hogy tudja az ember, hogy mire is vágyik. Nagyon kevés fiatalkori szerelem válik majd igazi összeforrott házasságá. Én 24 évesen hasonló megfontolásokból egy 7 éves kapcsolatból léptem ki és bátran állíthatom, hogy életem legjobb döntése volt.

Az, hogy leírtad a kétségeidet, már jó jel, mert be mered magadnak vallani, hogy valami azért nincs rendben... Ez a legnehezebb lépés.

Fel a fejjel!

Üdv.

Nem olvastam el a fórumot, csak az indító cikket, ha már más is leírta ezt elöttem, akkor bocsánat.

Tisztelt Dori-miki!

Azt hiszem, hogy öt év elteltével nem várhatod azt a lángolást, ami a kapcsolat elejét jellemezte, ha úgy érzed, hogy Ő az igaz társad, akkor ez a csendesebb mély szerelem is hordozhat magában legalább annyi boldogságot, mint a kezdeti lángolás. Tudom, hogy nehéz kinyílnod, de próbálkozz, hiszen Ő az, ki a legközelebb áll hoozzád, nem kell félned tőle, hiszen amit leírtál azt mutatja, hogy ő is nagyon szeret téged. Legyél vele őszinte és tárd ki a szíved, hozzd a tudomására, hogy minden vágyad az, hogy közös gyermeketek legyen. Az nem megoldás, és nagy fokú önzés részéről, ha ennek ellenére téged megfoszt az anyaság érzésétől, mondván, hogy neki már van gyermeke.

Fel a fejjel, ha bátorságod összeszeded, szerintem minden jóra fordulhat!

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek a tanácsokat!!

Azt hiszem sokat közülük megfogadok. Nem hittem volna, hogy ennyi ismeretlen ember segítségére számíthatok!!!

Mégegyszer köszönöm! :)

Igen Kedves Sly001!!

A két gyermek velünk van, mert az édesanyja csak a kislányt szerette volna magának!!!

ugye-ugye???Ebben az egyben szerintem nincs kivélel a pasik közt.

Én pl,ma elvittem apárom és magam egy fizetős állapotfelmérésre(Én fizettem mindkettőnkét).89% lett a szív-stressz eredménye(ez nagyon magas).Miután hazaértünk elment a haverokkal a korcsmachytybe,s onnan haza érve nekem esett(mert a kricsmibe berágatták),hogy miattam van szív-stressze,meg én elráncigálom ilyen marhaságokra stb....Könyörgöm ......más örült volna,hogy a párjának eszébe jut elvinni egy egészség állapotfelmérésre,Én örültem volna nagyon ha ez neki jutott volna eszébe.

Dori-miki!!

Keményen fogok fogalmazni!!

Már eleve szófogadó voltál és belédnevelték a cseléd szerepet.

Egy idézet: "A szófogadó gyerek lószart sem ér."

Mért is??? Mert mások elvárásai szerint éled az életed.

Gondoltál már magadra?? Valószínüleg keveset.

"Fújj, ez önző dolog..."(már hallom is)

Azért sírsz mert mindenkit kielégítesz csak magadat nem. Hiába kényeztet az a valaki, a lelked börtönben van és zokog.

Nem pasiztál, nem buliztál, nem szórakoztál eleget. Nem voltál elég szabad. (Ismerek ilyet)

Lehet hogy most tűrsz, de késöbb egyre posványabb lesz a kapcsolatotok, egyre többet fogtok veszekedni és végül szétmentek.

Semmilyen kapcsolat nem garancia.

Mert önmagadban kell megtalálnod a boldogságot.

Persze félsz egyedül lenni, félsz szabadnak lenni mert az olyan félelmetes, mégis erre vágysz!!! Tudom.

Nos, Te döntesz. De ismerek egy lányt aki éveket tett fel az ilyen viszonyra és később megbánta.

Azt tanácsolom, kövesd a szívedet.

Ha menni akarsz, menjél, ha maradni akarsz, maradjál.

Légy önző mint a macska, de senkinek ne keresztezd az útját!!!

A boldogságodért csak Te vagy a felelős!!!

Senki más!!!!

hát nálunk mondjuk nem a szex az első.Ez értékelem benne,hogy elfogadja,ha nem akarok sexelni és vannak időszakok mikor kihagyunk pár hetet(2-3)mert hosszu távra tervezünk és ilyen téren sem akarjuk meg unni egymást..és csak hétvégén találkozunk szóval csak akkor szoktunk ,de mindig csodálatos.

Csak attól félek,hogy ha ujrakezdjük az már nem nem lesz ugyanolyan,de remélem egy nap szakítás még nem jelent sokat,inkább csak vitának nevezzük.Remélem, ha változok és nem támadom le akkor ő sem fog és minden rendben lesz:)

Végül is egy dühkitörés után ,kibékülni nagyon szép, nem baj ha az ember kiadja magából a sok szart a hétköznapok nyomása alatt.Az hogy ez ki hogy teszi meg az már más kérdés.Az ember mindig arra zúdítja a haragját akit szeret,mert ő az aki mindig ott van.

Gondolj arra ,hogy milyen jó a szex egy ilyen vita után.