Nem beszél - irány a pszichoterapeuta? (beszélgetős fórum)

Olvasgattam a fórumot, és priviben is megbeszéltük szafaripókkal a dolgot, de ehhez hozzá kell szólnom.

Maximálisan egyetértek!!! Sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy azért nem beszél a lányom, mert "túlságosan anyáskodok fölötte." Sosem kellett kérni e semmit, már adtam is. Szó szerint kitaláltam minden gondolatát, mindig ott voltam, vigyáztam rá, szó szerint egy percre sem váltam el tőle majdnem 3 évig. Ha az apjával, nagyapjával volt is, én mindig ott lábatlankodtam körülöttük. Első gyerek, nagyon nehezen jött össze, és nagymamáink sincsenek, én azt hittem, ez így normális, és ettől vagyok jó anya. Rá kellett jönnöm, hogy nem. :(

Oviba került, én nagyon megszenvedtem, bár időm nem maradt siránkozni, mert visszamentem dolgozni. Sokat van az apjával is, és a nagyapjával is, nélkülem. Elkezdett beszélni, bár még inkább szavakat mond, vagy válaszol a kérdésekre. Jót tett neki, hogy "leszálltam" róla. Minden nap mond valami újdonságot, ismétel mindent.

Én kiborultam, hogy "elrontottam" a gyereket...

Most már kezdem emészteni a dolgot, látom, hogy nem lesz baj, fog ő még verset mondani. :D Nálunk velem volt a baj, nem a gyerekkel, most már próbálom őt "jól" szeretni, bár sokszor nehéz, hogy várnom kell, és nem repülhetek azonnal. :)

Beszéltem a pszichoterapeutával: leghamarabb valamikor júniusban tud majd fogadni...

Lehet, addigra magától is megoldódik a "probléma", legalábbis az óvónő ma is mondta, hogy tegnap délután kint voltak virágot ültetni, a fiam nagyon tevékeny volt: "kapált", locsolt, hordta a gazt (itthon is mindig segít a virágoskertben, meg a nagyinál pl. krumplit szedni), és végig beszélt közben. Igaz, a felét nem értették, de ő mondta a magáét...:)

Nem haragszom!:)

MIből gondolod, hogy nem vágtuk el a köldökzsinórt? Nem kötekedésből kérdezem, tényleg érdekel. Én azt gondolom, igen, bár tény, hogy bizonyos dolgoktól nagyon óvom (amitől más a saját gyerekét talán nem), de azt is gondolom, hgoy sok olyan dolog is van, amitől meg mondjuk kevésbé, mint mások. Ezért érdekel, hogy miből gondolod ezt. Lehet, hogy igazad van, és ha látom, talán változtatni is tudok.

Hát, az én fiam nem szeret a fenekén ülni, rajzolni se nagyon. Egyelőre max. firkál és köröket rajzol, mert az oviban azt tanulták...:)

Színt meg olyat használ, amit meg is tud nevezni: sárga-piros-zöld-kék-lila...:)

A gyerekeket rajzoltatják vagy pedig játszani fognak.

Nem vagyok szakember, de olvasgattam, hogy pontosan azért mert nem tudják kifejezni még magukat vagy egyáltalán nem, a rajzot és a játékot/szerepjátékot hívják segítségül.

Nem is gondolja az ember, hogy már csak a színhasználatban, a képen szereplő alakok nagyságában, egymáshoz való viszonyában mennyi minden kiderül egy szakember számára.

Azért az érdekes lesz, hogy egy gyerekkel, aki nem nagyon beszél, hogy akarja majd "elmondtani", mi bántja, mire gondol.

Szóval szerintem a "probléma" okára nem fog ő se rájönni, max. abban tud majd segíteni, hogy ezt a gátlásosságot hogyan kezelje.

Megjegyzem, én nem tartom akkora katasztrófának, hogy egy 3 éves gyerek bizalmatlan az idegenekkel...

Így már értem :) miért pszichoterapeuta.

Remélem sikerül feltárni a "probléma" okát és feloldódik majd ez által idegenek előtt!

Szia!

Első találkozáskor jóformán ismerkedés lesz. Felméri a fejlettségi (érzelmi, értelmi) szintjét, a gyerek szokásait, kapcsolatát a szülőkkel és a környezetével, stb... rákérdez a kis rövidke életére, hogy hogyan vette eddig az akadályokat.

Ne félj, nem lesz semmi extra. Nincs mitől tartanotok. És ez miatt nem vagy rossz anya! Verd ki a fejedből még ennek a gondolatát is. Sokkal árulkodóbb, amikor valaki azt hangoztatja folyton-folyvást, hogy ő milyen szuper anya. Na ott valami biztos nincs rendben.

Igen, szerintem is, több szempontból.

A folyosón én is csak pillogtam - mert a csoportszobában voltunk, 17 másik gyerek között próbálta felmérni a gyereket... Aztán a folyosón mentünk a szobájába, és ott mondogatta a dolgait...

Azt még hozzátenném, hogy egy nagy barom volt a logopédus, hogy ezt a a folyosón beszélte meg veled. A béka feneke alatt lehet az érzelmi intelligenciája.

Arra vigyázz, hogy te "lazán" kezeld a helyzetet, ha szorongsz, az átragadhat a kisfiadra.

A logopédusra nem vonatkozik valamiféle titoktartás,hogy ne a többi szülő előtt a folyóson mondja el véleményét?

Szerintem ez a nő szakmailag és emberileg is nagyot hibázott!!!

Köszönöm!

Nem érzem magam annak. De ha annak tartanak se érdekel. Jobban féltem a fiamat, nehogy emiatt majd "megbélyegezzék" mások...

Persze, elviszem. Ha mást nem, legalább elirányít egy olyan logopédushoz, aki tényleg tesz valamit, ha kell.

Igyekszem nem bélyegként felfogni, de olyan lenéző és ellenséges volt a nő, hogy borzasztó rosszul esett. Amikor meg a folyosón elkezdte hangoztatni, hogy igen-igen, pszichoterapeutához kell mennünk, a többi anyuka úgy nézett rám, hogy ... nem is tudom. Nem érdekel, mit gondolnak rólam, hogy azt hiszik, rossz anya vagyok, mert tudom, hogy nem így van. De azt se szeretném, ha ezután a fiam lenne az a gyerek, akinek már most "dilidokihoz" kell járnia...

Azt mondta a logopédus, hogy mivel van egy csomó szó, amit használ, nem a beszédindulás lesz a gond.

És mivel a viselkedéséből azt látja (akkor látta először a gyereket...), hogy szégyenlős, ezért szerinte valami lelki, pszichés gond van a háttérben, amivel ő nem tud mit kezdeni.

El nem tudom képzelni, milyen pszichés traumára gondolhat.

Tény, hogy nem sokat volt idegenekkel kisebb korában, mert játszótérre azóta nem szívesen viszem, amióta láttam, hogy egyes anyukák a homokozóban végeztetik el a gyerekkel a dolgukat... Logopédus szerint ez is gond, hogy nem érintkezik eleget idegenekkel...

Szia,

Aggódásból elvittem a kisfiam nagyon sok helyre - Nevelési Tanácsadóba, Neurológushoz, Korai Fejlesztőbe és a Gekkoba. Nála más viselkedésbéli problémák is voltak ami nyugtalanító volt, a nem kommunikáláson kívül.

Volt aki azt mondta rá ér a beszéddel. Volt aki azt, hogy csak 3éves kor felett tud vele foglalkozni, míg a Korai Fejlesztőben kaptunk egy terapeutát aki beszédindítást - TSMT - feladatsort írt elő. Le van bontva melyik héten hányszor kell a feladatsort otthon megcsinálni azaz tornázni.

A kezdeti állapothoz képest úgy tűnik használ.

Ne hagyd magad lerázni!!! Most a legfejleszthetőbb!!!

Ha nincs gond, miért kell pszichoterapeuta?

Pici fiam 3 éves múlt. Nem nagyon beszél, legalábbis idegenek előtt szinte alig szólal meg. Itthon igen, sőt mondatokat is alkot (korlátozottan). De kifejezi az akaratát, és mindent megért, amit mi kérünk tőle, vagy mondunk neki.

2.5 évesen került oviba (szept.), akkor kérdeztem az óvónőket, kell-e logopédus, vagy bármi. Azt mondták, az értelmi képességeivel nincs gond, szervi probléma sincs (hall, hangképzés ok), úgy néz ki, "csak" nem akar.

Betöltötte a 3-at, velünk továbbra is megérteti magát, egyre több szót, mondtatot mond (nem is feltétlenül egyszerű szavakat), de az oviban továbbra is hallgat. Amikor "produkálni" kell magát, inkább szemlesütve elbújik, szégyenlős.

Tegnap össze kellett írnom, mi mindent mond, ma "letámadott" a logopédus az oviban: szerinte sincs a beszédindulással gond, viszont elküldött pszichoterapeutához.

Kérdem én, amikor szeptemberben (ill. azóta folyamatosan) kérdeztem az óvónőket, miért nem küldtek a logopédushoz "beszédindításra" (most azt mondják, ezt kellett volna). Amikor kértem, miért zavartak el azzal, hogy ilyen korban még nem foglalkozna vele, most meg egyből továbbküld??

Kiegyensúklyozott, boldog gyerek, csak talán szégyenlősebb az átlagnál, ill. az se segít, hogy mindenki "csodabogárként" kezeli, mivel 3 évesen akkora, mint egy 5 éves - ennek megfelelő elvárásokkal megy felé mindenki (másik gyerek - hisz ő nagyobb, miért nem beszél, másik csop. óvónője szintén)...

Logopédus semmit nem hajlandó tenni, max. ha a pszichoterapeuta azt mondja.

Volt már valaki hasonló helyzetben, hasonló "vizsgálaton"?