Nektek volt segítségetek, mikor hazamentetek a kórházból a babátokkal (párodon kívül), egyáltalán érezted, hogy kell segítség? (beszélgetés)

Ugyan nem engem kérdeztél, de azért reagálnék.

Az én szüleim 60 km-re, az anyósom 230 km-re lakik tőlünk. A fiam születésekor anyósom itt volt velünk. A második babánknál, köszönöm, de kihagyom ezt a lehetőséget.

Valószínűleg könnyebb lenne, ha közel lakna, napi 1-2 órát itt lenne, segítene, az rendben van. De hogy 1-2-3 hétig napi 24 órát töltsek vele, azt nem szeretném.

Az anyukámékkal teljesen jó a viszonyunk, de ő(ke)t sem szeretném itt látni napi 24 órán keresztül.

Nem feltétlenül féltékenység kérdése, vagy hogy nem akarom, hogy a gyerekeim a nagyszülőt is szeressék. Egész egyszerűen nem mindenki bírja elviselni, hogy éjjel-nappal mellette legyen még valaki. Én sem. Arról nem is beszélve, hogy bár biztos nem lesz könnyű a két kicsivel, szerintem nagyobb nehézséget okozna, ha mondjuk anyós itt lenne egy hónapig és csak utána maradnánk egyedül. Hogy lehetne megmagyarázni a 2 éves fiamnak, hogy az elmúlt hónapban a nagymama csak vele foglalkozott, leste minden kívánságát, most pedig egyedül vagyunk és én nem tudok vele annyit foglalkozni? Akkor már inkább az első perctől kezdve legyen egy kicsit nehezebb, de szereintem hamarabb meg is szokja, hogy osztozni kell a figyelmünkön.

Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagy a szüleiddel, de gondolt el, ha neked lesz unokád, és nem mehetnél a gyerekedhez segíteni, milyen érzés lehet?

Szerintem egy normális családban segít mindenki mindenkinek, ettől család egy család.

Eleintem teljesen utáltam amikor jött az anyósom. De mindig kedves, segít, bármit odaad. Rájöttem hogy nem lehetek annyira köcsög, féltékeny mert minek. Had jöjjön, ha akar, had szeressék a gyerekeim. Nekem is nagyon rosszul esne ha az én gyerekem, vagy a párja nem szívesen látna.

Az első héten igazándiból csak ketten voltunk párommal,anyós este jött át a fürdetésre.Nehezen indultak be a dolgaink.Mivel pici lányom nem nagyon akart szopizni,minidg csak az egyik mellemet fogadta el,így fejtem,etettem,fejtem etettem...Elég nehéz lett volna segítség nélkül.Mert amíg én fejtem,apa foglalkozott a bébivel,alig aludtam,éjjel is kellett fejnem,nehogy begyulladjon a másik mellem.Főzés,meg házi munka szóba sem jöhetett volna,ha nem segít az anyósom,aki alig 2 percre lakik tőlünk.Főleg ugye a pihenés,nagyon gyenge állapotban jöttem ki a kórházból.Aztán mikor apa a 2.héten visszament dolgozni,akkor anyukám jött el két hétre.Végül is,akkor tájt kezdett valamelyest rendeződni a helyzet itthon.

Vannak nők,akiknek segítség kell,vannak,akiknek nem.Egyiket sem ítélem el,még akkor sem,ha nem csak 1-2 hétig kéri a családja segítségét.Nálunk ráadásul van egy kiskutya is,akit vinni kell sétálni,napi 3-4 alkalommal legalább,ha csak 5 percre viszem le a ház elé,hogy elintézze a dolgát.Sikerül ezt is megoldanom,mióta egyedül vagyok itthon a bébivel.Sajnos a párom folyamatos munkarendben dolgozik,így néha nehezebb tervezni,hogy mi-hogy legyen,de már ezt is megoldom.És nem úszik a lakás.Azért a párom is segít,ha kell,pl. mosogat.Kevés dolog van,amit nem csinál meg itthon,de nem is várom el tőle,ha akar segít,ha nem akkor nem.De azt nem tűröm el,hogy kritizáljon,hogy pl.miért nem mosogattam el,mire hazajött.Bár ez még szerencsére nem fordult elő.Sikerült mosnom,vasalnom,stb.Néha csak a vasalás marad el,de ha egy órát figyel a bébire,akkor ez sem téma.Szerencsére ez is ritka...

Látom megoszlanak a hozzászólások!

Én is teljesen egyedűl csináltam mindent szerintem nem szabad elhagyni magát az embernek mert utána annál rosszabb lesz .Ha már eltellik 1-2 hónap és akkor kapunk észbe hogy szalad a háztartás meg kéne valamit főzni is és akkor még a picurka...lehet hogy hülyén látom a dolgokat.Mi 6 napig voltunk korházba(kicsi súlyú baba,komplikált császár...)de még egy napja sem voltam itthon de már sóskafőzeléket főztem,3.nap takarítottam,mert úgy voltam vele hogy helyettem a későbbiekben sem csinálja meg senki, akkor meg erőt veszek magamon....szerintem csak elhatározás kérdése(kivéve ha ikrekről van szó mert az necces de szerintem azt is meglehet tudni oldani)Párom volt hogy 1-2 alkalommal "főzött"mirelit fasírtot meg hasábburgonyát de mikor már 3x ettem belőle 3 nap akkor már herótom volt.Ő megmaradt apukának babusgatja a lánykánk dédelgeti,én ilyenkor magammal foglalkozom napközbe meg a kicsi,van hogy elvan egyedűl(nappal semmit nem alszik Dorka-baba)de ha igényli a társaságom akkor kiviszem a konyhába és ha lát engem akkor elvan nincs semmi baja,ha porszivózok akkor sincs semmi gáz mert igen is szokja meg a hangokat zajokat...de ezzel sincs semmi baj.Én így csinálom 2 hónapja és eddig működik!

:)))

Nálunk mindig is a párom főzött, így ez nem volt probléma. Anyósom itt volt, amikor hazajöttünk a kórházból, de szerencsére még azon a héten haza is utazott. A házimunka nekem sem volt gond, amit nem tudtam megcsinálni, azt mecsinálta a párom. Fontosabb volt, hogy én a babával foglalkozzak, meg hogy pihenjek akár napközben is. (Ja, császárral szültem, és a műtét után bevizesedtek a lábaim. A műtéti seb nem fájt, azzal nem is volt gondom, de a lábaimról 3 kg víz ment le. Addig viszont szenvedtem vele.)

Nekem a Párom segített nagyon sokat. Császárral szültem, elég fájdalmasan gyógyulgattam. Utólag kiderült, a bőrömet egy kis részen hozzávarták az izomhoz. Anyósom 2 hétig főzött és küldte az ebédet nekünk. Anyu csak látogatóba jött, azt mondta, vigyáz ő a kicsire míg a dolgomat végzem.

Nem kértem belőle:-)

Igazán nem volt egyik gyereknél sem...én nem a baba körüli munkában vártam volnasegitséget,az első fürdéstöl kezdve én csináltam,át sem engedtem volna ezeket a dolgokat:))

Igy utólag több év távlatábol bevallom piszik jó lett volna ha valaki segit néha a házimunkában hogy mondjuk le tudjak pihenni míg a baba is pihen ami nagyon rtka volt.vagy ha nem is alszik,de lepihenni kicsit csak babázni úgy hogy közben nem jár a fejemben hogy szanaszét a ház,tele mostalannal,kaja nincs de még be sincs hozzá vásárolva,mosni kellene,ami akkor nekem nem autómata volt szóval babával napos program,stb.....

így utólag átmenetileg kaját kellett volna hordatnom legalább,legközelebb ennyit biztosan megtennék ha mást nem is tudok....hosszú távon kimeritő sok éve éjjel nappal csak a gyerekekkel,de utólag igenis úgy érzem,kellett volna a segiség,lehet jobban érezném magam testileg is ha nem terhelem magam túl azonnal az első pillanattol.....

Nekem három gyerekem van.Az elsőnél amikor hazamentünk meglepett az egész család minket.Mire odakerült a sor,hogy fürdesek akkorára mindenki elment.Mondanom se kel nem volt fürdetés.Onnantól kezdve mindent én csináltam egyedül.Csak egy kis önbizalom és megy minden mint a mesébe.Persze a férjem mindenben segített.

A harmadiknál már a nagyok is sokat segítettek.