Anyukák! Apuka hány percet foglalkozik naponta egyedül kb közös babátokkal? (beszélgetés)

Jaj, azért az utóbbi hónapban jóval többet van itthon a férjem, hát nagyon más...

És hol mosogat, hogy sakkozik a gyerekkel.. Egész bele vagyok szeretve...

Van, hogy este 1-2 órát csak kártyázunk együtt, stb.. Mint egy nyaralás..

Csak sajnos az okozott károk ennyi idő alatt nem enyhülnek, de azért a jó irány az érezhető.

" nem tud nyugottan filmet nézni jön az ingerlékenysége"

Mivan?!?!?!

2 honapos volt a koraszulott fiam (tehat fejlettseg szempontjabol kb. 1 honapos), amikor csunya virusos torokgyulladast kaptam. Hogy ne fertozzem be a picit, karantenba vonultam az egyik szobaba, mikozben a ferjem:

1) otthonrol dolgozott online

2) ellatta a gyereket

3) ellatott engem.

Nem mondom, kicsit tobbet nyekergett a pici, mint altalaban, de hat ez nem csoda. Viszont remek pelda arra, hogy a kedves papa igenis remekul tud foglalkozni a babakkal, ha a szukseg ugy hozza. Egyebkent korabban sem kellett nagyon noszogatni.

A forumindito gyereke amugy mar nem is baba, hanem kisgyerek, ha elmult egy eves... Vele meg aztan vegkepp nyugodtan foglalkozhat apuka is. Etetni, tisztaba tenni, jatszani, furdetni, miegyeb. Ez lenne a NORMALIS.

szerintem azért ez természetes, hogy tanulsz, ha nem volt módod, meg a párod is, nem tőle külön kegy, hogy milyen rendes és mekkora dolog tőle, hogy nem kényszerít csak házimunkára és babázásra :) neki is fontos, hogy tanuljon, mert attól, hogy most van munkája, még nem lehet tudni, mi lesz egy vagy két év múlva, pláne ha nincs semmi végzettsége. az jó, ha gondoltok a jövőre, bár szerintem az is fontos egy nőnek, hogy ne legyen kiszolgáltatva anyagilag senkinek.

nem tudom, mennyi idős a babátok, de én idővel biztos azon lennék, ha már mehet bölcsibe, oviba, elmennék dolgozni a tanulás mellett. könnyebben élhetnétek, legalább anyagilag, és megoszlanának picit a terhek, nem? akkor lehet, hogy a férjednek sem kellene erőn felül hajtania, mindent bevállalnia és többet lehetne veletek

Sziasztok! Nálunk mikor a gyerek pici volt, szinte csak én foglalkoztam vele, ahogy nőtt, úgy fűződött szorosabbra az apjával a kötelék. Ami ma sem az igazi, de dolgozunk rajta, Apának nem volt normális apja anno, nincs jó példa előtte.

Viszont, amit nem szabad elfelejteni, hogy az anya a terhesség és szülés során/után kap egy jókora hormon-löketet ahhoz, hogy a babájával egy hullámhosszon legyen. Dolgoznak az anyai ösztönök, de az apának ehhez idő kell, hogy mennyi, az egyénileg változó.

:-))

Nem utolsó cél..

Biztos jobba fogunk boldogulni mint otthon de azert a gazdagsagtol messze leszunk. En most gyakorlaton vagyok es noket latogatunk szules utan a sajat otthonukba. Olyan hazakban jarunk es olyan kornyekeken hogy csak na. Na azok a nok gazdagok. Es van koztuk aki fiatalabb nalam...a mentorommal mindig rohogunk hogy honnan a fenebol engedhetik meg maguknak ezek a fiatal nok ezt az eletszinvonalat. Mindegy, egyszer majd nekem is lesz takaritonom. Ez a cel :-)

En 2007-ben jottem ki, ugyhogy en kimaradtam a valsagbol szerencsere.

Kedves tőled hogy igy aggódsz, de hidd el minden rendben van velunk. Amikor terhes lettem akkor kezdtunk el iskolaba jarni a ferjemmel. Akkoriban meg egy tanfolyamra jartunk angolra. Igazabol sosem gondoltam volna hogy egyszer vegre kitalalom hogy mi akarok lenni. Közel 10 evet vesztegettem az eletembol. Szoval mikor kitalaltam hogy szuleszno akarok lenni akkor nem akartam tovabb varni a megvalositassal. Ket evet keszultem a felvetelire mielott meg mertem probalni, de akkor sem biztam benne hogy felvesznek. De felvettek es ez eletem egyik legnagyobb teljesitmenye. A ferjemnek meg muszaj szakmat szereznie mert neki nincsen. Szerencseje van hogy van munkaja ugyanattol a fovallalkozotol mert tudja hogy a ferjem kidolgozza a belet is. Ha keresnie kene masik munkat nem igazan kapna, mert nincs semmi papírja. O neki is ki kell mozdulni ebbol a kiszolgaltatott helyzetbol.

Szerintem egyenesen jot tesz ez a kapcsolatunknak. 7 ev utan is izgatott leszek ha meglatom, azert ez jo. Biztosan nem lenne jobb a kapcsolatunk ha azt mondta volna nekem hogy asszonynak otthon a helye, csak maradjak otthon fozni, mosni, takaritani es varjam estenkent husegesen. Igy hogy hagyja hogy megvalositsam az almomat sokkal jobban tisztelem es becsulom. Egyedül az a baj hogy a gyerekkel keveset van. Jo lenne ha tobb ideje lenne a lanyunkra. Talan majd decemberben-januarban kevesebb munkaja lesz. Ebben remenykedem.

Szerintem is egyik alap, hogy tudjuk a saját határainkat. Lehet vágyni milliárdos medencés házra szolgákkal. Akinek erre reális módja van, hát tegye. De én inkább maradok a realálitás talaján, és örülök, ami van, és annak is, hogy DOLGOZHATOK érte.. Mert igazából az a jó, ha az ember szereti, amit csinál..

Hát igen, az építészettel jól bec.tunk, azt soha senki sem gondolta volna, hogy azzal így járunk. 100 évre visszamenőleg MINDENKI el tudott ezzel a diplomával helyezkedni, 2006-ban még 3 cég várt rám, ha majd végzek, pedig akkor már két gyerekem volt... Aztán jött 2007, 2008... Ezt sohase gondoltuk volna. Ráadásul nálunk ott volt apósomnak egy életen át felépített építőipari és szakértő cég.. Aznap halt meg, amikor lediplomáztam. Tehát azt már átadni nem tudta, be is zártuk a céget.

Viszont így nyugodtam szívvel vállaltunk nagycsaládot. A férjemnek megnyugodott a lelke, hogy ő ugyan nem diplomás, de el tudja tartani a családot. Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem csinálok semmit, de ezt neked nem kell magyarázni..

Most meg itt az ideje, hogy ismét begyújtsam a rakétákat.. Azt a röpke 8 év kőkemény műszaki-designer tudást meg belefektetem másba, abba amit a férjem csinál, neki úgyis elkel a segítség..

Néha olyan is van, hogy más van, mint ahogy gondoltuk..

Egyébként én nem azt mondtam a gyerekeknek, mint sok értelmiségi család, hogy a diploma nálunk alap.

Azt mondtam, hogy nálunk egy jó szakmunkás papír lesz az alap. Aztán ha akartok mehettek diplomázni, de addig semmi, amíg egy jó gázszerelő, szobafestő, autószerelő, fodrász vizsgát le nem tesztek az asztalra.. Aztán lehet menni esztétának..

Azért kicsit lehetnétek gazdagok. Miért ne?

Dehogy is nem!!!!! Én minden fél órában telefonáltam neki , aztán már fel sem vette a telefont, utána már kikapcsolta a telefonját hogy ne is zavarjam.

Lett utána jó kis veszekedés is belőle.

Azóta ha el van küldve valaiért siet vissza.

De akkor be is rúgott rendesen.

Mindkettő, foglalkozik vele, vigyáz rá, ha kérem, de ha hárman vagyunk magától is játszik vele, most, hogy már nagyobb.

Ameddig kisebb volt, addig kicsit bizonytalankodott, hogy hogyan miként kéne vele foglalkozni, fejleszteni, de szerintem ez természetes.

Hétköznap sajnos nincs sok idejük együtt, de a fürdetés szinte mindig az ő közös programjuk.

Egyébként változó, hétvégén igyekszünk minél több családi programra menni hármasban.

15 hónapos a kisfiunk.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de egy kedves, törődő, odafigyelő, megbízható, szerelmes ember a gyereke születése után nem fordul ki annyira magából, hogy a hasfájós gyerekének nem gyógyszer visz, hanem elmegy részegeskedni a haverjaival.

Nézd, lehet ezt maszatolni, de a lényeg: a férjednek fontosabb volt a piálás, mint a gyereke fájdalmának a csillapítása. Remeg a keze. Alig várja, hogy ihasson. Szégyelli mondani, de vágyik rá. Alkoholista.

Honnan tudni? Onnan, hogy egy függőnek minden, MINDEN lényegtelen, csak piálhasson. A gyerek hasfájása is.

Azért válaltunk gyereket mert szerettük vollna már akkor is mind a ketten de azt nem tudhattam előre hogy így meg fog változni.

Vagy munkába van vagy itthon.

Nem nagyon jár el szinte sehova ha igen akkor vagy mi is megyünk vagy hamar hazajön.

Ugyanis eleinte voltak ebből problémák hogy én elküldtem a gyógyszertárba mert a gyerekem hasfájástól szenvedett és az 5 perces időtartam helyett haza gabajodott fél nap után, addig én meg vártam a kezemben a fájós hasú síró gyerekemmel.

Ráadásul inni ment közben haverokkal.

Hazahozta a gyógyszert és ment vissza.

megbeszéltük utána jó nagy veszekedés után hogy szóljon ha kikapcsólódni akar ne hozza össze a dolgokat a fontosat elsőnek intézze el és majd csak utána menjen ha már nincs fontos dolog.

Erre azt mondta hogy szégyeli mondani ha inni menne.

Ha nem muszáj, akkor minek foglalkozik a sajt apja a gyerekével?

Jesszasz. Ilyen férfinak soha nem szülnék. És soha nem tennék ilyet a férjemmel és a gyerekemmel, hogy így állok hozzájuk.

szerintem nemcsak ez a két véglet van, hogy balhézol vagy mindent eltűrsz :) tervezd meg a napokat, osszátok meg a feladatokat. biztos vannak a férjednek is olyan napjai, amikor többet van otthon, szervezz magadnak fix programokat, sport, barátnő, fodrász, vásárlás, akármi. arra az időre vigyázzon ő a gyerekre, megszokja majd, hogy neki is foglalkoznia kell vele és bele is tanul, jobban fog bánni vele és türelmesebb lesz

ha mindig csak te foglalkozol a gyerekkel, nem várhatod, hogy egyik percről a másikra simán átvállalja és félreteszi a saját dolgait, ha eddig az volt nálatok a szokás, hogy mindent te csinálsz

ezt nem bunkóságból kérdezem, csak kíváncsiságból, miért vállaltatok akkor gyereket, ha még minden más annyira előrébb való és időigényes, miért nem vártatok egy-két évet?

én is sokat dolgoztam, dolgozok, és őszintén, nem is tudnám elképzelni úgy az életemet, hogy azt csak a család töltse ki :) de a te írásaidból, lehet, hogy téved, totál magányosság jött le nekem, sajnálatot éreztem.

ha van x idő, egy vagy két év, amiről tudja az ember, hogy így telik, túl lehet élni, de ha életforma ez, akkor az elég rossz. gyakorlatilag amit leírtál, az éjszakákat töltitek együtt, ha már napközben találkoztok, az ünnepi alkalom :) pedig az embernek nem csak anyagiakban, szexben, egy-két órás összetartozásra van igénye. könnyen lehet, hogy a férjed találkozik valakivel akár munka kapcsán, vagy te az egyedüllétben, akivel jól érzi magát, jókat dumál, odafigyelnek egymásra, részévé válik a mindennapjainak, nagyon könnyen elkezdhet kötődni máshol, igényelni azt a törődést, együttlétet, amit a házasságban nem kap meg. ez a veszélye annak, ha valaki sokáig így él. mert emberek vagyunk, és az alapszükségleteken kívül emberi odafigyelésre, társaságra is szükségünk van :)

Megfigyeltem amikor nem bízom rá a gyereket amikor a gyerek nincs a közelébe csak akkor foglalkozik a gyerekkel mikor ő akar, akkor béke van otthon.

Amikor a gyerek mellette van nem tud nyugottan filmet nézni jön az ingerlékenysége, hozza utánam a gyereket , amikor nem azt teheti amihez éppen kedve van mert a gyerek ott van mellette.

Én úgy veszem észre hogy akkor több a konfliktus ő egy kissebb gondnak problémának fogja fel a gyereket csak még saját magának sem ismeri be.

Közösen akartuk a gyereket de ő nem tudta pontosan hogy mivel jár egy gyereknevelés.

Most szembesült vele.

Választhatok vagy lázadok hogy igen is vegye ki a részét és megy a vita és lassan tönkremegy a házasságom, vagy hallgatok kiszolgálom az embert mint a 70-es években volt szokás a béke kedvéért.

Mindig tanul az ember valami újat. És mindig néz nagyokat, hogy így is lehet.

Ironica: minden elismerésem a tiétek. Ugyan párom is tavaly végezte el az x-edik szakmát felső fokon, de neki legalább a munkája lehetővé tette, hogy így is legyen velem, velünk is. Igaz, sokszor én vittem terhesen is vizsgázni, addig is együtt voltunk.

Kívánom, hogy úgy alakuljanak a dolgaitok, ahogy szeretnétek.

Velem a tapasztalat azt mondatja, hogy bizony apuka is tud "érdemben" is foglalkozni a picivel akár első perctől, ha van rá lehetősége.

Például nem tudom a 13 hónap alatt összesen fürdettem e tízszer a fiam. Első perctől az apja "feladata", mert ő ezt szerette volna.

Reggelente ő kelt fel a fiúnkhoz, és etette meg az éjszaka lefejt tejjel, hogy annyival többet alhassak.

Most mentem vissza dolgozni négy órában, csúsztatásos megoldással. Mivel páromnak télen kevesebb munkája van, ketten lesznek a fiúk, amíg én dolgozom, s nem szüleim jönnek át vigyázni a kicsire...

Szerintem egy apa igenis foglalkozzon a gyerekével, és ne csak addig legyen "nagy legény", amíg megcsinálja.

Persze vannak kivételek, amikor kevesebbet tud ott lenni, de akkor is lehet minőségi az együtt töltött idő, és akár hasznos is.