Neked mire van/jut időd? (beszélgetés)

Mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Tényleg fontossági sorrendet kell felállítani.

Nálam (mivel a fiaim már nagyok és önállók) első a munka, mert ugye élni kell valamiből.

Aztán a háztartás (ebbe beletartozom én is, mint rendbe tartandó rendben tartó).

Családtagokkal, barátokkal többnyire telefonon tartom a kapcsolatot.

Ezeken túlmenően mindig azt csinálom, amihez éppen kedvem van, de vigyáznom kell, hogy a kötelezően elvégzendő feladatok nehogy elmaradjanak azért, mert nincs hozzájuk kedvem.

Aki inkább tv-zik otthon, a torna helyett, annak azt javaslom, hogy vegyen a kezébe 2 súlyzót, és miközben gyakorlatokat végez (interneten sok programot lehet találni kézisúlyzókhoz), nézheti a tv-t is:))

Persze, csak ha van indíttatása a mozgáshoz.:)

Nekem a három pici gyerek mellett akkor van idöm "magamra", amikor délután alszanak, vagy miután este lefeküdtek.

Napközben persze a házimunka, fözés, rengeteg mosás, séta, játék az udvaron, stb...

Aztán este tíz után írok (most írom a második könyvemet), vagy tanulok. Nemrég voltam nyelvvizsgázni, hamarosan megyek a következö fokozatra. Mivel tanárhoz nincs sanszom eljutni (nincs kire hagyni a gyerekeket addig), egyedül tanulok, de ahogy látom sikeresen.

Napközben igyekszem néha tornázni, most már kismamatornát, mivel kiderült, hogy itt a negyedik baba a pocimban. S terveim szerint hetente háromszor, reggel fél 7kor elmegyek legalább fél órát úszni. Akkor még alszanak a gyerekek, és az apukájuk is itthon van, ha felébredne valamelyik.

Én is abban hiszek, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja! Lehet, hogy alkalmazkodni kell mindig az adott körülményekhez, de mindent meg lehet oldani valahogy. Lehet otthon sportolni, vagy otthon tanulni, vagy otthon dolgozni, akármit.

Csak optimista hozzáállásra van szükség.:))

Tehát van férjem és egy nagy fiam, de amíg kicsi volt is így csináltam.

Reggel 5-1/2 6 között kelek általában, hétvégén 7-kor. Minden reggel vasalok (ez betegség: nem tudom felvenni a ruhát vasalatlanul), aztán munka du.6-ra érek haza. Utazás közben olvasok, esténként tornázok (35-40 perc), fürdés vacsi, beszélgetés, teszek-veszek, TV-t nézni csak úgy tudok, ha közben mást is csinálok (mosogatás, rejtvényfejtés, játszok a számítógépen), önmagukban nem kötnek le. kb. este 11-kor fekszek le aludni. Karácsony előtt voltam olyan elvetemült, hogy munka előtt és után is karácsonyi gömböket, díszeket gyártottam (kézzel bevont golyók, gyönggyel, festéssel díszítve). Nem volt kis munka. Annyit csináltam, hogy tele volt a fa saját készítésű dísszel. Barátokkal is aránylag sűrűn találkozom. Általában munka után szoktunk összefutni. Beülünk valahova beszélgetünk, illetve hétvégén szoktak eljönni hozzán, vagy mi megyünk.

Tehát az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Amikor kicsi volt a gyerek, akkor is mindent megtudtam csinálni. Akkor is olvastam, kreatívkodtam (a gyerekkel), dolgoztam, stb....

Túlságosan maximalista vagyok és mióta gyermekem van azóta kezdtem lejjebb adni.A lányom elveszi minden időmet,mert hiperaktív a drága és beteg is.Így elég jó kis húzós időbeosztásom van.Ha napközbe elfoglalja magát akkor tudok kicsit lomolni,főzni..Ha nem,akkor az udvaron vagyunk,vagy bent játszunk rossz idő esetén és mikor alszik,Neki akarok esni mindennek egyszerre,kész káoszba vagyok néha...Még mindig nehéz elviselnem,ha valamit nem tudok befejezni :(

A poén az,hogy most vagyok 7hetes kismama,nem is tudom,hogy lesz majd a Tesó mellett valamire is idő...Mondjuk,hogy itt legyek!Pedig igeni is valahogy néha fel kell töltődni,kell a kikapcsolódás,és magunkra is kell szánni időt,muszáj!!! :D

Hát. Nekem otthoni tornázásra sosincs időm:D Inkább tvzek.

Inkább a batárok azok, akikre nem sok jut. Mondjuk úgy, vagy neki jó az időpont, vagy neked, nehéz összehozni.

Amire akarok, arra mindig van időm:-))

Ismerőseim mindig azt kérdezik: hogy van neked ennyi mindenre időd?