Ne a halottakat, az élőket ünnepeljük! (beszélgetés)

Így van, az a fontos, hogy sosem szabad haraggal a szívünkben lefeküdni, meg kell beszélni a dolgokat, ne bántsuk sosem meg a szeretteinket és ápoljuk a családdal a kapcsolatot! A szeretet a legjobb dolog, amit tudunk adni és kapni!!

Kívánom, hogy mindenki így tegyen! :)

Ez így van tényleg mindenkinek jobban oda kéne figyelnie arra hogy minél több időt töltsenek a számukra fontos szeretteikkel. Ennek a vitainditó cikknek is ez lenne az értelme csak elég szerencsétlenül sült el...Az elhunytakra is bármikor

emlékezhetünk és bárhol nem kell ahhoz a temetőbe zarándokolni.

Teljesen egyéni, hogy ki mit tekint ünnepnek.

Vannak olyan (egyházi) ünnepek, amelyek egyben munkaszüneti napok, pedig... :)

Hát az elég szomorú, ha csak karácsonykor szeretik egymást és látogatják meg a rokonok és halottak napján gondolnak eltávozott szeretteikre.

Én egész évben ápolom a kapcsolatokat élőkkel - holtakkal és az se zavar ha van ünnepnapjuk. Ha tudok megyek akkor is, ha nem - az se tragédia.

Köszönöm.

Én nagyon kevés temetésen voltam eddig, szerencsére, ez lesz a hatodik.

A keresztapámat temetik.

Én sosem értettem meg ezt, hogy az embereknek miért van szükségük minden dolognak 1ünnepet kitalálni, ami egy évben egyszer van 1nap! Karácsony a szeretet ünnepe, Halottak napja stb....az összes ilyen, és mindegyiknél az jellemző hogy az eladók meg áruházláncok a nagyon nagy hasznot teszik ilyenkor zsebre, az emberek csak ilyenkor mennek el vidéki rokonokhoz......és teljesen ez lett a norma.

Sokkal jobban kéne ápolni a családdal a kapcsolatot, mint ahogy rengeteg helyen teszik.

Elég elszomorító.

olyan nincs, de sokszor a nyelvünk élesebb mint a tör :) Nem ismerjük a másikat és nagyon fájhat másnak a véleményünk,ha nincs kellően tisztelettudóan írva.

De hát ez meg az Én véleményem. Én is bántottam már és engem is bántottak. CSak rájöttem,hogy ezen változtatnom kell, hogy picit jobb ember lehessek.

Bocsika és miért baj,hogy a mi "pogány" magyarjaink a korábban itt élt kelták és más népek hiedelem világát megismerték és asszimilálták.

Vagy olvasd el a wikit:

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton.

Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel.

Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.

Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).

"Akinek nincs értelem a szívében, megveti embertársát, az átfogóan tisztán látó ember azonban csendben marad"

Küldöm ezeket a sorokat mindazoknak,akik megítélik a másikat!

Nem a virágra írtam hogy álszent hanem arra a felhajtásra amit csináltak egy csendes megemlékezésből...Rengeteg a rossz példa arra hogy vannak akik többet törődnek / költenek is, időt is /

a holtakkal mint élőkkel...Vagy csak a külvilágnak

mutatják meg hogy milyen rendesek... Egy családi

rossz példa : nagynéném levélben követelt apámtól pénzt / nem is keveset / hogy új sirkövet állítsanak

a nagymamámnak a meglévő 10 éves sirkő helyett...

Mert már kopott...Az hogy a testvérével mi van / a temetés óta nem találkoztak , beszéltek / hogy él beteg e egyáltalán van e pénze ilyenre az már nem érdekelte...Vannak sajnos ilyen emberek is. Az élőkkel nem törődnek a temetőbe meg hordják a virágot annak akivel az életébe nem sokat törődtek.

Demjén Ferenc: Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,

Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,

Aki barát, de lehet még ellened is,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,

hogy sohase múljon el.

Égig érjen a fény egész életünkön át,

hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,

Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,

És mindenkiért, aki nem lehet itt,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,

Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre

És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

Az édesanyám ... míg élt sokat hallgatta és közben sírt.Gyerekként csak annyit tudtam, hogy elvesztett szüleit gyászolja. Ma már tudom azt is, hogy mit érzett ... Érzem én is ...

Sokszor hallgatom ezt a szívszorító dalt és ... szüleimre, nagyszüleimre, szeretteimre emlékezem.

Mit is írhatnék még ennyi felháborodott hozzászólás után?

Felháborítónak tartom amit és ahogyan írsz. Merőben ponttalan és ha tudnád mit jelent ünnepleni, mi maga az ünnep akkor nem írnál ilyet. Sót ajánlom,hogy forgasd az értelmező kéziszótárat, tájszótárat és ami még ezzel a témával: Mindenszentek és Halottak napja körével és ünnepeink körével foglakozik.

Akkor tudnád, hogy mik a kifejezetten ősi magyar ünnepek, mik a szokásaink.....

A halottakról való megemlékezés nem arról szól csupán, hogy szerettük őket és most akkor virágot viszünk.

Én minden éven olyan őseim sírjára is viszek virágot akiket soha életükben még csak nem is ismertem. Mert ez családi hagyomány, mert ez az ősök tisztelete a történelmünk ismerete. Tudom,hogy a leszármazottaim közt ki volt bíró,lelkész, ki volt az első aki a falunkban letelepedett. S ugyanezt tanítom a gyerekeimnek.

TUDOD AKI NEM MEGY KI EGYSZER SEM A TEMETŐBE, MERT MINEK OTTHON IS MEG TUDOK EMLÉKEZNI A HALOTTAKRÓL . HOGY OTT IS TUDOK RÁJUK EMLÉKEZNI. AZ NEM TUDJA MIT JELENET TISZTELNI AZ ŐSÖKET, A MÚLTAT.... ennyit rólad.

Tudod akinek nincs múltja nincs jövője sem. s a múltunk a saját családunkban kezdődik és él tovább a jövőnk.

Vannak halottaim akik nap mint nap eszembe jutnak és nem viszek csak ilyenkor virágot a sírjukra.

Én a helyedben ne is néznék vissza ide szégyenemben.

Nos, én nem értek egyet ezzel. Miért lenne álszent virágot vinni? Amikor még éltek a nagyszüleim, akkor is vittem nekik virágot vagy más apróságot alkalmakra, vagy csak úgy, szeretetből. Most már csak virágot, koszorút vihetek, mécsest gyújthatok, nem maradt más. Miért ne adhatnék nekik ma is valamit, azért, mert a testük már nincs velünk?

Tegnap volt 4 éve, hogy elment a nagypapám, 1 éve szept. 5-én a nagymamám. Minden héten kimegyek a temetőbe a most 5 éves gyerekemmel együtt, aki megáll a dédiék sírjánál és elmeséli minden alkalommal, mi történt vele a héten. Amíg éltek is minden hétvégén meglátogattuk őket (100 km-re laktak!!!), most miért ne tenném? Otthon pedig minden este mécsest gyújtunk 4 éve és megkeressük az égen a Mami és a Papi csillagát, akik mindig velünk vannak és vigyáznak ránk az angyalok közül. A kisfiam pedig ma is ugyanúgy szereti és azt hiszem, sohasem fogja elfelejteni őket.

Én felvállalom, hogy leginkább ezen a napon megyek ki a temetőbe apukám sírjához. Hogy miért? Mert életben szerettem, tiszteltem és 9 éve, mióta meghalt se telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Nem hinném, hogy az szerette igazán elhunyt rokonát, aki hetente/havonta felmegy a temetőbe és ott tesz-vesz. Ezen a napon viszont felmegyek, gyújtok egy gyertyát és viszek fel egy kis koszorút.

Egyébként én is úgy tudtam, hogy csak mi magyarok emlékezünk ezen a napon így elhunyt szeretteinkre, de egyik Agatha Christie filmben felháborodva mondja Poirot, hogy Belgiumban (is) gyertyát gyújtanak ezen a napon és elmennek a temetőbe, hogy így emlékezzenek elhunyt szeretteikre.

Szerintem ez azért mindenkinek a belső ügye. Én személy szerint kerülöm a temetőt. A családommal voltam néhányszor, de nekem nem fejez ki emlékezést a sír meglátogatása. Én belül hordom szeretteim emlékét és belül emlékszem rájuk. És ha a nagyapámra gondolok, aki már több, mint tíz éve meghalt, még sem múlik el úgy hónap, hogy ne gondoljak rá szeretettel és ne küldjek neki egy mosolyt magamban.

De ettől még nem hinném, hogy aki temetőbe jár, az képmutató, vagy ha csak akkor jár, amikor halottak napja van. Ez egy szokás, egy hagyomány és nem hinném, hogy az emberek itt anyagi versengésbe kezdenének a minél nagyobb koszorúkkal. Én inkább gondolom azt, hogy mindenki az anyagi kereteihez illeszkedő ajándékot, koszorút, virágot vesz és szerintem pont ezen az ünnepen az emberek nem rátartiságból mennek a temetőbe, hanem azért, mert úgy érzik, ott a helyük, azért mert ez hagyomány és aki kimegy, az gondol a szeretteire, aki nem az is gondolhat (mint én). Akit meg nem érdekelnek a szeretteik az magasról tesz rá az év 365 napjában.

Úgy gondolom, hogy a cikkben van egy kis rossz indulat. Némi párhuzammal élve azt is mondhatnánk, hogy a Karácsony is milyen álszent ünnep, mert szeretni nem csak akkor és ott kell és ajándékot venni sem.

Pedig a Karácsony általában összehozza a családot, barátokat.

Úgy vélem, ha valakinek nem tetszik a temetői tömeg, akkor mehet máskor, ha nem jár (mint én) az az ő belső ügye, de azokat az embereket, akik ilyenkor kijárnak szerintem kár megszólni, nem hinném, hogy rossz emberek, semmi szórakoztató nincsen egy ilyen eseményen, cserébe van jelentősége lelki szempontból és halottaknak is jól esik.

Mellesleg az ilyenkor temetőbe látogató emberek jó része egyébként is jár oda, csak nyilván az év különböző szakaszaiban, de ilyenkor egyszerre ott vannak és jól látszik, milyen sokan gondolnak a szeretteikre, barátaikra, akik már nincsenek velünk.

Túl az utakon, a közlekedésben és a temetői tömegben okozott kellemetlenségért szerintem inkább jó érzéssel kell ez eltöltsön bennünket, mert mennyivel lenne jobb, ha ezen az ünnepen mindenki otthon maradna és élné a napi rutinját. Inkább örüljünk, hogy van szeretet a világban és meg is nyilvánul.

Ha valakinek kicsinyes érzései vannak és főleg idegen emberek iránt, szerintem kezdje a hibakeresést belül, magában...

Fura véleményeket olvasok. Egy közös van bennük: mindenki a máséval foglalkozik :)

Ezen kívül feltűnt még, hogy azok vonják kétségbe az emlékezők gyászát, akik egy centit sem tesznek annak érdekében, hogy valami ilyesmi legalább látszódjon rajtuk. Pölö aki tíz éve a közelében sem járt szerette sírjának, ne fikázza már azt, aki rendszeresen gondozza a sajátját, könyörgöm.

Aggasztó, hogy a "leszarom" módi betört a kegyeletbe is.

Nem a halottakat ünnepeljük, SZERETTEINKRE gondolunk és nagyon megérdemlik..nagyon fáj, hogy

elmentek.

Annyira egyetértek veled!!!

Bár én is így cselekszem,de "csak"mécsest viszek..a virágot míg éltek,megkapták:-(

....Kivétel a kislányom:-(

hozzá rendszeresen járok.Virág nélkül.A krizantém az öregeknek való-mondaná.

:-(

Hercenő,boncsita!

Köszönöm az együttérző szavakat.Igen,a gyermeket elveszteni.....feldolgozhatatlan.Most,október 6.-án lett volna 22 éves,24.én hunyt el,és itt van halottak napja....tényleg nem egyszerű,nehezek ezek a napok,hetek,nagyon.

Olvastam egy idézetet valahol,engedjétek meg,hogy megosszam veletek:

"KINEK GYERMEKÉT NEM FEDI SÍRHALOM,NEM IS TUDJA AZ,MI AZ IGAZI FÁJDALOM."