Nagyon akaratos a gyermekem, mit tanácsoltok? (beszélgetés)

16 hónapos gyereket hogy lehet verni? De akár idősebbet sem lehet! Az erőszak azoknak az embereknek való, akiknek nincs eszük megoldást találni!

Egy gyerek abból tanul, hogy feszegeti a határokat, tanácsokat, megoldásokat vár, nem verést és szidást. Olvasott vagy hallgatott már valaki Popper Pétert??? Korlátok kellenek egy gyereknek, de szeretettel, türelemmel építve, nem veréssel.

Az én kislányom 16 hónapos. Soha nem csuktam be egy üres szobába, ha hisztizett, nem tettem egy helyre, ahonnan nem tud kijönni és hagytam ott! Szenvedj te kutya, ha nekem gondot okozol!! Ez nevetséges és szánalmas. Félre sem fordítom a fejem, hiszen az szeretetmegvonás. Ez egy kisgyereknek iszonyatos érzés, az egész világgal az anya köti össze, aki elfordul és nem szereti. Ki az aki elvárja, hogy a gyereke megnyugodjom, lehiggadjom? Ott vagyok, ha hisztizik, leguggolok, szépen, halkan beszélek hozzá, és láss csodát, megnyugszik.... Ha kiszórja a virágföldet, együtt nevetünk egyszer, kétszer, háromszor.... és megunja, nem szórja ki többé. Nem vagyok lusta felseperni, és megtenulja: vicces, de nem olyan szórakoztató, hogy az egész élete ebből álljon. De ha ordítanék, bezárnám, megverném, akkor mit tanítanék neki???? Nem közellenség vagyok, akivel azért is szembe kell szállni, hanem ANYA, aki ha komolyan szól, akkor komoly a veszély, és akkor a lányom, már tudja is, hogy mit NEM kell tenni. Mert anya nem hagyja cserben. Tudnia kell, hogy akkor is szereted, ha rossz. Az én lányom nem tesz rosszat, csak vicceset. Mert a kicsi "rosszaságok" ebben a korban viccesek, nem is tud még ilyenkor komoly bűnt elkövetni, ami miatt verni vagy bezárni kell. Csak tanul.... különbséget tenni. Rossz dolog is van persze, amit megtehet, de ha bízik az anyában egy gyerek, mert nincs büntetve folyton a kísérletezés miatt, akkor megérti, hogy a hangosabb rászólás, egyszer, nyomatékkal, tényleg "megfontolandó". :)

Én is így csinálom :) Volt, hogy betereltem a szobájába, s bár nagyon fájt hallgatnom, ahogy üvölt a lányom, hagytam, hadd sírja ki magát. Utána magától kijött és valamilyen ürüggyel belémcsimpaszkodott, kereste a testi kapcsolatot, hogy megöleljem, gondolom a bűntudat... s akkor már nem volt hiszti sem.

Édesség: tegnap volt az a nap, amikor a lassan 4 éves lányom szépen visszautasította a nyalókat a nagyapjától (akinek hiba magyarázom, hogy épp elég a csoki, amit beletöm, nem kell vacak nyalóka is fogrontónak), merthogy anya szerint rontja a fogait... nagyon örültem neki!

Visszaolvastam: A verésről az a véleményem, hogy aki rendszeresen csinálja, az lesz a vége, hogy a gyerek immunis lesz rá (nevelési szempontból) viszont tuti, hogy ő is csapkodni fog a szülőre, meg verekedni a többi gyerekkel.

A gyerekekné a fej földhöz meg falhoz verése szerintem kortünet, hamar kinövik. A gyerekek nagyon tudják manipulálni a szülőket, nagyon fontos a következetesség!! Akkor is, ha szívszaggatóan sír! Nem szabad rá figyelni! Én tettem-vettem ilyenkor, meg dudorásztam. Egy két prc mulva a gyerek szájtátva bámult, és valami ürüggyel odajött "beszélgetni" egyértelműen látszott rajta, hogy rájött:hiába próbálkozik..

Az édességevésről: szépen, ha kell, ezerszer el kell magyarázni, hogy csak kaja után, akkor is csak keveset, a többit eltesszük későbbre. Így szinte minden nap eszik egy kicsit, de már sokszor ő teszi félre későbbre.. Még nincs 3 éves.

Szia!

Egy hajóban evezünk! :-) Az én lányom is négy éves, hisztis, akaratos. Én is megpróbáltam már mindent (hideg víz, hangos szó, csendes szavak, szobában gondolkodás, fenékre ütés)de SEMMI. Szóval én is szívesen olvasok tanácsokat. Én is bőszen keresem a megoldást!!!

Hello!

Elég sok érdekes tanácsot olvastam ezen a fórumon is! Most ért végett / nem,mert még folytatja/ egy hisztirohamja a 4 éves lányomnak! Nem sűrűn hisztizik, de ha elkezdi elég tanácstalan vagyok. Kipróbáltam már azt is, hogy otthagyom, pl.: az előszobába földhözverte magát és elkezdte, mire otthagytam és 20 percen/mértem/ át egyfolytába üvöltött, már a taknya-nyála is egybefolyt, de az istenért se hagyta volna abba.Egy idő után valahogy megoldódott, vagyis én oldottam meg, de már nem emlékszem hogyan.Aztán csuktam már be a szobájába is, de még jobban üvöltött, próbáltam hidegvízzel mosni az arcát, túlkiabálással,a verésnek nem vagyok híve/engem nagyon sokat vertek gyerekkoromba/, de hiába ütöttem a fenekére egyet az se segített!Hála az égnek nagyon ritkán hisztizik, de olyankor tehetetlennek érzem magam és szinte azt érzem megőrülök.Remélem tud valaki olyan tanácsot adni nekem, akinek már voltak hasonló gondjai és talált ezeken a megoldásokon kívül valami célravezetőt.

Megértelek titeket, és biztos igazatok van. Lassan 7 éve vagyok együtt a barátommal, úgyhogy nem szeretném hogy másik pasi jöjjön :)

Azért remélem nincs harag.

Láttam már jó pár szülést is, de nem hozta meg a kedvem... Na jó, nem zakalatlak tovább titeket ilyenekkel. Én csak a véleményemet írtam le

Ez még akkor is változhat.Jön egy olyan pasi akinek egyből gyereket akarsz majd szülni:)

Amikor először hallottam egy ismerősömtől,hogy hát ő utálja a gyerköket és soha nem fog szülni,nagyon nem néztem rá jó szemmel.Aztán beláttam,hogy neki tényleg nem való a gyerek.Szóval az évek folyamán több hasonló gondolkású hölggyel találkoztam és már nem lepődök meg az ilyen kijelentéseken,vagy elhatározásokon.Mindenkinek szíve joga eldönteni,hogy akar-e gyereket vagy sem?Mondjuk 22 évesen még tényleg korai ezt 100%-ig kijelenti.

Ami nekünk gyerekeseknek bántja a fülét az az,hogy vki nem szereti a gyerekeket.Mert ugye mi olyat el sem tudunk képzelni!Az még elmegy,hogy vki nem akar szülni.Legalábbis ez az én véleményem.Na de szerintem ne térjünk el nagyon a topic témájától:)

Nem tudom mit értesz azon,hogy nem a legjobb.Valószínű történt veled valami amire még Te sem gondolsz.

Ennek lehet számtalan oka.

Kívánom neked,hogy tapasztald meg az anyaság minden szépségét,és sok örömed legyen leendő gyermekedben.