Ha nagyon anyás a gyermekem, nem lesz neki rossz lelkileg, hogy beirattam ovodába? (tudásbázis)
Sziasztok
Az én lányommal annak idején ,nem volt gond ...szó nélkűl maradt ,egyszerűen levoltam döbbenve pedig picike volt 2,5 éves ,és annyira tetszett a közösség ,a sok új játék ,na meg hogy gyerekek közt lehetett ...sokszor haza sem akart jönni...
A kisfiammal viszont teljesen máskéé alakúlt ez ...egy hétig és 3 napig sírt :(sok mindenkinek kikértem a véleményét ,hogy mit tegyek dilemáztam,hogy kiveszem...sőt még a doktornőnket is megkérdeztem ,hogy mit tehetek,egyszerűen tanácstalan voltam ,mert szokatlan volt ez a hejzet számomra a lányomra visszagondolva...
De nem hagytam magam befojásolni ,láttam ,hogy megnyugodik ,sokat tanúl,szeretik ,tornáznak,mondúkáznak ,sokat jelent a közösség,és jól tettem ,hogy nem vettem ki ,már teljesen beszokott ,jól van ,és nagyot fejlődött ,beszéde ,egyedűl eszik...
Ezek után csak az a tapasztalatom ,hogy egy anyásabb ragaszkodóbb gyereknél természetes ,hogy ha elszakadaz anyukától sír ,vágyakozik haza...de nem szabad meghátrálni ,sokkal nehezebb lesz majd később ,mert előbb útobb menni kell nekik...mind végig nem űlhet itthon az anyuka mellett...
És látom a lányomon ,hogy korán elkezdtük az ovit,mennyire más a korabeliekhez képest ,önnálló,tud mérlegelni dolgokat ,és ez csak jó dolog szerintem...
Nagyon tud fájni az elválás ,egyszerűen leírhatatlan ,főleg ha sírva hagyja el az anyuka ,de semmit sem érünk el ha kivesszük...minél többet halogatjuk annál nehezebb lesz a kicsikéiknek is...
Nagyon pocsék érzés, az tény. Lányom három napig élvezte (nála szó szerint három napig tartott a csoda). Aztán jött a bőgettyű. Hát, kellett hozzá lelki erő, az biztos. Valahogy január körül mertem azt mondani, hogy igen, beszokott az oviba.
Azért egészséges, ép lelkű leányzó lett, szóval maradandó lelki sérülésektől nem kell félni:)
Igen, az nagyon fontos, hogy ha lehet sokat beszélgessetek az oviról v. ha nem akar beszélni el is játszhatjátok, pl. bábozhatjátok, hogy mi történt az oviban. Sok infot meg lehet tudni ezekből. A fizikai tünetekre is érdemes figyelni, mert minden fizikai tünetnek, betegségnek lelki oka, háttere van. Egy csomó könyv jelent meg ezekről az összefüggésekről és nagyon elgodolkodtatók, akár gyerekről, akár felnőttről van szó.
Ha nagyon nehezen fogadja el az ovit, nehezen illeszkedik be lehet segíteni Bach- virágterápiával, ami helyreállítja a lelkiegyensúlyát.
Amit még nem írtam le.A középső gyerekem 4 évet járt az oviba.Sajnos ő azok közé a gyerkök közé tartozott akik nem szívlelték az ovit:(Még az utsó évben is előfordultak sírások reggelente,de csak itthon,hogy ő nem akar menni.Az utsó évben jöttem rá,hogy a logopédia miatt voltak a hisztik:(Most az első osztályban már semmi gond nem volt vele,habár így év végére elege lett a fociból,ezt a sok hasfájásból derítettem ki.Idegi alapon volt ez neki:(
Szóval érdemes oda figyelni az ilyen jellegű jelekre is!Akár már az oviban.
Szerintem eleinte rossz lesz, de utána annál jobb. Lesznek barátai, sokkal önállóbbá válik, ami ad majd neki egyfajta magabiztosságot is. És lesznek sikerélményei a társai körében!!!
Ha nem íratod be, előbb utóbb kis tutyi-mutyi válik belőle, aki nem tudja majd feltalálni magát adott helyzetekben.
Én egyszer segítettem oviba szoktatásnál. Azt tapasztaltuk, hogy ha az anyuka vitte, akkor nagy volt a sírás, ha én vagy az apja, akkor simán elköszönt, aztán ment játszani.
Ha véletlenül nehézkesebb az elválás, akkor érdemes ezt kipróbálni...
Ha anyás, ha nem minden gyerek eljut oda, hogy közösségbe kell mennie.Kezdetben lesznek nehézségeitek, sírás, meg ilyenek, de jó lesz neki.Nekem 3 gyermekem van, de a két nagyobbnak kifejezetten jó, hogy nem egymással kell napi 24 órában lenniük.Nekem sok önállóságot tanultak a bölcsiben és az oviban a gyerekek, amit itthon hiába próbáltam elérni.
Szerintem a végén pozitívan fog végződni nálatok is a helyzet.
Az én lányom annyira anyás volt, hogy 2 percre nem tudtam magára hagyni.... elvittem remegő lábon oviba, félve, hogy milyen hisztit le fog csapni.... hát még meg is sértődtem, annyira nem foglalkozott velem, mostmár nagycsoportos lesz, de a 2 év alatt egyszer sem sírt :D
Azonban látok ott reggelente olyan gyereket, aki a földhöz veri magát.... nem hiszem, hogy normális dolog lenne, hogy középső csoportos, ebbe a közösségbe jár, nem bántják... és ezt műveli...
Mindenképp mondd el neki, hogy hová fog járni, mesélj neki az oviról, és nyugtasd meg, hogy akkor is szereted, ha nem vagy vele :D Semmi gond nem lesz :)