Óvodába megy a gyermekem, beszoktatás. (beszélgetés)

Igen be kell íratni minél hamarabb, legalábbis nálunk így van.

Én most írattam be a kisfiamat a múlt héten, de majd csak jóvő tavasszal megy oviba. De még az sem biztos, lehet, hogy csak jövő szeptemberben kezdi.

Szia!

Szerintem ez ovifüggő...Attól függ gondolom, város vagy falu, mennyire van "teltház". Elvileg iskolákban is tavasszal (vagy már lehet télen) van beiratkozás a köv évre. Kérdezz utána ott, ahova vinni akarod oviba! Én jövő héten tervezem, hogy bemegyek, majd megírom nálunk mi volt.-- Falu, a várostól 5kmre, szóval sokan behordják a gyerkőcöt Szombathelyre, ezért nincs is túl sok gyerek, van hely biztos...védőnő is mondta...10egynéhány gyerek van a "kisközépsőben" (itt össze van vonva) és a nagycsoportban is kb ennyien vannak, de még ezek is egybenyíló termek, szóval ha megy majd a kistesó, nem lesznek messze:)

nem háborúba megy, hanem óvodába, és csúnyán néztem a nagyikra. ...

ez tetszik:)

köv héten megyek beszélni az óvónővel...max 2-3 hét és elkezdjük az ovit...nem akarok várni őszig, mert nagyon kell neki a társaság, vegyes kiscsoport van, szóval ősszel csak egy rész kerül át másik csoportba...részben jó részben nem...

Én teljesen kikészültem attól, hogy vége a gyesnek (és a világnak), viszont nagyon vigyáztam arra, hogy ő semmit ne vegyen észre és lehetőleg ne is érezzen meg az én szorongásaimból.

Nálunk az óvoda maximálisan "fel lett építve" olyan értelemben, hogy két ovilátogatásunk után elkezdtem mondogatni, hogy milyen klassz dolog. Annyira, hogy prímán tudtam motiválni is vele: ott aztán szépen kell enni, szót kell fogadni stb.

Nincs tesója, tehát már nagyon várta, hogy "az óvoda nagyon jó dolog, lesz sok-sok gyerek és sok-sok játék!" Ez volt az útravaló.Így állt hozzá!

Beszoktatás "semmi cicó"-módszer (vegyes csoport, áldom az eszem, hogy ezt választottam!):

1-2 nap: együtt voltunk ebédig, anya "játszóházasan" kispados, de szem előtt.

3. nap: én elrejtve öltözőben, de kéznél, ha kellenék ebédig. (Egyszer azért kijött megnézni, hogy tényleg itt vagyok-e.)

4. nap: ő egyedül (jó sokat shoppingoltam a környéken, egész délelőtt), közösen ebédelt a többiekkel, állítólag nem hiányolt. Ebéd után otthon alvás.

5. nap: reggel vittem, és már csak alvás után hoztam.

Következő héten már úgy járt oviba, mintha mindig ezt csinálta volna. Soha nem volt sírás! Azt mondta, hogy az ovi nagyon jó dolog, a gyerekek, óvónénik aranyosak, csak kár, hogy nem lehetek vele ott. Mondtam, hogy igen, mert már nem vagyunk gyesen (ő így mondta: "gyesen vagyok anyával", az emberek meg jókat röhögtek rajta), tehát nekem dolgozni kell. Megértette: anya is dolgozóban, mint apa, ő pedig oviban, mert gyerek. Nem sírt. (Bezzeg én az első napokban, beszállva a kocsiba!) Korán kelni utált, de ezért sem sírt, csak utálta. De az ovit szereti, pedig volt egy 1,5-2 hét, amikor konfliktusa volt az egyik gyerekkel, aki folyton megverte. Aztán lerendeztem azt a kölyköt. Nyugi, még él. :-)

Az biztos, hogy a nagymamák és a környezet a sopánkodásával nem könnyítette meg a dolgomat "Szegény kicsikém, vége a jó világnak!". Mondtam nekik, hogy nem háborúba megy, hanem óvodába, és csúnyán néztem a nagyikra.

Figyeljetek! Ha a gyereknek még nincs tapasztalata valamiről, teljesen úgy fog rá reagálni, ahogy azt Te akarod! Ha elmondod, hogy ez csudaklassz dolog, meg hogy milyen nagyfiús-nagylányos, és erőteljesen bemotiválod az ovira, imádni fogja! :-)

Nézd, már van 2 ilyen fórum:

A beszoktatás a mamának és a gyereknek is nehéz "(Óvodások, iskolások, Beszoktatás)

"Nehézkes óvodai beszoktatás "(Óvodások, iskolások)

mi jövő héten kezdjük újra az ovit, mert most sokáig nem ment. Orrmandulaműtétre gyúrtunk de felejtős, mindig beteg valaki a családban...

kiváncsi vagyok megint indul_e előröl a kűzdés.

amúgyis rossz evő.

de előre közli, hogy nem fog enni, és nemalszik ott

hú, az nagyon sok. Szeptember óta??? Olyat láttam a gyakorlatom folyamán, hogy kb. egy hétig nem ettek, mert mondjuk duzzogtak, hogy otthagyták őket, de a köv. héten már jó ízűen ettek.

De mondja is, hogy rosszul érzi magát? Vagy mond egyáltalán vmit?

Igen, szerintem is mindenki maga ismeri a saját csemetéjét. Meg kell találni a "csak rá szabott" megoldást. AZ én lányom az ovi előtti utolsó nyáron akkora válltozáson ment keresztül, hogy csak ámultam. Addig egy lépést sem mellőlem, aztán egyik napról a másikra szó nélkül elment mellőlem a játszótéren a többi gyerekkel játszani.

Neki óriási önérzete van, és tudtam, hogy arra kell hatni. Mivel az ovisok már NAGYOK, ő is az akart lenni. :-) Így nagyon várta az ovikezdést. Már nagycsoportba megy az idén, de eddig kétszer fordult elő reggeli pityergés, Mind a kétszer betegség után mentünk vissza. Persze volt olyan, hogy azt mondta, nem akar menni, de nem szabad ezt komolyan venni és túl nagy feneket keriteni neki. Én azt mondtam, hogy mivel ovis vagy menned kell és kész. Az ovónéni sem maradhat otthon, ha úgy tartja kedve...

Az én lánykám is most szeptemberben megy oviba.A két bátyja már elballagott onnan,ugyanazok az óvónénik lesznek most is akik a fiúknál.Tehát már ismerjük őket:)Mi is sokat beszélünk róla,nekünk soha semmi negatív beszólás nem jött még eddig,még a fiúk idejében sem.Tudja a lányom,hogy ovis lesz szeptembertől,de különösebben nem foglalkoztatja.Ő most azt érzékeli,hogy vmiért a fiúk nem járnak suliba,sokat lehet itthon játszani és sokat lehet menni csavarogni.Együtt.

A keményebb része szeptember 3.-án lesz amikor bemegyünk az oviba és ő ott marad.Ezen biztos megfog lepődni,de nem félek tőle,sztem fogja szeretni,szereti a gyerektársaságot,ismeri az óvónéniket,ismeri a helyet.

Nálunk az oviban úgy van,hogy az első napokban bemehet a szülő is a csoportba,ott is maradhatunk egy ideig,aztán én leszoktam lépni és ebéd magasságában vissza megyek.Az első hónapban nem aldutak ott a fiaim,sztem a kiscsajom sem fog,csak ha ő szeretné majd.Aztán szép fokozatosan beindul minden és észere sem veszem és el ballagott az oviból:)