Nagyinak nincs ideje az unokákra (beszélgetés)

Fő a család -barátság... :(

Elég szégyen, hogy ilyen emberre lehet bízni gyerekeket.

:(

Alaposan meg kellene beszélni mindent a gyerekekkel. Ők is érzik, hogy ez így nem jó. Senkinek sem.

Egyre ritkábban visznek haza a kislányok valamit abból amit kapnak.

Sajnos ez az anya,-aki egyébként pedagógus,alsósokat tanít- azt gondolja,hogy mindent megtehet.

A másik az,hogy a gyámügy sem áll igazán a gyerekek mellé.

Minden gonoszságot tanúkkal kellene bizonyítani.

Ez nagyon rossz dolog...

Lehet, hogy hivatalosan kéne intézkedni. Nem tehet meg akármit.

Ha vesztek valamit a kislányoknak, azt meg ne vigyék haza. Csak a láthatáskor használják. Én meg is mondanám a gyerekeknek, hogy azért, mert az anyu kidobná, itt meg megvár titeket.

Visszataszító dolog, mikor a gyerekeket fegyverként használják. :(

Remélem, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, ezt már nem tudja megtenni! Addig sok türelmet, szerencsét nektek!

Többen is reagáltatok a hozzászólásomra.

Ma már úgy kell írnom,hogy a volt menyem önző,öntörvényű teremtés.

Ami még a tőlem való tiltásnál is szomorúbb,az az,hogy a saját szülei is többször,-hosszú ideig nem láthatják az unokákat.

A fiam tehetetlen volt,sokszor ma is az,mert mindennek a gyerekek "isszák meg a levét."

Egy példa: Ha veszünk a kislányoknak valamit és boldogan haza viszik,az anyjuk a szemük láttára kidobja a lépcsőházba mondván -"tőletek nem kell semmi" és nem zavarja,hogy a gyerekek sírnak.

Nemi feltekenyseget erzek ki a soraidbol.

Meg dolgoznia kell, a haztartast is ugyanugy kell csinalnia.

Vegre van egy kicsi maganelete is egy ferfi oldalan.

A napi 8-14-16 ora rutin utan 60 evesen mar nem ugy megy a motor, mint 40-50 evesen.

Nem vadolhatod, hogy log rajtatok.

Szakértő mérnöki állást.

Nem 8 órában, 6-ban voltam, de annyi pluszt igényelt, és annyira hülyének néztek minket, hogy lelkileg, szellemileg sem elégített már ki.

A legelején még műszaki asszisztens voltam ugyanott 4 órában, no az jó időszak volt... Csak muszáj volt "továbblépnem" a munkaadók kérésére. (Nem volt aki megcsinálja nekik a sz.os mérnök munkát.)

Az "érdekes" az volt, hogy anyám szorgalmazta nagyon, hogy menjek már dolgozni normál állásba. Én azért ódzkodtam, mert attól féltem, hogy állandóan otthon leszek a beteg gyerekekkel, és megbízhatatlannak fognak tartani. Anyám bevállalta, hogy ha beteg gyerek lesz, azt megoldja, ő nagy részben otthonról dolgozik. Nem is voltak sokat betegek, a legkisebb ment párszor. De hát azért a nyarak se voltak egyszerűek. Ezzel együtt másfél év után, amikor eldöntöttem, hogy otthagyom, anyám lélegzett fel a legjobban, akkor tudtak nekilátni a lakásfelújításnak, stb..

Azóta anyám is azt támogatja, hogy a saját cégben dolgozzam, és fejlesszem magam, tanuljak, gyerekezzek :-)

A "komoly állás" alatt vmi szellemi, irodai munkát értesz?

Az teljesen más jellegű fáradtság, mint amít a fizikai munka okoz. 8 óra fizikai munka, v. állómunka után nem hiszem, hogy marad energia kisgyerekekre.

A te anyukád jól bírja magát, de ebből még nem következik törvényszerűen az, hogy az összes 60 éves szintén.

Olvasd vissza eddigi hozzászólásaimat, ha érdekel a véleményem a kérdésben.

Az én anyám is dolgozik, komoly állásban, 62 éves, és nem is napi szinten hoz-visz, de ha gáz van, akkor jön, vállal gyereket. Van középút is, és a szándék az érdekes.

Anyósom ezzel szemben ha megígéri, akkor se mindig jön. Természetesen szíve joga, csak nekem éppen az állásom ment rá erre.

Az a helyzet, hogy a nagymamáknak nem kell haptákban állni azért, hogy ti szórakozhassatok! Előre egyeztetni kell, és akkor senkit nem ér meglepetés.

Mi is szívesen vigyázunk a gyerkőcökre, de van saját programunk is.

Mindent meg kell beszélni, ez a titok nyitja!

Lehet, hogy anyukád is szívesebben vállalná el a felügyeletet, ha megbeszélnétek előre.

Ti pedig nyugodtan csinálhatnátok magatoknak programot.

Nos, amikor az enyéim el szeretnének menni kettesben valahova, és nálam hagyják az unokát, akkor előre egyeztetünk.

És, képzeld el, előfordul olyan is, hogy programom van.

Értem én, hogy nehéz feldolgozni, hogy egy vénasszonynak, akinek unokája is van, lehet olyan elfoglaltsága, ami fontos neki, de próbáld meg.

Persze, ha vészhelyzet van, beteg a gyerek, lefújom a saját dolgomat.

Na de ha arról van szó, hogy anyu-apu szeretne kettesben egy estét, akkor tessék szólni előre, és én is úgy osztom be az időmet.

Pedig általános jelenség.

De mint írtam, más verzió is elképzelhető.

Ha anyósomból indulok ki, ő egy lusta disznó. Mindig is az volt. Nem csak a gyerekekkel kapcsolatban, hanem egyébként is.

De biztosan előfordulhat más verzió is.

60 éves és dolgozik. Talán nem is passzív, csak nincs ideje meg energiája munka után?

Erre nem gondoltok, hogy elfárad - főleg, ha esetleg van vmi betegsége is? Ami 60 évesen már esélyes?

Ilyen korban már előbb fárad az ember, mint 30 évesen.

Én azért kíváncsi lennék a nagyi verziójára is, mert elég egyoldalú ez így. Mi vezetett idáig? Mit, mennyit dolgozik? Korábban ti hogy bántatok vele? (Van aki a gyerek születésekor egy hónapra nem engedi a lábát sem betenni pl.hogy megnézze a babát).

Míg picik voltak a gyerekek, unokázott? Csak most nem, hogy már nagyobbak?

Mik az elvárásaitok vele szemben?

Előre megbeszéltétek a leírt esetnél, hogy viszitek a gyerkőcöket vagy csak beállítottatok? Mert ha azt sem tudta, mikor mentek értük, ez utóbbi valószínű.

Néha a fiatalok elvárják, hogy anyuka úgy ugráljon, ahogy ők éppen kitalálják, és közben csak szapulják, szapulják.

Ezt a fórumot sem értem, miért nem anyukáddal tisztázod a dolgokat?

De jó, hogy van ilyen barát! Mindig annak kell örülni, ami van, nem azon keseregni ami nincs.

Az én szüleim a válásom óta nem beszélnek velem, mert nem értenek egyet a válással. Ők voltak azok, akik a legjobban megnehezítették az életemet akkor, amikor a legjobban vártam volna a támogatásukat, azóta elfogadtam, hogy másképpen gondolkodunk. S ettől sokkal könnyebb az életem.

Pontosan, már a kicsik is érzik, hogy mit kapnak tőle, és azt is adják vissza.

Nálunk anyósom csak a nagylányomat szereti, viszi, a fiúkat nem, és még piszkálja is őket. Úgy kell neki :-))

Igen, ti valóban a passzívabb nagyit fogtátok ki. De még mindig nem a legrosszabb, mert nem bánt titeket szándékosan, nem ül a nyakatokra. Nagyon sok sokka rosszabb történet is van.

Ezzel együtt "jogosan" számíthatnátok több részvételre, de ha nincs, nincs. Nekem anyósom ilyen, valóban nem kellemes.

Ezzel együtt vonuljatok vissza, ti se törődjetek vele, aztán vagy elgondolkozik, vagy így marad.

Azért ha ez teljesen így lenne, soha senki sem szülhetne, mert hát ki tudja...

A normális a normális mértékig támogató család.

Azért olyan családot keveset ismerek, ahol 0 lenne a nagyszülői, vagy egyéb családi támogatás, és ez így van jól.

Én sokat köszönhetek a szüleimnek. Igen, talán nélkülük nem lett volna 4 unoka, meg diploma, meg a férjemnek filmes karrier. Ezzel együtt nem szállunk rájuk, és tiszteletben tartjuk az ő életüket is. Meglennénk nélkülük is, de sok pozitív erő és nagyobb előrelépési lehetőség, hogy vannak.