My Way 1. (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: My Way 1.
Gratulálok az eddig elért eredményedhez, kívánom, érd el a kitűzött célodat.
A cikkben két fontos dolgot megfogalmaztál, legyen kitűzött cél és fejben eldönteni. Ez a lényeg, mert nincs csoda diéta! Tetszett az írásod. :)
Augusztus 18.-án kezdtem, eddig -12 kg-nál tartok. A módszer nagyjából egyezik a Tiéddel. Fejben eldönteni - célt meghatározni - szabályokat betartani - élvezni az utat a célig. :)
Olvasom a naplódat.
A lényeg a fokozatosság. De ennek minden mozgásra igaznak kell lennie. Én pl most vettem egy bringát, 2-3 km-nél több nem megy, de egyelőre nem is akarok, hisz ehhez a mozgáshoz nincsenek szokva az izmaim. A kövér futó úgy kezdi, hogy gyalogol. Aztán "fut" 30 métert. Aztán 50-et stb.
Dagadt Köcsög pedig nem mi, hanem ki. Érdemes utána nézni.
Ha sportos múltad van, egész más. Ha valaki meg csak úgy belevág a semmiről, ártani fog magának.
Másik dolog, hogy ez az egész nemcsak túlsúlyosokat èrinthet, mert akinek széles a csípője, annak más dőlésszöget zár be a tèrde/csípője és ez maga nagyon előnytelen egy nőnek, legyen sovány, duci, bármi, a stabilitás bánja és máshogy is kopik az izület. De ha már itt tartunk, az izületnek az is tök ugyanolyan rossz, ha valaki nem csinál semmit.
Őseink sokat futottak és fára másztak (parkour?:D). És olyan időket futottak mint most Bolt. Kèrdeztem a tanáromat, hogy ha erre születtünk meg évezredek óta futunk, járunk, akkor miért van az, hogy mégis mindenki a futással "nyomorìtja" meg magát, aki nekiáll sportolni? Azt mondta, hogy ez azért van, mert egy, minden generáció satnyább,nyomibb mint az előző, kettő, nem habitus a futás, nem fut annyit az átlagember, csak kampányszerűen, így nincs felkészülve erre a teste. Az már csak a hab a tortán, hogy a parkourosokra is úgy nézünk mint csodabogarakra.
Ezt az ördögi kört valahol meg kell törni. Ha sportos múltad van és edzővel vágtál neki, meg doki is látott, nagyjából bebiztosítottad magad egy csomó mindenre, ezt nemcsak 100 kiló felett kellene, hanem mindenkinek, szóval csak gratulálni tudok! Így tovább!
Emlékszem ám a babás klubból rád:)))
Na, nem azt mondtam, hogy ez az általános, hanem azt, hogy ehhez a súlyhoz nem ez az ideális sport, mert a futás nem kíméli az ízületeket, márpedig túlsúllyal ez csak rosszabb. Persze, ha neked ez jön be a legjobban, akkor jobb sokkal, mint a semmi.
Sok sikert a további fogyásodhoz! :)
Köszi :)
Amúgy igen, mindennek utána mentem, plusz edző segítségével kezdtem. Illetve azért nálam van sport múlt, sok évig kézilabdáztam :)
Nagyon szuper eredmény, csak így tovább! Mármint fogyj csak tovább, de szerintem nem a futás a megfelelő sport ilyen túlsúly esetén. Utána néztél ennek? Nem úgy értem, hogy van-e más is, aki száz kiló fölött fut, mert az szerintem nem mérvadó. Szakemberek (kardiológusok, reumatológusok, trénerek) véleményére gondoltam...
Éppen a napokban olvastam egy nagyon elgondolkodtató történetet, hogy mennyire veszélyes lehet, ha valaki komolyabb sportoló múlt nélkül, nulla szakértelemmel, merész célokat tűz ki maga elé, amit meg is valósít. Nem mindig a sikerélmény a jutalma...
Ha mindenképpen ragaszkodsz a futáshoz, érdemes elolvasnod ezt a cikket, hogy legalább ezt a buktatót ki tudd kerülni:
Nagyon gratulálok, én is így indultam 2 éve, és 23 kilót adtam le fél év alatt. Most 1 évig nem tudtam eljárni edzeni anyagi okok miatt, de ebben a hónapban, amint megjön a pénzem, megveszem a bérletemet.
Az a lényeg, hogy soha ne add fel, akkor se, ha aznap mondjuk nem vagy olyan jó formában, mint máskor. Mindig csak előre nézz, a célodra összepontosíts, és eé fogod érni.
Röviden: nagyon mélyről indulok, minél magasabbra szeretnék érni, mindezt tudatosan, általam teljesen új szemszögből nézve szeretném teljesíteni.
Ugrás a teljes írásra: My Way 1.