Munkahelyi stressz (munkatársak) (beszélgetés)

sziasztok!

A szakdolgozatom témája a munkahelyi stressz és ennek kapcsán szeretnélek az alábbi kérdőív kitöltésére kérni titeket:

[link]

rövid, anonim, de személyes visszajelzés email megadásával kérhető.

Azt vizsgálom, hogy melyek azok a tényezők, jellemzők, amik "csökkentik" a stresszt.

Köszönöm a segítségeteket, az összesített eredményeket természetesen megosztom. :)

szép napot mindenkinek!

Minden elismerésem a tiéd, hogy eddig bírtad.

Kívánom neked, hogy találj magadnak egy jó kis munkahelyet!

Ha számodra kezelhető a dolog, mint már írtam, akkor ne add fel.

Én mindenesetre, nagyon sok szerencsét kívánok Neked, kívánom hogy befogadjanak, elfogadjanak, megoldódjanak ezek a problémáid.

Én is gondolkoztam azon, hogy femondok, de sok ismerősöm és a családban is azt mondják páran, hogy máshol sem biztos, hogy jobb lesz. Amúgy a munka része pedig nem olyan rossz. Mondhatni ideális.

Mindenkinek köszönöm szépen a tanácsokat!

Miért fáj másoknak? Szerintem csak azért, mert féltik a pozíciójukat, hogy van valaki, aki esetleg jobban elvégzi azt a munkát. Arra persze nem gondolnak, hogy más csak pusztán el akarja végezni azt a mukát amit rábíztak, hiszen ezért kapja a fizetését. Persze ezt lehet még ragozni, és nem kell senkinek bemutatni, hogyan működnek ezek a dolgok. Sajnos ez van.

Nálunk a felvételi beszélgetésen, kerek perec kijelentették, hogy 3 hetünk van a betanulásra,(ami képtelenség) ha bárki vezetőnk azt mondja nem, akkor megyünk a levesbe, mert ott a dolgozó csak darab, és jön más.

Remélem anyukád azóta sokkal jobb helyen van.

Köszönöm a jókívánságokat, dolgozom rajta rendesen, és bízom benne, hogy nagyon hamar megtalálom azt a helyet ahol jól érzem magam.

Szerintem ne tarts önvizsgálatot, ha nagy a fluktuáció azon a területen. Akkor biztos nem a te hibád.

Egyébként ahogy végigolvasom, mindig azokat fúrják, akik nincsennek benne a pletykálkodásban, és nem nyalnak. Én mindenkinek megadom a tiszteletet, senkit nem heccelek. De ugyanezt illene visszafelé is megadni.

Egyébként Anyum járt így egy helyen, hogy ott mindig valakit kikészítettek. És a végén elvitték "beszélőre", vagyis félrehívták, és még ott is bántották ezzel-azzal, fenyegették. Ott is nagy elvándorlás volt. Egyszer Anyum került sorra, és a csopvez őt is fel akarta hívni az öltözőbe, elbeszélgetésre. (Stílusosan, öltözőbe...) Anyum mondta, hogy ő nem megy, csak ha ott van a főnök is. Másnap a kezébe adták a felmondását. Pedig annyira lelkiismeretesen dolgozott. Viszont örülök, hogy egy ilyen gány helytől megszabadult.

És fura, de miért fáj másoknak, hogy mi érzékenyek és lelkiismeretesek vagyunk? Ezért leszünk célpontok. De ha az lenne a megoldás, hogy legyek érzéketlen, besavanyodott, pletykagép, akkor én is kilépnék.

Szerintem elég, ha az ember kiáll magáért, de visszaszólni, visszaheccelni nem szabad. Mert ha így teszed, lealacsonyodsz a szintjükre.

Kívánom, hogy mihamarabb találd meg a számodra minden szempontból legideálisabb munkahelyet. Hidd el, nincsenek véletlenek, és sokszor azért kell elhagyni a régit, hogy találj egy újat, ami sokkal több örömet fog okozni!

Szép napot!

Én nagyon vártam, már hogy legyen munkám. Örültem is neki, mert itt volt a szomszédban. Amig lehetett én is küzdöttem. Én már nem dohányzom olyan 2,5 hónapja és így a szünetekben nem a betanítómékkal mentem, hanem beültem az étkezőbe.

Így a pletyikbe nem is folytam bele, mondjuk én nem is szeretem az ilyen dolgokat. Lehet bután hangzik, próbáltam én is önvizsgálatot tartani, de bárhogy próbáltam alkalmazkodni, nem ment. Tegnap voltam leszámolni, és aláírattak velem néhány papírost, ahol volt egy olyan névsoros kilépő valami. 22 ember jött el onnan március óta, hmmm.

Nem védedi akarom magam, vagy megmagyarázni a dolgokat, mert ettől még nem lesz munkám, de én úgy érzem jól döntöttem.

Mindenesetre gratulálok neked, hogy mertél szólni. Én jobban féltettem a munkám, bár ha jobban belegondolok, ugyan mindegy lett volna.

Az én munkám is így indult. Idősebb volt a betanítóm, és egyfolytában bagózott az irodában, mert tudta, hogy én egészséges életmódot folytatok. Én is félinfókat kaptam. Nagyon lelkes voltam, ő meg erre azt mondta, hogy olyan kis idealistán látom a jövőt, majd jól kinevetett. Voltak csípős megjegyzései. Nekem elfogyott a türelmem, és miután többször bőgve mentem haza, bementem a nagyfőnökhöz. És mivel a nőci már többször lebukott előtte, hogy dohányzott az irodában, és még kérte is a főnök, hogy engem rá ne szoktasson a cigire, így rögtön átrakott másik irodába. És hogy elkerülje a konfliktusokat, így az idősek kerültek egy helyre, mi fiatalok pedig egy másik irodába. Ennek lassan 3 éve. Első munkahelyem. Nem bántam meg, hogy erőt vettem magamon.

De tényleg van olyan, h többen fognak össze az ember ellen, és akkor biza váltani kell.

sztem az, h ha valaki ércelődős típus, és az h ha valaki rosszindulatú és szemétláda az két különböző dolog. Az elsővel nincs semmi probléma, én is egy nagyon cinikus, kötekedős ember vagyok, a hülyeséget nem tudom tolerálni, mondom a magamét ha nem tetszik. Ezzel ellentétben mindenkivel maximálisan kijövök, megtalálom a közös hangot a 3 évestől kezdve az öregasszonyon át minden társadalmi réteggel. (rengeteg rétegből vannak ismerőseim és kollégáim)

De az, h valaki szemét és rosszindulatú, és direkt a másikat fúrja, az más tészta. E tekintetben egyetértek az előtted szólóval (nem tudom a neved, ne haragudj) nem szabad hagyni h rámenjen az egészséged! Semmilyen munka nem ér annyit!!! Keresni kell okosan másikat!

Lányok! Eszetekbe sem jut, hogy veletek van gond?

Én szeretek viccelődni, és elég fanyar a humorom, és szeretem a favicceket is:) A kollégáim meg engem, és én őket:)

Egy kivülálló azt gondolná, hogy piszkáljuk egymást, de nem igy van! Szórakoztatjuk egymást:)))

És nem igaz, hogy a nők között több a konfliktus!

Nekem nő létemre fiúkkal volt csak eddig problémám. Igaz a 25 éves munkaviszonyom alatt csak kettővel.

Ha jó a munkád, akkor nehogy lelépj egy ilyen miatt! Vedd fel a ritmust! Élcelődj te is! Legyél érdeklődő!Kérj segitséget! Ha valóban olyan vagy mint mondod, akkor hidd el nekem megszeretnek, sőt!!!!!

Én elsőre mindenkinek unszimpatikus vagyok, hiszen a fanyar humorom mellett flegma is vagyok:) A hangom sem csilingelő, igy aztán bár mostanában már nem, de mindig azt mondják, hogy elsőre teljesen kiakadtak tőlem:)) Azt gondolták, hogy ki ez a flegba beképzelt liba? Aztán rájöttek, hogy én egy jópofa, kedves ember vagyok, és azóta is imádnak:)))

Sajnos én is hasonló szituban voltam, nem bírtam sokáig. Aki betanított az már az első napon eldöntötte, hogy nem vagyok szimpi. És mindent megtett, hogy ne mennyek többet. Én sajnos elég lelkis vagyok, és szerettem volna megfelelni, de bármit tettem, nem volt jó. Sőt a munkámhoz csak fél információkat kaptam, így magamnak kellett kitalálni, mit is kell valójában

csinálni. Pedig nagyon kellett volna a munka, mert sajnos nem állunk valami fényesen. Az már csak hab volt a tortán, hogy kibeszéltek, kinevettek a hátam mögött. Volt aki kedves volt elöttem és kérdezgetett, majd átköltve hallottam vissza. Ha nem beszéltem senkivel, akkor azért bántottak. Többször jöttem sírva haza, de másnap remegő lábakkal mentem, mert kellett a pénz. Majd az utolsó két nap már bealáztak többször is. Megvédeni sem tudtam volna magam, mert ha szólok, akkor kipenderítenek azzal, hogy talán mégsem nekem való ez a meló. Szólni csak felsővezetőnek szólhattam volna, de mit értem volna el vele, semmit mert ezek összetartanak, bármiáron. Ekkor szakadt el a cérna. Felmondtam.

Tudom, hogy mindenütt vannak kekec emberek, és nehéz beilleszkedni egy új embernek, de nem kell elviselni mindent. Most megint szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, de nem bánom.

Remélem hamar találok egy olyan helyet, ahol elviselhetőbb a közeg.

Ha úgy érzed, lelkileg nagyon megvisel, akkor inkább néz valami másik helyet. Sajnos tapasztalatból tudom nem egyszerű, de mindennek van határa. Ha ezt nem tudod rendezni, akkor felemészt, az pedig nagyon rossz. Sok sikert kívánok Neked, bárhogy alakul is a dolog.

értem... hát akkor ez nem jó hír... :S

azért, mert fogást keres rajtad és valószínűleg egy nagy pletykafészek, adja tovább szépen az információkat rólad! Maradj szigorúan kizárólag munkakapcsolatban vele, ne személyeskedj, semmi szükség rá, a munkahelyre az emberek dolgozni járnak és nem "haverkodni".

Mióta dolgozol itt?

A munkája az más természetű, de egyfolytában bejár az irodámba... és nagyon sokszor "össze kell dolgoznunk", tehát együttműködni.

A munka az kikerülhetetlen, de az ezen kívüli személyes barátkozást majd igyekszem a minimumra venni....de basszus mindenbe bele akarja ütni az orrát, minden érdekli (személyes témák)...