Munkahelyi stressz (beszélgetés)

Sziasztok!

Az tény, hogy a helyzet sosem fog igazán javulni, csak akkor ha váltunk, viszont abban vitatkoznék, hogy igen a papíros tesztet ki lehet cselezni, de a személyeset nem. Viszont a próbaidő sem véletlen, viszont, teljesen mindegy, mert aki bolond és főnök lett sosem fogja senki beköpni, mert mindenki félti a helyét. Vannak szituációk, helyek, ahol a főnököt 10 emberből 8 nem bírja, de inkább tűrnek. Gáz, hogy nincs normális védelem nekünk... és sajnos nem is lesz.

Mindenkivel egyetértek . Az életünk nayg részét a munkahelyünkön töltjük,és ha már gyomorgörccsel ébredünk, hogy menni kell, és mi lesz ma..., akkor nagy baj van. Húsz évig dolgoztam egy munkahelyen, szerettem nagyon sokáig, mert sikerélményeim voltak és úgy éreztem, hogy sokan szeretnek a közvetlen munkatársaimon kívül is (ez mindig őszintébb). A utolsó két évem egy rémálom volt.

Új, fiatal, ambiciózus (ma már inkább törtetőnek mondanám)főnök,aki a szakmájában tutinak érzi magát, de a cég tevékenységébő adódó specialitásokhoz természetesen ssemmit sem ért. Jól jön a régi motoros (én), cserélgeti az újakat, midenki tőlem tanul (ez nem beképzeltség, én is az öregektől tanultam). Nagy a barátság, miindennel hozzám rohan, minden komoly ügy az enyém, csportvezető, osztályvezető helyettes leszek, rendesen megfizet. Egy idő után komolyan beépül a vezetőségbe, kineveli a bólogatós fiatal utódokat.De még mindig csak az én aláírásommal vagy szignómmal mehetnek ki anyagok, az egész csoport munkályáért én felelek,és mivel alapos vagyok, mndent el is olvasok aláírás előtt, komoly munkákat én kapok. Kicsit sok.Kérem, hogy ne legyek csoportvezető, mert sok, hibázni fogok.

Ráadásul alulról és felülről is kapom az áldást, a beosztottaknál a fónököt védem, a főnöknél védem a beosztottakat. A végső kimerülés határán kiderül, hogy akik szemben mosolyognak a hátam mögött panaszkodnak rám, a főnöknek semmi nem jó, ami addig jó volt. Teljesen elbizonytalanok, el akarok menni, de még mindig kellek, nem enged el.

Egy hiba, megingás után "kölcsönös szeretetben" elválunk. Nálam egy év betegállomány, egy év munkanélküliség 54 évesen. Szerencsére még élhettem az előrehozott nyugdíj lehetőségével, különben anyagilag teljesen leamortizáltam voltam magam. Három éve még mindig antidepresszánsokon élek, pedig viszonylag jó nyugdíjjal, már renbejöhetnék. Amikor beléptem erre a munkahelyre egy idős kolléganőm azt mondta, minden főnöknek addig vagyok jó, amíg szüksége van rám, nem tud helyemre mást. Nem hittem el, pedig igaza volt.

Ha jól végzed a munkád mindent rád pakolnak, a többieknek elnézik, hogy gyengék, majd te kijavtod, vagy megcsinálod helyettük,azután, ha már végleg kimerültél ...sajnálom,de...

Szomorú, hogy a sokáig szeretett munkahelyemet messze elkerülöm, más osztályoon dolgozó munkatársaim még mindig hiányolnak, örülnek ha találkozunk, de a közvetlen munkatársaimmal csak rémálmaim vannak.

A most kezdőknek csak azt a tanácsot tudom adni, hallgassanak az idősebb kollégáikre, lehet, hogy szakmai tapasztalaikon kívül egyébekben is igazuk van.

A fiataloknak sok sikert, kitartást, de nem a kimerülésig !!!!!

Miért nem próbálsz meg beszélni a főnököd főnökével?

Talán.....

Egyébként mindenhol ez van: seggnyalók előtt minden ajtó nyitva.... :S

sziasztok!

A szakdolgozatom témája a munkahelyi stressz és ennek kapcsán szeretnélek az alábbi kérdőív kitöltésére kérni titeket:

[link]

rövid, anonim, de személyes visszajelzés email megadásával kérhető.

Azt vizsgálom, hogy melyek azok a tényezők, jellemzők, amik "csökkentik" a stresszt.

Köszönöm a segítségeteket, az összesített eredményeket természetesen megosztom. :)

szép napot mindenkinek!

Be kell venni a lesz@rom tablettát!

És ez komoly!

Senki hülye viselkedése nem ér annyit, hogy Te kikészülj!

Mi a baj amúgy?

sZIASZTOK!

Ti mit csinálnátok olyan "női /pfuuuuuuj/ fönökkel" aki nem enged el a lombik kezelésekre és nem is tudsz megszabadulni, magas tandíj miatt? És másra nem képes , csak a másikat porig alázni!!!!!!!!

Megvetéssel beszél, másokat maga mellé állít!!!!!!

Nagyon erős vagy, ez nyilvánvaló.

Gondolom, amint lehet, megpattansz onnan.....

Nálunk meg egyfolytában támad, ha kérdezel valamit. Olyan, mint egy hörcsög. Pedig most is segítségből vagyok mellette.

Nem fogok kiborúlni, nem fogok kiborúlni!-ezt hajtogatom.

Baccus, hát nem irígyellek ám.

Volt egy pénzintézetnél 1 hasonló főnökasszonyom. Rengeteg meló volt, a könyvelést is rám rakta. És állandóan megkérdezte:

- Mit csinálsz? B.szod a rezet?

Nem volt normális. Közben meg állandóan telefonálgatott, meg poénkodott az ügyfelekkel. Hál'istennek nem sokáig volt ott. Állítólag nem bírta a strapát :DDDDD

Szoktam ezzel próbálkozni. Pl. ma: Azt mondja a kisfőnök: "Tudod, mikor lesz egy kis lélegzetvételnyi időd?"

- Nem, mikor?

- Amikor legépeli a titkárnő, amit én leírtam (tudni illik ő mindent leír kézzel egy füzetbe, amit a titkárnő begépel 21. századmi???)

- Aha, és az elég nekem ... és elkezdtem felsorolni a dolgaimat, hogy érezzze, hogy mennyire be vagyok havazva.

- Na azért annyi nem, egyébként meg nekem is annyi van, hogy itt kellen aludnom!

Szegénykém!Ezt a munkát, amit most velem csinál régebben egyedül csinálta, most végig ott állok mellette.

Nekem is volt 1 főnökasszonyom, 1 könyvelőirodában. Csak besegítettem. De már az elején elkezdett kóstolgatni. Beszóltam neki, hogy ne szórakozzon már velem, mert csinálom rendesen a dolgom. Akkor se nyelni, se köpni nem tudott. De utána nem is piszkált, nem úgy, mint a másik csajt, aki halkan tűrt.

Szólj be neki, hogy: mi lenne? megcsináljuk. Vagy valami hasonlót.

Ha jobb vagy a nagyfőnöknél, mér nem próbálod meg szépen pedzegetni ezt a dolgot? hogy már nem nagyon bírod, hogy ennyi mindent kell csinálnod. Persze, az sem mindegy, hogy adja elő az ember. Mindenképpen kedvesen, higgadtan kell. De ne hagyd magad, mert tényleg annyit raknak rád, hogy belerokkansz !!!!

Nem protekciós a kisfőnök, most mér senkinél, senki se bírja, nem nézik semmibe. De nekem ő a közvetlen felettesem és veszélyes volna ujjat húznom vele, mert ha akar, nagyon meg tud szívatni. Bár már most is ezt teszi..., de nem hinném, hogy jobb lenne...

A nagyfőnök rendesebb, bár nem is dolgozik semmit, de ha bajod van, akkor igyekszik azt megoldani. A kisfőnök csak kárál, hogy Jaj, most mi lesz!!! - ezt is unom már nagyon egyébként. A nagyfőnök meg keresi a megoldást.

Szerintem abból is fakad egyébként az, hogy egyre szemetebb velem a kisfőnök, hogy érzi, hogy nekem jobb pozícióm van a nagyfőnöknél. Pedig nem nyalok, csak teszem amit kell. Sztem ezért is pakol rám annyit, hogy rám lehessen mindent fogni.

Szia !

A kisfőnök valami protekciós? a leírásodból egyből az jutott eszembe.

A hibázásról annyit, hogy én is sokat, főleg, ha nagyon le vagyok terhelve.

A te helyzetedben nem lehetne tenni valamit? Esetleg a nagyfőnöknek elsírni, hogy a saját munkádra nincs időd?

Nem vagy egyedül a bolondok házával!

A héten megint teljesen a kisfőnök alá kell dolgoznom, ami úgy néz ki, hogy a saját határidős munkámat félre és helyette gyűjtögetek adatokat, amikkel neki csak annyi a dolga, hogy leírja őket (de van mikor a fogalmazás is az én dolgom). Ha hibázom, azt azonnal elújságolja a nagyfőnöknek, ha jó, akkor hallgat. De sajnos ebben a tébolydában egyre többet hibázom. Nem tudom, hogy hogyan bírom ezt ki...

Azért az jól esik, hogy itt látom, hogy nem vagyok egyedül és leírhatom a bajom.

Köszönet érte! :)

Nah, ma is bejöttem a bolondokházába dolgozni. Minden nap undorral jövök.....

Már nagyon sok ismerőst riasztottam, hátha tudnak valami melót.

Épp most jött a főnököm, hurrááááá