Multiplex mozi helyett kosárfonás :) (beszélgetés)
Nagyon jól döntöttél. :) És jó falut sikerült választanod...
Boldogzokni!
Nagyon örülök a boldogságotoknak. Azt érzem, amit leírtál. Elég vegyes érzéseket. Én Bp. melletti kisvárosban nőttem fel, de már középiskolába Bp-re jártam. Aztán ide jöttem férjhez. 11 éve élek a belvárosban és mindig az lebegett a szemem előtt, hogy nem örökre maradunk itt. Elmegyünk kertbe, házba. Most megvalósulni látszik az álom. Nem túl messze, de azért elég messze leszünk a fővárostól, nagy kerttel, kis házzal. Még én sem műveltem a kertet magam, de láttam anyukámékat, nagyszüleimet benne dolgozni. Szóval várom már, de egyben izgulok is, hogy sikerül-e ovit, sulit találni a környéken, hogy ne az utazás vegye el a gyerekek játékidejét. Köszönöm a gondolataidat. Sok boldogságot kívánok továbbra is Nektek!
Nem mindenkinek való a falusi élet, és nem minden falu ugyanolyan - szerencsére minden és mindenki más.
Itt van helyben munka is, elég széles rétegnek (nagy üzem, nagy raktár, iroda). Igen, sajnos bölcsi nincs. Az nagyon hiányzik nekem is.
És itt félelem sincs. Szerencsére. Féltem eleget Pesten, utáltam érte.
Jó kis olvasmány,szeretem az élet írta történeteket.Családommal mi is sokat költöztünk,jelenleg falun élünk ami szintén zsákfalu.De azért van itt minden,orvos,patika,kocsma,üzlet,iskola.A szomszédok idősek,kihalóban vannak,ők még a régi generáció,aki kíváncsi,pletykázik és hallgatózik :).Szerintem ahány ember,annyi vélemény.Én ha újra kezdeném nem jönnék ki kisgyerekekkel(utazás végett,ha netán a gyereknek,úszni,táncolni,sportolni van kedve)és magunk végett se,mert a napunkból 2-3 órát elvett az utazás.Most,hogy már idősebb vagyok és már nem foglalkoztat a munka,csak most tudom igazán értékelni a falusi életet,egyszerűen azért,mert van rá időm.Az sem mindegy talán,hogy az ország melyik részére költözik az ember,mert más megélhetési viszonyok vannak északon-keleten,vagy délen és nyugaton..A cikk írójának jó egészséget és további nyugodt,boldog életet kívánok..
Jó a végszód. Előbb béreljen,mielőtt végleg döntene!
Az orvos Pesten sincs közelebb adott esetben. Ne bánd, bárki, bármikor elvisz a kocsiján, lován, szekerén, a hátán.
:))
Valamikor falun laktunk , aztán néhány évig Pesten , de a férjem úúúúúúúúúúútálta a várost , mázlink volt , visszajöttünk , sajnos már nem olyan mint volt hajdanán , de mégiscsak jobb mint a város !!!! valaha kicsi zsákfalu volt , ma + nagy zsákfalu ! a sok betelepülővel , kacsalábonforgóikkal !!! Elnézegetem a műholdfelvételeket és némelyik ház akkora területen fekszik , h nagyobb , mint a falubeli egyetlen kastély , amit hajdanán úri népség lakott . Munka ugyan itt helybe alig van , de közel a város , reggelenként aki 7 óráig nem jut ki a falu egyetlen várost megközelítő útján , az szentségelhet a kocsisorokba .
Amit még utáltam kicsi falumban,hogy nem voltak fák,poros,kiégett volt minden nyáron.Itt Bp.-en a mi környékünkön sok a fa és a zöld.Csend van.
Ó! Az a falusi élet!Reggel flex,disznók,kakasok,traktor az utcán, ébresztőóra helyett.Legyek és légyszar mindenütt.A munka:az emberek minden alja munkát elvállalnak feketén,kicsi pénzért,a diplomás is a sebes kezeit mutogatja.Többnyire napszámos munka van.A közlekedés: ritka, 2,5-3 óránként jön busz,vonat.Szakorvos,bölcsöde nincs.A mentő talán 1 óra múlva kiér.Télen az egész utcát ki kellett ásni a hóbol,hogy autóval kimehessünk.Jó kis testmozgás. Persze az aszfalt utat járdát,vízelvezetést mi fizethettük részletre.Az üzletek drágábbak, rövid nyitvatartással.Az állatkákat pedig igen drága eteni,ha jó minőségű húst akarunk.Állatorvosi költség,elhullás is mindig van.Munka után,ha akad,már nem nagy öröm állatokkal,kerttel foglalkozni.Elutazni sem lehet,ha nincs aki elvállalja.Na és a pletyka!Az idősek félnek éjjel,nincs pénzük rácsra, riasztóra.A gyerekek 90% -a hátrányos helyzetű a kevés jövedelem miatt, az ingyen étkezők számából látható.A házunkat 6 év után sikerült eladni annyiért amennyit ráköltöttünk,így csak a ház árát buktuk.Tehát nekem nem jött be a fausi élet.Ha valaki megpróbálná,ajánlom,hogy először béreljen házat,mielőtt vásárol.Persze nem minden falu ilyen,a nagyvárosok melletiekben jobb a helyzet.
Nekünk nincs ilyen szerencsénk, évekkel ezelőtt költöztünk egy kis faluba, tele tervekkel, álmokkal. Nagyon naivak voltunk. Munka nincs.
A falubeliek nem befogadóak, még most is "idegenek", "bőröndösök" vagyunk, én személy szerint "pösti ..rva", és mindez úgy, hogy rossz szót nem szóltunk senkihez.
Vannak persze kedves és barátságos emberek itt is, de gondolom sokat elárul a helyzetről, hogy ők kivétel nélkül szintén "bőröndösök". :)
Sokszor indiszkrétek, durván és tolakodóan kíváncsiskodnak, kibeszélnek, azt is tudni vélik rólunk, amit még mi sem. Nemegyszer észrevettük, hogy lesnek be az ablakon.
De nem adjuk fel, a falu népessége lassan, de biztosan változik, a fiatalok is külföldre mentek, a népesség száma kizárólag a "bevándorlókkal" növekszik, és ennek a falunak ez jót tesz.
Ne fokozd, mert irígy leszek, ebben a rohadt városban . :))
Úgy mennék innen.........
Gratulálok ehhez a cikkhez. Egyik alapvágyamat fogalmaztad meg gördülékenyen, valóban ideillő szófordulatokkal. Kívánnom, hogy érezzétek jól magatokat, ahol laktok most.
:)
hát igen, én is így jártam. Igaz csak a városból az 5 km-re lévő faluba, de teljesen más.. és fura. De élvezzük a kicsivel, aki itt tanult meg járni! És olyan jó, hogy bármikor ki lehet engedni a kertbe, nem kell összeszedni a fél házat, ha lemegyünk a játszótérre, ott figyelni, felügyelni, mit tett anno a szájába, mit vesz el, stb..
Csak ajánlani tudom!
Jó a cikk! Egyszer én is szeretném meglépni! Addig álmodozok :))
Jajj, nagyon ismerős a helyzet. :)
Életemben sokfelé laktam. Agglomeráció - vidéki kisváros - vidéki nagyváros - község - főváros
Közel 20 év Budapest után (sok kerület, mindenféle ház és lakás) a 4 éves lányommal vidékre, egy kicsi sváb zsákfaluba költöztünk. Hogy egészségesen nőjenek fel.
Azóta tartunk nyulat, csirkét, tyúkot, kakast, zsebkendőnyi kertet, kutyát. Tudjuk mit eszünk. A határban le merjük szedni a bodzát a csipkebogyót, nem olajos, nem azbesztes. A szomszéd felé nincs kerítés, ők hozzák a nyulaknak a zöldhulladékot, mi adunk érte nyulat, locsolunk, ha nincsenek, kulcsunk van egymáshoz... és ez nekem olyan jó.
Persze, nincs színház, nincs multiplex, sőt kocsma sincs. Vannak helyette utcaszintű beszélgetések, szalonnasütések, egymásrafigyelés, önállóság a lánynál. Ő geyedül megy iskolába már első osztályos kora óta. És ki merem engedni játszani, el merem engedni egyedül edzésre, rendezvényre, mert tudom, hogy figyelnek rá.
Igen, az orvos 15 km-re van, a kórház 35-re. De szerencsére, mióta itt lakunk, sokkal kevesebb a betegség is, nem szorongunk.
Nekem ez az élet többet ér, mint a pesti háromszoros fizetésem.
Gondolom még kicsik a gyerekek!
Addig jó, amíg nem kell messzire utazniuk tanulni, ill. amíg majd nektek nem lesz túl messze az orvos...
Nagyon tetszett a cikked.Én ugyan Budapesten élek (zöldövezeti kerületben és családi házban )de tetszik amiket leírtál.Mégsem tudnánk vidékre menni mert sem munkánk ,sem megfelelő közlekedésünk nem lenne.(nekem nincs jogsim,vidéken meg autó nélkül.. )Sok boldogságot a továbbiakban is ! :)
Bizony nem. A mi városkánk környékén sajnos minden falura az jellemző. Őket nem zavarja a munkahely hiánya sem:(
Itt még azért ez nem jellemző , de sajnálom , ha valakinek az jut , mert nem mindegy !
Gratulálok a cikkedhez!:)
Én egy kis faluban nőttem fel, aztán felnőttként munka miatt elköltöztem egy nagyvárosba albérletbe,igaz nem panelbe hanem kertes házba,de ettől függetlenül nem is tudtuk kik a szomszédaink,és ahogy olvastalak a reggeli füstszívós buszvárások is felidéződtek újra!
Pár éve a párommal együtt elköltöztünk a közeli nagyközségbe és volt olyan szerencsénk hogy egy jó szomszédközösségbe kerültünk,itt tényleg segítjük egymást,ha kell segítség tudunk számítani a szomszédokra,de mi is segítünk amit tudunk!:)
Biztos, hogy szerencse kérdése. Sajnos a legtöbb falu lakossága pont nem azokkal triplázódik meg, akikkel szeretne az ember egy helyen élni... Nem véletlen, hogy vidéken nincs ára a házaknak. "Olyan" szomszédságban senki sem akar lakni, felénk ez a jellemző:(
Soha nem laktam még a fővárosban és nagyvárosban sem, de nem vagyok oda a vidéki életért. A kisváros, ahol élünk jó lenne, ha minden meglenne helyben, amit az előző hsz-ben hiányoltam. De nincs. Így pedig gyakorlatilag aludni járunk haza, ami azért nem olyan jó buli...
Akkor lehet , mázlitok van és ott még normális a faluban az emberek viszonya egymáshoz , valaha itt is az volt , csak azóta megtriplázódott a falu lakossága , a régiekből alig maradt , pedig régen élhetőbb volt a falu , közvetlenebb a lakossága , itt meg olyan átjáróház lett az elmúlt 20-25 év alatt , h szinte a szomszédot se tudni , h ki kicsoda ?!
Persze, hogy nem móka és kacagás. De más. Én 22 év vidék után költöztem fel másfél évre Pestre, elég volt. Még annyi idegbeteg embert, már bocsánat az általánosításért. 2008 májusában visszaköltöztem vidékre, de nem a szüleimhez hanem pár kilométerrel odébb anyósomékhoz. Össze nem lehet hasonlítani sem a szülőhelyemet, sem a mostani lakóhelyemet Budapesttel. Persze vannak kotnyeles szomszédok, az akad mindenhol, de tudni kell kezelni őket. Én nem adnám fel ezt az életet egy nagyvárosi panelért.
Nagyon aranyos és szerethető ez a cikk. Pont így képzelem el egy "boldogzokni" mindennapjait. :))) Sok örömöt kívánok a továbbiakban is!
Nagyon tetszett a cikk! Nagyon jó stílusban írtad meg, tetszett a végszó is! :) Remélem sokáig, gondtalanul fogtok ott élni! :)
Háááát, tegnapelőtti vidéki turnén hajnali háromtól hatig alvás helyett arról ábrándoztam, hogy milyen finom levest lehet főzni kakasból. Aztán kiengedtem a tyúkólból, és csend lett.
Végülis igaza van. Ha ő nem alszik, más se tegye! :D
Azért vidéken sem mindenütt csupa móka kacagás az élet. Mi kisvárosban lakunk. Autó nélkül nehézkes lenne az élet, minden kilométerekre van, helyi tömegközlekedés nincs. Mint ahogy munkalehetőség, jobb középiskola sincs helyben, be kell járni nagyobb városba. A szomszédok nem közvetlenek, de bevallom, zavarba is jönnék tőle. Engem nem érdekelnek különösebben, cserébe ugyanezt várom el.
Kisvárosban lakunk, nagyon messze Budapesttől, de a mi szomszédaink is pont ilyen kedvesek. A beköltözésünk napján délután négykor, a legnagyobb pakolás közepette beállított az egyik szomszédasszonyom, tálcán kávéval és sütivel! Azóta is nagy a barátság.
További ajánlott fórumok: