Most mit tegyek? Szakítottunk, de én szenvedek (beszélgetés)

Persze...némelyek oda fektetnek be,ahol nincs is karrier.Ha erről van szó,akkor hagyd ott,igen.

Hát ha nem akart feleségül venni,akkor naná,hogy a karrierét előbbre helyezi nálad.Bocsi.

Nem. A leírásod alapján nem vártál túl sokat. Csak amennyi "jár", amennyi természetes. Jól döntöttél, és így kincset érő lehetőséghez jutottál: hogy megtaláld az Igazit.

Miért kell támogatni?

ezt úgy értem,hogy mikor együtt voltunk nem annyit foglalkozott velem amennyit én szerettem volna, de emellett amikor foglalkozott velem nagy támasz volt és nemtudom h talán én akartam e túl sokat

Hiszen éppen azt írtad, hogy nem foglalkozott veled eleget!

igen tudom, csak olyan nagy lelki támaszt nyújtott,ezt a legnehezebb megemészteni,hogy most nem lesz az aki enyire támogatott

8 hónap után ez természetes hogy fáj egy kicsit, de gondolj arra hogy nem ok nélkül történt.

Persze, beszélhetsz vele, majd, ha ő jelentkezik!

Csatlakozom az elottem szolokhoz,sird ki magad,aztan lepj tovabb....

Gyászold meg,aztán fel a fejjel,itt a nyár....

Hagyd a fenébe!Úgysem fog megváltozni.

Tegnap szakítottam a barátommal. 8 hónapja voltunk együtt. Számomra alapvető dolgok hiányoztak a kapcsolatból, pl.: sose mondta h szeret, hiányzom neki, fontos vagyok. Ezeket a dolgokat sose mondta ki. Meg mikor együtt voltunk nem foglalkozott velem eleget (szerintem). Azt mondja azért nemtud rám koncentrálni,mert új munkát kell találnia ahol több pénzt keres, és teljesen máshol járnak a gondoaltai és velem emellett nem tud foglalkozni. Én ezek ellenére is annyira megszerettem,hogy már most szenvedek. Hagyjam elmenni vagy próbáljam vele megbeszélni?